Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-367

367. országos ülés 1912 április 16-án, kedden. 119 Nagyon jól tudom, hogy napirend előtti felszólalás tekintetében házhatározatnak helye nincs, azonban meg kell ragadnunk az alkalmat a megnyilatkozásra és midőn kifejezést adunk érzelmeinknek és felfogásunknak, a mely minden tekintetben megfelel a magyar nemzet legszentebb érdekeinek, a mely érdekek egyszersmind az alkotmányosságnak és azon törvényes jogviszonynak is érdekei, a melyben mi Horvátországgal vagyunk (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és midőn magunk részéről óvást emelünk az ellen az ellenséges hangulat ellen és azon ellen séges áramlatok és irányzatok ellen, a melyek Magyarország népe ellen nyilvánulnak meg Horvátország népében s a melyekre mi okot nem szolgáltattunk, csak a kormány helytelen politikája szolgáltatott okot, a mely fellázítja Magyarország népeit, alsó néprétegeit ép ugy, mint a társországok népeit, a mely csak az alkotmányok eltiprásával, a közszabadságoknak napról-napra való sértegetésével tudja fentartani a maga si lány uralmát — a mikor, mondom, mi ezt itt felhozzuk, habár napirend előtti felszólalásnál határozathozatalnak helye nincs, a magam ré széről felvetem azt a kérdést: nem érzi-e Magyarország ministerelnöke szükségét annak, hogy ebben a kérdésben a magyar kormány álláspontját legalább egypár érvvel megerősiteni iparkodjék % (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szólás joga illeti gróf Batthyány Tivadar képviselő urat. (Haüjuk ! Halljuk ! Zaj.) Csendet kérek. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! A tegnapi zárt ülésen szemrehányást tettem elsősorban az igen t. elnök urnak azért, a miért nem adott engedélyt arra, hogy az egész ország közvéleményét foglalkoztató igen fontos kérdéseket, a melyek között elsősorban áll a horvát probléma, napirend előtti felszólalás keretében tárgyaljuk és igy kénytelenek voltunk ezzel a kérdéssel zárt ülésben foglalkozni, az ügyet zárt ülésben a ház elé vinni. A loyalitás teszi kötelességemmé, hogy az igen t. elnök ur iránt őszinte köszönetünknek adjak kifejezést, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a miért szives volt az alkotmányosság szabályainak kielégítése szempontjából a mai ülésen napirend előtti felszólalások czimén módot nyújtani arra, hogy a nyilvánosság előtt szóba hozhassuk a horvát kérdést. A tegnapi zárt ülésen azonban más irányban szemrehányást tettem az igen t. kormánynak is, abban a tekintetben tudniillik, hogy szerintem az alkotmányosság legsúlyosabb sérelmét követte el akkor, a midőn április harmadikán Horvátországban az alkotmányosan meghozott magyar és horvát autonóm törvények jogainak felfüggesztésével abszolút kormányzatot inaugurált a királyi biztosi intézmény életbeléptetésével és nem tartotta érdemesnek, . . . (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj.) Kérem a képviselő urakat! (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Helyre !) Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy erről az erre legilletékesebb tényezőt, a törvényhozást tájékoztassa. Mi az előtt a tény előtt állunk, hogy tudjuk a hivatalos lapból és a napisajtóból, hogy a kormányelnök előterjesztésére 0 felsége a volt horvát bánt, Cuvaj urat kinevezte királyi biztossá ; tudjuk a horvát hivatalos lapból, hogy a királyi biztos azonnal kineveztetése után egy rendeletet bocsátott ki, a melylyel többek között HorvátSzlavonországok autonóm törvényhozási testületének mindennemű tevékenységét megszüntette a népképviselők választására irányuló összes előkészületeket félbeszakította, illetőleg megszüntette, és tudjuk azt is, hogy a királyi biztos ur ezen kiáltványában a következőket is mondja (olvassa) : >>Miután ezen legfelsőbb rendkívüli intézkedéssel az ország autonóm igazgatásáért a felséges korona irányában való teljes és korlátlan felelősség az én kezembe tétetett le, stb.« Ezzel, nézetem szerint, a királyi biztos ur a leghatározottabban túltette magát azon az alkotmányos felelősségen, a melylyel ő közvetve a magyar kormány utján a magyar törvényhozásnak is tartozik. Epén a legutóbbi költségvetési tárgyalások során vitattuk — szemben a horvát ellenzéki pártok álláspontjával — a magyar törvényhozásnak azt a jogát, hogy igenis, a ministerelnök és horvát minister utján egész Horvátországban előállott tevékenységért, vagyis a horvát bán működéséért a magyar törvényhozásban a magyar kormány felelőssé tehető. Mármost, t. képviselőház, ha áll ez, a mint hogy áll a fennálló törvények értelmében, akkor, a midőn Horvát-Szlavonország a törvények uralma alatt áll, a midőn Horvát-Szlavonország autonóm jogai gyakorlásának élvezetében van ; (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) ha áll ez akkor, a midőn Horvát-Szlavonország országg}TÍlése is működik ; ha áll akkor, mint a hogy áll, a mi ellenőrzési jogunk : akkor százszorosan inkább áll azon esetben, a mikor Horvátországban az autonóm jogokat felfüggesztették és az uralom gyakorlását a magyar ministerelnök ellenjegyzésére és javaslatára egy királyi biztosra ruházták. Engedelmet kérek, de a királyi biztos ur nemcsak a horvát törvényeket helyezte hatályon kívül, hanem magát a magyar törvényhozás alkotmányos ellenőrzése alól, sőt ezen nyilatkozata szerint még a magyar kormánynak az ellenőrzése alól is kivonta. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Felelős-e a ministerelnök nek, vagy nem ? Gr. Batthyány Tivadar: Igenis, t. képviselőház, ez egyúttal annyit jelent, hogy Cuvaj Ede ur az ő véleménye és kiáltványa szerint senki