Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.
Ülésnapok - 1910-367
128 367. országos ütés Í9Í2 április í6-án, kedden. hatatlan helyzet milyen paradoxonokat szül, ha méltóztatik figyelembe venni csak a következőket. Most abszolutizmus van Horvátország területén. Én nagyon kiváncsi vagyok reá ma is, hogy a mélyen t. ministerelnök ur micsoda zsirral fogja megkenni nekem azt a tételt, hogy egy és ugyanazon országban a parlamentarizmus és az abszolutizmus miként egyeztethető össze, vagyis miként lehessen ennek a parlamentarizmusnak olyan Tésze, amely egyik részében az abszolutizmusra támaszkodik ? Én szeretném ezen princzipiumokat hallani. De ami minket, magyarokat érdekel, az az, hogy mi mindnyájan bizonyára őszinteséggel óhajtjuk, hogy Horvátországgal való békés viszonyunk barátságos módon, törvénytisztelet alapján állittassék helyre. Már most kérdezem, mi ennek a módja 1 Hát feltéve, hogy vannak a kiegyezés körén kivül eső aspirácziók, mint a hogy vannak, az u. n. pénzügyi függetlenségre való törekvés és aspirácziók —• ezt gróf Pejacsevich t. képviselőtársamhoz intézem —• a pragmatika kérdésében ; hát t. ház és t. képviselő urak, ha ezeket az aspirácziókat, mondjuk panaszokat, orvosolni akarjuk, ugyebár — és ezt a kérdést a kormánypárti horvátországi képviselő urakhoz intézem —• önök szerint is e kérdéseket csakis az 1868: XXX. t.-cz. 70. §-ában előirt módon regnikoláris deputáczió utján lehetne elintézni, így van ez ? A t. képviselő urak is azt akarják, hogy a pragmatika kérdése regnikoláris deputácziók utján intéztessék el. Vagy nem ezt akarják ? Mert ezt tudnom kell. Szterényi József: Hiszen ha akarnák! Régen mi ajánlottuk ezt! Polónyi Géza : A mennyire én emlékezem, gróf Pejacsevich t. képviselő ur ebben a kérdésben itt a házban egyszer beszédet mondott. De először a konkluzumomra térek rá. Tegyük fel, hogy Szterényi József képviselőtársunk közbeszólása alapján mi felajánljuk, hogy mi hajlandók vagyunk a létező vagy képzelt sérelmek tárgyában Horvátországgal egy alkudozásba bocsátkozni és pedig a törvény által előirt módon, regnikoláris deputáczió utján. Szterényi József: Ez volt a javaslat! Polónyi Géza: Tessék meghallgatni. Mit csináljon a magyar országgyűlés, a mikor Horvátország területén abszolutizmus van 1 Szterényi József: Az más kérdés! Polónyi Géza : Hát ez az kérem, erről beszélünk ! (Zajos derültség a ház minden oldalán.) Hogy akarja t. képviselőtársam most ezt a regnikoláris deputácziót összehivni ? Szterényi József: Mikor ajánlottuk, akkor volt országgyűlés ! Polónyi Géza : Azt tudom, de mostanról beszélek. (Derültség.) A konkluzumom tehát az, t. uraim, hogy ezzel a Horvátország területére promulgált abszolutizmussal a magyar országgyűlést elzárják annak lehetőségétől, hogy törvényes és alkotmányos módon köztünk az egyezkedés létrehozható legyen. Szterényi József: Nem fog örökké tartam! Polónyi Géza: Hát meddig tartson ? Szterényi József: Lehetőleg rövid ideig! Polónyi Géza: Nos kérem, akkor már egyetértünk. Egy hang (a középen) : Háromnegyed kettőig ! (Derültség.) Polónyi Géza : Győzzük meg tehát a kormányt arról, hogy ez az abszolutisztikus intézkedés merőben helytelen, vagy ha nem tudjuk meggyőzni, buktassuk meg. Ertsey Péter : Azt már nem. (Derültség a baloldalon.) Polónyi Géza: Ezt már nem, ugy-e, t. képviselő -ur ? (Derültség.) De mindenesetre a magyar képviselőház tegyen valamit. Ez a valami állhat abból, hogy megegyezünk egy feliratnak Ö felségéhez való intézésében, amelyben ezeknek az alkotmányellenes abszolutisztikus intézkedéseknek rögtön való hatályon kivül helyezését már csak azért is kérjük, hogy köztünk a békés és barátságos kiegyezés legális utón, regnikoláris deputácziók utján lehetővé váljék. (Zaj jobbfelől.) | En nem tudom, t. képviselőház, van-e még ezen kivül arkánum, de ha van, álljanak elő vele önök. Méltóztassék megkérdezni Szterényi József t. képviselőtársamnak a ministerelnök urat, mit akar csinálni és hogy mivel indokolja ezeket az intézkedéseket. Hiszen azért tanácskozunk. Szterényi József : Miért megint az uralkodót belekeverni! (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Kérem, hiszen azért tanácskozunk. Hiszen lehetetlen a pártokat egy kalap alá hozni, ha nem tudjuk, hogy az urak mit akarnak. Ez e nélkül lehetetlenség. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Még csak egyetlen egy körülményre tartom szükségesnek kötelességszerüleg reflektálni, mert úgyis remélem, hogy a mélyen t. elnök ur kegyes engedelméből holnap abba a helyzetbe jutunk, — mert tudtommal horvátországi képviselőtársaink holnap fogják előterjeszteni a ház elé álláspontjukat — hogy kötelességszerüleg, illő tisztelettel és testvériességgel válaszolhatunk az ő álláspontjukra. Egy dolgot azonban már ma meg kell állapitanom. Nevezetesen felvetődött a parlament csonkaságának kérdése. (Zaj.) T. képviselőház ! És itt megjegyzem, hogy olvastam a lapokban, hogy a horvátországi képviselő urak egy része, t. i. azok, akik, hogy ugy fejezzem ki magamat, nem egészen kormánypártiak, már az országgyűlés elején lemondottak mandátumukról és az elnök urnak ezt be is jelentették volna, azonban ez nem lett az országgyűlés elé terjesztve. (Mozgás jobbfelől.)