Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. 1 országos határozatot hozni arra nézve, hogy a nemzetnek ujonczmegajánlási jogával szemben eddig tapasztalt eljárás bizonyos klarifikáczió alá helyeztessék, és az eddig követett gyakorlat legalább az országos magyarázat és az országos határozat által egy helyesebb, törvényesebb, jogosabb irányba vezettessék. Mi részünkről ezen úgynevezett rezolucziót, országos határozatot sem tartottuk kellő ellenszolgáltatásnak arra, hogy a rendkivüli eszközök gyakorlásától elálljunk, azért nem, mert az egész nagy tizéves katonai küzdelmet ebben magában kellő ellenértékkel ellátva nem találtuk, mert hiszen nagyobb arányú küzdelmek, nagyobb czélok lebegtek a parlament előtt, a melyek eddig szavukat ebben az irányban éreztették, ennek folytán ezt magát teljes mértékben ellenértéknek és ellenszolgáltatásnak nem tekinthettük. De még azért sem, mert a felsorolt esetek, a melyekben a király jogát korlátozni akarták, a törvény értelmében épen egyre nem vonatkoztak, épen erre nem nyújtottak határozott biztositékot, arra az esetre tudniillik, a mikor itt a parlamentben — nem tudom milyen kialakulás folytán — egy ellentállás folyik katonai téren bizonyos eredmények kivi vasa érdekében, tehát az uj ónozok megszavazva nincsenek, hogy ebben az esetben is alkalmaztassák az 1888 : XVIII. törvényczikknek azon akadálya, hogy csakis különös körülmények indokolhatják a király ezen jogának gyakorlását. Mi tehát nem találtuk jónak és elégségesnek ezen rezolucziót arra, hogy harczunkat feladjuk, de tisztelettel néztük azon törekvést és honoráltuk a háznak ezen oldaláról az én felszólalásomban és másutt is, (Zaj és derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) tiszteletben tartottuk, mert azon intenczió egészen helyes, hogy ezzel t. képviselőtársaim nem kevesbiteni, hanem megerősíteni kivánták az ország jogát. Ezért még a t. kormány részéről sem vontuk kétségbe e szándékot, a midőn önmagát, pártját és pártja által az ország törvényhatóságait is a kormány álláspontjához lekötötték. Mi volt az, a mi e kérdésnél a pártok intencziója volt ? Ezt gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, a ki az egész kérdést a parlament előtt kezdeményezte, a következőkben fejezte ki (olvassa) . »Az ütközőpontot, a tulaj donképeni döntő mozzanatot két kérdés képezte: az 1888 : XvlII. t.-czikknek alkalmazása és az 1888 : XVIII. t.-czikk eddig előfordult helytelen alkalmazásának korrektúrája. A t. ministerelnök ur válaszában az 1888 : XVIII. t.-czikk alklmazásában mutatkozott viszszaélésekkel szemben azt a korrekturtá ajánlja, hogy a kormány hozzájárulásával, sőt a kormánynak már itt bejelentett kezdeményezésére országos határozattal állapíttassák meg, hogy ez a törvény, ennek a törvénynek kivételes intézkedései, az ujonczmegszavazási jog kijátszására fel nem használhatók, a mennyiben nem alkalmazhatók farra, a mikor az országgyűlés az ujonczokat megtagadja, vagy midőn a végrehajtó hatalom intézkedései akadályozzák meg az országgyűlést abban, hogy határozzon*. Itt tehát a kiindulási pont az volt, hogy az eddigi gyakorlat a törvény ellenére visszaélésszerűen nyert alkalmazást, ennek következtében tehát az országos határozat korrekturát helyezett kilátásba és az eddigi visszaélések megállapítását czélozta. Ezt az álláspontot az igen tisztelt kormány pártja a következő határozattal tette magáévá (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »A párt kijelenti, hogy csak oly kormányt hajlandó támogatni, a mely az 1888 : XVIII. t.-czikkben Őfelségére ruházott fejedelmi jog tartalmára vonatkozóan a ministerelnök által elfoglalt álláspontot magáévá teszi .<< (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldálon : Nagyszerű! Most nevessenek ! Elnök csenget. Halljuk !) Az ujonczmegajánlás joga körül előfordult — a gróf Apponyi Albert t. képviselő ur által használt kifejezés szerint is — visszaéléseknek korrektúrája volt a czél és a t. ministerelnök ur ebben az irányban ajánlotta fel a maga és pártja támogatását akkor, midőn a t. ministerelnök ur lemondását itt a házban bejelentette, saját pártja is ehhez a határozathoz kötötte magát. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) De ez nem volt elég, t. ház, mert a mint tudjuk, akkor megindult az egész országban a törvényhatóságok állásfoglalása, (Mozgás. Elnök csenget.) a mely törvényhatóságok szerintünk is hazafias lélekkel emeltek szót a mellett, hogy ezek a visszaélések kiküszöböltessenek, az ország jogainak területéről minden idegen befolyás visszautasittassék, (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) és hogy ez a törvénymagyarázat, a melyet az igen tisztelt kormány és az igen tisztelt többi pártok is ebben a kérdésben elfogadtak, országos állásponttá, országos határozattá emeltessék, (ügy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Kérdés már most, mi az az eredmény, a melyet ezen politikai küzdelmek lefolyása után ebben a házban konstatálni kell ? Az eredmény az, hogy az igen tisztelt kormány ide visszajött és az ő visszajövetelével kapcsolatban és azzal egyidejűleg kibocsáttatott egy királyi kézirat, a mely több szimpatikus és mindnyájunk érzelmeire kedvesen ható körülményt is tartalmaz, a melyeket mindig hódoló tisztelettel honorálunk és mindig elfogadunk, a melyekből azonban magát a lényeget kell megállapítani, mert a lényeget kell ezen kérdés eldöntésénél figyelembe venni, a lényeg pedig a kéziratban foglalt két megállapításban áll. (Halljuk!) Az egyik az (Olvassa): »Zavartalan birtokában van a nemzet összes alkotmányos jogainak, ezek között az ujonczmegajánlási jognak is.« A másik<_kifejezés pedig (Olvassa): »Eagaszkodnom kell azon az 1888 : XVIII. t.-czikben reám ruházott fejedelmi jogaimhoz, a melyek értelmében behivhatom vagy bentarthatom az ezen törvényben megjelölt tartalékosokat és póttartalékosokat, midőn ezt különös körülmények szükségessé teszik.« Az első pontban tehát ki van jelentve, hogy