Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-361

8 361. országos ülés 1912 április 1-én, hétfőn. a nemzet ujonczmegajánlási jogának zavartalan birtokában van ma is, az a felfogás tebát, a melynél fogva előző tények épen megzavarták ezen jogunkat s ezzel szemben bizonyos mértékben visszaélést képeztek, királyi szóval visszautasittatott, mint valótlan állíttatott elénk. A másik pontban pedig kijelentetik, bogy igenis ragaszkodik a Felség az 1888 : XVIII. t -ezikkben a póttartalékosok és a tartalékosok bebivására vonatkozó eddig megállapított jogához, a melyet a törvény értelmében a jövőben is zavartalanul kíván gyakorolni. Ebből tebát épen az ellenkezője következett be annak, mint a hova elindultunk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi kívántunk az 1888 : XVIII. t.-czikkel szemben olyan magyrazázatot létrehozni, a mely az eddigi törvénytelen alkalmazást kizárta, vagy legalább is azt megnehezítette volna, a mikor országos határozat áll azzal szemben. S a kormány, midőn ezt a maga részéről is szükségesnek és helyesnek Ítélte, ime arra a következtetésre jutott, hogy jött egy királyi leirat, a mely pótolja helyettünk a törvénymagyarázatot, a mely ime rálép azon térre, a melyről a magyar alkotmányos élet az uralkodót mindig vissza akarta tartam, hogy önkényes királyi rendeletekkel és ediktumokkal, . . . (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelől. Zaj.) Einök (csenget) : Csendet kérek. Holló Lajos :. 7 7 a saját jogainak határait és területét megállapíthassa. Hiszen abban áll az alkotmányos élet legelemibb követelménye, hogy az a törvény, a mely fennáll, a maga meghozott czéljai, a maga ráoziója, magyarázata szerint a maga egészében nyerjen pártatlan alkalmazást a korona és nemzet részéről, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De hogyha az uralkodó odaáll. . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Holló Lajos: ...s egyoldalúan maga értelmezi és magyarázza a törvényt, annak eddigi alkalmazását, a melyet a törvényhozásnak egész egyeteme azon törvénynek szellemével és intézkedéseivel ellentéteseknek minősített, ő azt fennállónak, alkotmányosnak és törvényesnek minősiti : ez a törvénymagyarázatnak és a királyi jog gyakorlásának olyan tere és olyan formája, a melytől régi törvényhozásaink mindig óvták az országot, mert ez vezetett el minket azon abszolutisztikus törekvésekhez, a melyek az országra nézve nagy veszedelmeket és válságokat idéztek elő. (ügy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) De lényegileg sem áll meg az ezen királyi leiratban foglalt feltevés. Nem áll meg először is azért, mert a tényekkel ellenkezik. Sajnos, az ország nem állott zavartalan birtokában az ő alkotmányos jogainak. Nem akarok sok példára rámutatni, elég hivatkoznom arra, hogy itten áll az a példa előttünk, mikor az alkotmányos többség akaratának, a képviselőház határozatának meggátlása végett katonai erő is nyomult be ide. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De itt van magának az 1888 : XVIII. t.-czikknek alkalmazása, midőn épen az az ok szolgált arra, hogy a póttartalékosokat és tartalékosokat behívják, hogy ez az országgyűlés élve jogaival, élve azzal a jogával, hogy a többség a maga határozatát és felfogását érvényre juttassa, megtagadta az uj ónozok szállítását, s ezen megtagadott ujonczok pótlására akarta az uralkodó ezen királyi jogait gyakorolni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a tények állanak ellentétben azzal a kijelentéssel, hogy a nemzet mindig zavartalanul volt ezen jogok birtokában s ezzel szemben ismét áll az, hogy a jövőre ennek a helyzetnek fentartása, a törvény hasonló magyarázásának és alkalmazásának lehetősége egy olyan perspektívát tár elénk, a mely ujabb zavaroknak és alkotmányellenes tényeknek nyitja meg a lehetőségét, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A mit még itten ezzel a ténynyel szemben mondanom kell, az kapcsolatban áll azzal, a mit igen t. képviselőtársam, Kossuth Ferencz is mondott, hogy t. i. bármi legyen is egy kormány felfogása, ezt a felfogását és eljárását a királynak szavával, a királynak tényével fedezni sohasem lehet parlamentáris államban, (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Lehetséges, hogy az igen t. kormány tapasztalta 0 felségénél ezt az idegenkedést ezen országos határozat meghozatala tekintetében. Vájjon az előrelátásnak nem a legelemibb követelménye volna-e az, hogy mielőtt ő egy ilyen elhatározásra rászánja magát, akkor ő megy és obszerválja a Felségnek azt az aggodalmát, a mely odáig fokozódik, hogy saját lelkiismeretének összeütközését látja ezen tényben, és nem a Felséget, nem a királyt állítja ide, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem önmagát, ha fenn akarja tartani a kormányzó poziczióban állását, mint ezen követelmény megakadályozóját, de mindig tartózkodik attól, hogy a koronás királyt a pártok küzdelmeibe, egyes kormányzati tényeknek jobbra vagy balra való eldöntésébe belevonja, mert ez csak a kormányok fennmaradásának lehetett illegális útja, de parlamentáris elvnek soha semmi körülmények közt el nem fogadható. (Igaz! ügy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) Az igen t. kormány még azzal indokolja elhatározását, — talán nem itt a képviselőházban, hanem a képviselőházon kívül — hogy ezen ténynek elfogadásával és a királynak ezen irányú megnyugtatásával, egy végzetes bajt hárított el az ország felől, melyet félhivatalos lapjaiban a következő formában juttatott az ország közönségének tudomására (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »Nem vétünk a köteles diszkréczió ellen, ha nyíltan kimondjuk, hogy a kormány gyors és elszánt fellépése megdöbbentő eseményeknek vágta be az útját. Megmentette nemcsak az országot, de a monarchia másik államát is egy követkéz-