Képviselőházi napló, 1910. XVI. kötet • 1912. április 1–junius 11.

Ülésnapok - 1910-365

100 365. országos ülés 1912 április 13-án, szombaton. Hozzá, lehetne még fűznöm azt, hogy abban az esetben is, ha egyezményes törvénynek a megszegéséről van szó, nem lehet azt királyi hatalmi szóval elintézni, hogy megszegetett-e a horvátok által ez az egyezményes törvény vagy sem. Ezt csak a képviselőháznak, főrendiháznak és királynak együttesen lehet elbírálás tárgyává tenni, de nem felel meg a magyar alkotmánynak, hogy maga a felség pusztán királyi pátenssel, ministerelnöki ellenjegyzés meUett, királyi biztost rendel ki Horvátország területére, a nélkül, hogy a magyar törvényhozás annak indokait ismerné vagy csak sejtené is. (TJgy van ! a baloldalon.) De felmerül itt még egy másik kérdés is. Felmerül az a tény, hogy nincs meg a horvát képviselőknek a teljes száma, a melyet az 1881 : XV. törvényczikk 2. szakasza kifejezetten állandó létszámban, 40-ben állapított meg. A mai képviselőházban a negyven horvát képviselő közül csak 37 van jelen. Gueth Gyula : Harmincznyolcz ! Polónyi Géza: Lehet, hogy tévedek, de egyelőre autentikusnak kell tartanom az én informácziómat. Az erre illetékes nagy iroda vezetőjét, tehát hivatalos fórumot kérdeztem meg, mielőtt ezt az állitásomat koczkáztattam és azt a választ kaptam, hogy ők csak 37 horvát képviselőt tartanak evidencziában. Meg is mutatták nekem a névjegyzéket. De különben is, mondjuk 38, ez nem változtat azon a tényen, hogy az 1881 : XV. t.-cz. 2. §-a kifejezetten és világosan a 40-es számhoz köti Horvátország képviseletét, a mi nem is véletlenül történt. Azelőtt a régi törvény szerint a népesedés számarány szerint kellett hogy váltakozzék Horvátország képviseleti létszáma, az 1881 : XV. t.-cz. azonban eltekintve a statisztikának váltakozó népesedési adataitól, egy határozott, változás alá nem eső számban, negyvenben, állapította meg a horvát képviselők számát. Ez változás alá csak akkor eshetik, ha Magyarországon is a képviselők száma a választási reform okából változnék. Már most tiszta és világos, hogy a horvátországi képviselőknek ez a 40-es létszáma nem lévén meg, ez a szám ma már csonka. Ha megfosztanak egy nemzetet attól, hogy a törvény szerint szá.mára biztosított 40-es létszámot legális választások utján kiegészíthesse, ez talán joggal vonhatja maga után azt a konkluzumot, hogy a ki engem megfosztott az én képviseletem teljességétől, az nem várhatja azt, hogy a csonka képviseletemmel meghozott törvények erejét és kötelező voltát én elismerjem. Most azonban, mivel az országgyűlés összehiva nincsen, Horvátország meg van fosztva ennek a lehetőségétől és nagyon kérném, a konkluzumok tekintetében arra a további eshetőségre is gondoljon a kormány, hogy mit fognak csinálni, ha valamennyi horvát képviselő lemond. BarOSS Gyula : Meg fogják köszönni! Polónyi Géza: Hát méltóztassék ezt a delegácziókra tartani! Majd meg méltóztatik látni. De hiszen ezek fölmerült kételyek, a melyekkel szemben várjuk, hogy a kormány mikép legitimitálja, hogy egy horvátországi feloszlatott és össze nem hivott országgyűléssel szemben miként akarja a véderőj avaslatot, mint kétségtelenül közös ügyet tovább tárgyalni és miként akarja annak jogerőre emelkedését és kötelező voltát Horvátország területére is biztosítani. Még egy rövid észrevételem van. Gondolom, az 1873. törvényczikkben van az is, hogy a bán nem viselhet a hadseregben katonai hatáskört, nem ruházható fel katonai hatáskörrel. Ennek szintén históriai előzménye van. Méltóztatnak tudni, hogy a Bamberg féle és hasonló biztosságok idejéből való emlék. Nos, én arra is felvilágosítást kérnék, hogy a királyi biztosként működő bán megmaradt-e bánnak, mert lemondását nem olvastam s ha megmaradt, mint királyi biztos, rendelkezik-e Horvátország területén hadseregbeli hatáskörrel, igen vagy nem ? Nem tudom, de felvilágosítást kérni jogom, sőt kötelességem, mert tudni akarom, hogy az az eszkamotázs, a magyar fölfogás szempontjából lehetséges-e, hogy a míg egyrészt nem tűrtük, hogy katona lehessen bán Horvátország területén, akkor a czivilből csinálunk katonát, hogy az azért bán is maradhasson. (ügy van ! TJgy van ! Derültség a szélsőbaloldalon.) Mindenesetre olyan kérdések ezek. a melyeket föltétlenül tisztázni kell, de ettől a témától én most azért búcsúzom el, mert jogom és módom lesz hozzá, remélem, a legrövidebb idő alatt, a közérdek szempontjából mondom hogy a nyerendő felvilágosítások és válasz alapján behatóbb konkluzumokat ezen kérdés tekintetében levonhassak. Azonban van ennek a királyi kéziratnak két pontja, a melyre most már igazán egész röviden áttérek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Székely Ferencz igazságügyminister: Jó lesz ! Polónyi Géza: Mi lesz jó,kérem? Székely Ferencz igazságügyminister: Ha rövid lesz ! Polónyi Géza : Ha éhes a minister ur, hozasson magának ebédet! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Székely Ferencz igazságügyminister: Nagyon , jól laktam ! Polónyi Géza: Legyen szíves a minister ur tudomásul venni, hogy tegnap napirend előtti felszólalás czimén akartam ezeket a dolgokat elmondani, hogy ne legyek ilyen későn terhére a minister urnak. Székely Ferencz igazságügyminister: Hiszen elmehetek ha tetszik, de éppen kíváncsi vagyok, hogy mennyire forgatja ki a dolgokat ! Polónyi Géza : Van egy pont, a melyre viszont a kíváncsiságot a minister ur elégíthetné ki, mert én is kíváncsi vagyok erre, — és itt már nagyon illetékes lesz a minister ur — hogy tudniillik megjelent egy királyi kézirat, — megjegyzem, hogy a királyi kézirat nem közöltetett a képviselőházzal — annak kapcsán azonban Európának egész sajtója szinte fenomenális egyértelműséggel állapította meg azt a furcsa történelmi mozzanatot, a mely most már fokozza bennem a bizalmatlanságot, hogy tudniillik a mélyen tisztelt kormány