Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

367. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. 125 hiszem, hogy már személyes momentumokból is megokolt, hogy ezzel a kérdéssel röviden foglalkozzam. (Halljuk/ a szäsőbaloldalon.) T. képviselőtársam igen helyesen utalt arra, hogy a pragmatikának törvénybe iktatását én ugy is mint országgyűlési képviselő, de különösen, mint a vasutas szövetség akkori elnöke szorgalmaztam. Meg is okoltam miért. Azért, mert jól méltóztatik tudni épen Szterényi József t. képviselőtársamnak, hogy a vasutasoknak a 80-as években egy rendeleti utón kiadott pragmatikával megadták egyszer az automatikus előléptetést, megadtak bizonyos jogokat és amidőn egy szép napon az akkori pénzügyminister ur ugy találta, hogy ez az egész automatikus fizetésrendezés túlsókba kerül, egy tollvonással hatályon kivül helyezte az egész automatikus fizetésrendezést és a jsragmatikának összes előnyeit. Jól tudja t. képviselőtársam azt is, hogy a koaliczió kormányrajutásának idején a vasutasok körében igen nagymérvű nyugtalanság volt. Szterényi József: Meg is irtam! Gr. Batthyány Tivadar: Emlékezni fog arra is, hogy az 1906—1907. év telén az izgalom oly fokra hágott, hogy akkor Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam támogatásával a ministerelnök ur kiadott egy félhivatalos közleményt, amely a tél folyamára Ígérte a vasutasoknak a pragmatikát. Közbejött nehézségek miatt késedelmeskedett ez a pragmatika és igen természetes, hogy akkor a vasutastársadalom a legnagyobb erélylyel a törvénybeiktatást követelte, mert félt; mintegy előre vetette árnyékát a mostani kormányzaigéretpolitikája. A vasutasok előbbrclátók voltak és az ígéretek és a rendeleti ut helyett tör vénynyel akarták maguknak a dolgot biztosítani. De meg fogja nekem engedni igen t. képviselőtársam, hogy a vasúti pragmatika nyelvi kérdései tekintetében tévedésben van. Ő ugyanis a pragmatika nyelvkérdéséről beszélve, hangsúlyozza, hogy itt politikai momentumok nem szerepeltek. Szterényi József: ügy is van! Gr. Batthyány Tivadar: Ezt konczedálom. Mikor megindult a kérdés, semmiféle politikai momentum nem szerepelt. Azt mondja azonban t. képviselőtársam, hogy ő nem emlékszik arra, hegy mielőtt a törvényjavaslat beterjesztetett volna, történtek volna lépések ebben az ügyben. Itt már kénytelen leszek gróf Pejacsevich Tivadar t. képviselőtársamra is hivatkozni, aki, azt hiszem, igazolni fogja felszólalásomat. Azon az ankéten, amelyet a kereskedelemügyi ministeriumban a vasutasok szervezeteinek közreműködésével a pragmatika ügyében a minister ur tartott, emlékezni fog t. barátom, a legelső ülésen az elnöki megnyitó után felálltam és hosszabb beszédben előterjesztettem a vasutasok petitumait. Bevezetőül azonban figyelmeztettem az igen tisztelt államtitkár urat arra, hogy itt vannak nyelvi rendelkezések ... Szterényi József: Megváltoztak! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánat, majd rájövök. Azt mondottam, hogy azok oly kényes természetűek, amelyeket én itt az ankéten pedzeni sem akarok, csak kérve-kérem az igen tisztelt államtitkár urat, hegy ezeket a rendelkezéseket eliminálja. Hála Istennek —- mondám — az egész elaborátum csak bizalmas használatra bocsátott manuskriptum, valahogy ez ki ne kerüljön, mert ebből kellemetlenségek származhatnának. Ugyanezt a kérdést, a vasúti szolgálati nyelvnek alkalmazását Horvátország területén igenis tárgyaltuk azon a megbeszélésen, amelyre előbb is utaltam, amely a ministerelnökségen tartatott és jól emlékszem, hogy a többek között Nikolics Vladimír akkori bánhelyettes ur a legnagyobb mértékben kérte, hogy ezek a rendelkezések ne a törvénybe, hanem a rendeletbe kerüljenek és igen jól emlékszem arra is, hogy az akkori ministerelnök ur és Kossuth Ferencz akkori kereskedelemügyi minister ur szívességéből és felhívására alkalmam volt betekintést nyerni a pragmatika szövegébe, mielőtt az a képviselőház elé terjesztetett és épen az igen t. képviselőtársam, mint államtitkár 2—3 nappal a pragmatika-javaslat beterjesztése előtt megmutatta nekem a szöveget. Igen sietős volt a dolga, így a többi kérdéseket meg sem néztem, de a nyelvi kérdést igenis megnéztem és akkor is figyelmeztettem t. képviselőtársamat, . .. Szterényi József: Már nem volt az a rendelkezés ! Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy az a rendelkezés, ugy a hogy ott benn van, bajt fog okozni. Nekem az elvi álláspontom az, hogy a magyar törvényhozásnak igenis joga van és nekünk jogunk vo]t azt megtenni, amit tettünk és mihelyt ide a fórum elé került, nem lehetett mást tenni, mint amit tettünk. Engedelmet kérek azonban, minthogy t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem lett figyelmeztetve előzetesen, hát én igenis figyelmeztettem saját bürójában néhány nappal ezelőtt, .sőt kértem, hogy, az ég szerelméért, ne terjeszszék így be ezt a javaslatot. A válasz az volt, hogy a horvát tényezők ahhoz már hozzájárultak. Szterényi József: így is van ! Gr. Batthyány Tivadar : És én akkor aggodalmamban telefonáltam a zágrábi akkori horvát bánnak, gróf Pejacsevich Tivadar őnagyinéltóságának, aki közölte velem, hogy e kérdésben egy nagyobb memorandum már felment a ministeriumhoz és ő maga is a vicze-bánnal másnap felutazott Budapestre, én velük ebben a kérdésben értekeztem és egymással szemben aggodalmainkat ki is fejtettük. Én ezeket csak azért kívántam megjegyezni, minthogy igen t. képviselőtársam az én nevemet abba az intervjuba belevonta és hozzátette, hogy senki ebben az ügyben előzetesen nem járt közbe, tudomása szerint, csak három horvát képviselő. Én tehát figyelmeztetem t. képviselőtársamat erre, minthogy nevem e kérdéssel kapcsolatban felhozatott és a történelmi tényeknek megfelel őleg kötelességem volt ezt felemlíteni azzal, hogy az