Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

118 567. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. hanem bűnös mulasztás, mert a ministerelnök urnak igenis kötelessége lett volna nyomban, a mint a kérdés hozzá intéztetett, sőt még kérdezet­lenül is a legelső alkalmat megragadnia arra, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy azt a nagy feltűnést okozó és mindnyájunkban nagy megütközést keltett királyi kéziratot, a mely a hivatalos lapban megjelent és a mely Cuvaj Ede bánt királyi biztossá tette meg a horvát al­kotmány felfüggesztésével, mondom, hogy ezt a kéziratot előttünk megmagyarázza, megindokolja. De a ministerelnök ur hallgatott, sőt hallga­tott akkor is, midőn e tekintetben nyilt kérdés intéztetett bozzá. Pedig ugyancsak érdekében állana a ministerelnök urnak is megindokolni és megvilágítani a maga álláspontját nemcsak egy ország, hanem két ország, sőt az egész világ köz­véleménye előtt, — talán a történelem Ítélőszéke előtt is, a mi végre is nemcsak frázis, hanem hus, vér és valóság — mert mindnyájan felelősek vagyunk nemcsak a magunk jogainak miként való kezelése, hanem azon jogok kezelése tekintetében is, a mely jogokat esetleg a mi gondjainkra bizot­tak vagy a velünk társas viszonyban élők felett gyakorolunk, illetőleg azok irányában fejtünk ki. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Megkérdezte Polónyi Géza t. képviselőtársam a ministerelnököt, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e Ö felségének azt a kéziratát, a melyben az alkotmányos rend zavartalan birtokáról bizto­sitja Magyarországot, Ö felségének azon másnap vagy harmadnap kelt másik kéziratával, a mely­ben a horvát alkotmányt felfüggeszti és királyi biztost küld Horvátország nyakára. Ábrahám Dezső: Mindig azt mondták az utolsó perczig, hogy összehívják az uj ország­gyűlést ! Benedek János: Az a másik kérdés pedig, hogy a ministerelnök ur a képviselőházat részletesen tájékoztassa azon indokok és alkotmányjogi tételek felől, a melyek őt Horvátország területére a bánnak királyi biztosi hatalommal való felruházására indí­tották |és az 1873 : XXXIV. t.-czikk 4. §-ának kötelező rendelkezésének ellenére arra j ogositották, hogy a feloszlatott horvát országgyűlésnek három hónap alatt való összehívását saját felelősségére ő Felsége által elmulasztássá. Erre vonatkozólag semmiféle feleletet sem adott az igen tisztelt mi­nisterelnök ur. Mi tehát ezen padsorokról kell hogy felszólaljunk azért, mert ezt az abszolutisz­tikus eljárást szó nélkül hagyni bűn volna ; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) bűn és mulasztás volna részünkről, hogyha ezt megbélyegzés nélkül hagy­nék, így nem lehet két ország alkotmányát kurfcán­furcsán sutba dobni; nem lehet a sic volo sic jubeo elvénél fogva világos alkotmánybiztositékokat képező törvényeknek felforgatásával Horvátország­nak és Magyarországnak alkotmányát egyaránt lábbal tiporni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt annál kevésbé engedhetjük, mert ez nem­csak az alkotmány sérelmének a kérdése, hanem Magyarország elementáris napi érdekeinek kér­dése is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen napról-napra látjuk nőni a fergeteget és gyülem­leni a felhőket amonnan, a déli határszéltől, Hor­vátország felől, a melyek mind abból a keserű­ségből fakadnak, a melylyel a horvátok Magyar­ország iránt viseltetnek. És ha Magyarország szolidáris volna a kormány ezen eljárásával, akkor meg is érdemelné ezt a keserűséget és szemrehá­nyást Horvátország részéről, de mi, a magyar nemzet mindezzel szolidaritást nem vállalhatunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezért a felelősséget csak azok viseljék, a kik ilyen hibás politikával keserítik el a két ország népét és forgatják fel azok alkotmányát. (Ugy van! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) Látjuk már azokat a káros következményeket, a melyek ebből a helyzetből Magyarországra nézve származnak ; látjuk már a bojkottot, a melyet nem • csak Horvátország területén, hanem azon népek között is hangoztatnak, a melyek a Horvátország­gal történt méltatlanság következtében velük szo­lidaritást vállalnak és együtt éreznek. Hiszen talán elég lesz felolvasnom a következő híradást (olvassa) í »Belgrádból jelentik, hogy holnap, április 16-án nyitják meg ott a magyar kormány által berendezett magyar kereskedelmi muzeumot, a melyben 250 magyar ipari ós kereskedelmi vállalat állította ki termékeit. A megnyitó ünnepélyre a szerb kor­mány, a diplomácziai testület és a szerb politikai pártok vezérei is meg vannak hiva és hír szerint maga Péter király is jelen lesz a megnyitáson. A la­kosság körében néhány hónap óta mozgalom indult meg a kiállítás ellen. A lapok a horvátországi ese­mények miatt erősen eUenzik, hogy Szerbia hivata­los körei a magyar kiállítást erkölcsi támogatásban részesítsék és különösen a királynak a megnyitási ünnepségeken való részvétele ellen tiltakoznak. A szerb üzleti világ körében azonban bojkott­mozgalom is van keletkezőben. Egyes lapok meg­jegyzik, hogy mindaddig, mig Cuvaj királyi biztos lesz Horvátországban, becsületes szerb embernek nem szabad átlépnie a magyar kiállítás küszöbét.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: így szerzik meg a balkán pia­czokat! Holló Lajos: Es ez a magyar politika ! Benedek János: Előttem szólott t. képviselő­társaim már rámutattak azon jelenségekre, a me­lyek magának Horvátországnak területén mutat­koznak Magyarország és a magyarság irányában és most arra fogok rámutatni, hogy nemcsak Horvátország területén, hanem a délszláv orszá­gokban általában milyen hangulatot kelt a ma­gyar kormánynak ez a magatartása és elhibázott politikája ; milyen érzelmeket és hangulatot vált ki a horvát alkotmány indokolatlan, erőszakos felfüggesztése és hogy, ime, nemcsak alkotmány­jogi szempontból, hanem egyébképen is, gazdasági tekintetben is érezzük ennek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi hátrányait is. (Ugy van! a szélső­baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom