Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

126 367. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. akkori horvát bán ur nekem telefonon azt mondotta, hogy ő ehhez a szöveghez hozzá nem járult. Csak ennyit kívántam a kérdés diluczidálására vonatkozólag ez alkalommal felemlíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ami a továbbiakat, az e kérdésben való megoldást illeti, azt hiszem a helyzet igen világos. Az első, ami szükséges, mindenesetre az, hogy a magyar válságos helyzet megoldassák, mert amíg az igen t. kormány tagjai között, mint tudjuk, bizonyos eltérések, bizonyos differencziák vannak, addig természetes, hogy a kormány ilyen probléma megoldására nem alkalmas. De mihelyt itt a kormánykérdés jobbra vagy balra dől el, mindenesetre a legelső feladata legyen a kormányzatnak mindent elkövetni arra, hogy Horvát-Szlavonországokban ezen alkotmányonkiviili, törvénytelen állapotok megszűnjenek. .4 tényleges helyzet fennáll. Ezzel számolnunk kell és kölcsönös jóakarattal, kölcsönös előzékenységgel igyekeznünk kell azon, hogy mindegyik fél jogos és törvényes álláspontjának sérelme nélkül a kérdés megoldassák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meg kell keresnünk és megtalálhatjuk az egész mai konfliktus kiindulási pontjának, a pragmatika kérdésének, a két álláspont tiszteletben tartása mellett való megoldását. Ha ez megtörtént, azt hiszem, hogy a további megegyezés és a helyzetnek tisztázása igen könnyű. Mert az én felfogásom szerint abban a perczben, amidőn a magyar kormányzat bizalmából oda ültetendő horvát bán, a szabadsági intézmények terén megadná mindazt a horvát-szlavón népnek, amit mi magunknak követelünk, az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján megalakult néjDparlamentet, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a bírói függetlenséget, amely Magyarországon már évtizedek óta fennáll és Horvát-Szlavonországokban még a mai napig sincsen meg, a közigazgatási bíráskodást, a mely Magyarországon megvan, bevált, de Horvátországban nem áll fenn, a sajtószabadságot az egész vonalon, ugy, amint mi is magunknak kívánjuk, hogy az, aki az egyéni becsületet sérti, az állam ellen, a király személye ellen izgat, elnyerje büntetését, de az a középkori intézkedés, a czenzura véglegesen megszűnik. (Helyeslés a baloldalon.) És végül, amire különben Magyarországnak is nagy szüksége van, ha egy a pártoktól mentes közigazgatás, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hozzá jó közgazdasági politika lesz, amely Horvátország igényeire teljes mértékkel figyelemmel legyen; és ezzel kapcsolatosan jó szocziálpolitika, akkor igénytelen nézetem szerint azok is, akik ma ábrándokban élnek és trialisztikus törekvésekkel foglalkoznak, meg fognak győződni arról, hogy mi megadjuk mindazt, amire Horvátországnak a mai törvények keretében joga van, biztosítjuk nekik a teljes megélhetési szabadságot és akkor királyi biztosságra nem lesz szükség, hanem a legteljesebb megértés fog közöttünk mielőbb helyreállni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Az idő előrehaladtára való tekintettel csupán aphoristikus rövidséggel szándékszom kitérni néhány kérdésre, annál is inkább, mert, ha szabad a t. házzal sejtetnem, ebben a kérdésben holnap meg kell a vitát ismételnünk. Ma egy kellemes és egy nagyon kellemetlen meglepetés jutott osztályrészünkül. Talán számoljunk le előbb a kellemes meglepetéssel. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Tegnap a zárt ülésen Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak is hozzájárulásával egy közhangulat nyilatkozott meg, amely azt mondta, hogy akkor, mikor egy államnak területén, annak egyik integráns részén abszolutizmus van, a képviselőháznak kötelessége ezzel foglalkozni és nem helyes, hogy ez zárt ülésben és nem nyilvános ülésben történjék. A mélyen t. elnök ur, aki maga is értékelte ennek az álláspontnak helyességét, ma mély hálára kötelező módon, lehetővé tette nekünk, hogy ez a kérdés, amely két országot és annak messze jövendőjét érdekli, a ház nyilt ülésében tétessék alkotmányos tárgyalás tárgyává. Azt kellett hinnünk, hogy ebben a nyilt ülésben való tárgyalásban részt fog venni a kormány . . . Justh Gyula: Lemondott! Polónyi Géza: . . . részt fognak venni a pártok és a tárgyalás során egy megfelelő resultumra fogunk jutni. A kellemes meglepetés, amely tisztelt barátaimat és engem, akik a küzdő ellenzék firmája alatt működünk, ért, az volt, hogy, a mint méltóztatnak látni, a kormány is és az összes pártok reánk zsirálták ennek a feladatnak teljesítését, ugy hogy mi foglalkozunk kizárólagosan ezzel a kérdéssel anélkül, hogy ebbe más pártok belevegyülnének. így persze ennek a dolognak gyakorlati értéke és czélja nincs. Egy hang a középen : Akkor miért foglalkoznak vele ! Polónyi Géza : Azért választottuk ezt a módot, mert tegnap azt méltóztattak mondani a zárt ülésben, hogy ezek nagy jelentőségű dolgok és hogy helyes volna ezt nyilt ülésben tárgyalni. Hogy ennek a vitának gyakorlati haszna és eredménye legyen, annak nagyon súlyos előfeltétele van és volt és pedig az, hogy az mégis csak lehetetlen dolog, hogy amikor be van jelentve egy abszolutizmus, akkor a mélyen t. kormány nem keresi maga az alkalmat, hogy a magyar törvényhozás szine előtt igazolja legalább azt, hogy miért történt ez. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kellemetlen meglepetés annyival inkább fokozódik bennünk, mert a mélyen t. ministerelnök ur nemcsak nem nyilatkozik, de még jelen sincs, őt ezek a kérdések egyáltalán nem érdeklik. Bakonyi Samu : Más baja van ! Polónyi Géza: Annyira megy a dolog, hogy, mint méltóztatnak tudni, Horvátországból választott magyar képviselőtársaink szintén tanácskozás tárgyává tették ezen kérdéseket maguk közt és minden valószínűség szerint holnap — ha ugyan lesz még ülésünk — foglalkoznunk kell a kérdéssel, mert ők csak holnap lesznek abban a helyzetben,