Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

94 547. országos ülés 1912 Rudnyánszky György jegyző: Ábrahám Dezső ! Elnök: A jövő szerdára kérte interpellácziójának elhalasztását. A t, ház ehhez hozzájárul. Rudnyánszky György jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. képviselőház ! (Háüjuk!) Interpelláczióm tárgya a nagyváradi róm. kath. szemináriumból kizárt román kispapok ügye. Ezen ügy körülményeinél fogva országos jelentőségűvé vált és erre való tekintettel igyekezni fogok a legnagyobb objektivitással ismertetni, annál is inkább, mert igen sok mellékkörülmény szövődött össze az ügyben, a mely arra tendál, hogy elhomályosítsa a valóságot. Hogy a t. háznak tiszta képe legyen erről az esetről, bátor leszek némi históriai reminiszczencziákat is felemliteni. A görögkatholikus püspökségnek azon joga, hogy növendékeit a nagyváradi róm. kath. szemináriumban neveltethesse, egybe esik majdnem az Uniónak történelmi tényével. De már Mária Terézia és II. József idejéből vannak legfelsőbb elhatározások, dekrétumok, melyek elrendelik, hogy bizonyos számú görög katholikus papnövendék a róm. kath. papnevelő intézetben neveltessék. Ez az állapot tartott 1857-ig, a mikor is ö Felségének legmagasabb elhatározása folytán a magyarországi róm. kath. püspökök a nagyváradi görög katholikus román püspökkel egyetemben az úgynevezett vallásalapba három millió forintot fizettek úrbéri kötvényekben és pedig azon czéllal és rendeltetéssel, hogy ezekből alapítványok, illetőleg stipendiumok alkottassanak, a melyekből a növendékeket kineveljék. Bátor voltam ezen rövid történelmi reminiszencziát felhozni csak azért, hogy megmutassam a t. háznak, miszerint a görög katholikus püspökségnek azon joga, hogy a róm. kath. szemináriumban növendékeket neveltessen, sem a szeminárium elöljáróságától, sem tanári karától, sem rektorától, sem pedig a mindenkori püspöktől nem függ. 1857-ben, a mikor ez az alap kreáltatott, megállapittatot az is, hogy e vallásalapból a nagyváradi görög-katholikus püspökségnek papnevelés czéljából hány stipendium adassék, nevezetesen 32 növendék részére állapítottak meg stipendiumot. Ministeri rendelettel állapíttatott meg továbbá, hogy 14 papnövendék Nagyváradon neveltessék. Ezeket szükségesnek tartottam felemliteni, különösen azok felvilágosítására, a kik nagy hangon hirdették e szomorú ügy különböző fázisaiban, hogy joguk volt őket kirekeszteni, mert kegyelemből, másnak a pénzén neveltettek az intézetben. I. Lipót császár és a többi uralkodók (Felkiáltások a jobboldalon : Császárról beszél ! Nekünk királyunk van.) a kik óriási erőfeszitéseket tettek, hogy az uniót létrehozzák, gondoskodtak arról is, hogy a görög-katholikus egyház el legyen látva anyagilag és azoknak a nagy adományozóknak, a kik a római katholikus egyházat olyan busásan látták el, talán joguk volt gondoskodni a szerény görög-katholikus egyházról is. Jó lesz ezt tudniok azoknak, a kik fejedelmi ellátásban részesülnek e február- 21-én, szerdán. hazában és a kik, ugy látszik, ezenközben megfeledkeztek a kölcsönös keresztényi szeretetről. Az esetben magában, a mint azt egyes lapok leírják, lehetetlen tisztán látni. Egy tény van, a mely megdönthetetlen, hogy t. i. a hadjárat a teológusok ellen azon a réven kezdődött, hogy ők maguk közötti társalgásban románul beszéltek. Fontolóra kell venni a modern életet és a modern élet viszonylatait is és hogyha betekintünk a legutolsó kis szervezetbe is, a mely nem dicsekedhetik évezredes .múlttal, mint a hatalmas katholikus egyház, azt látjuk, hogy a mikor ilyen kirekesztésekről, kizárásokról van szó. bizonyos formalitások mindenütt megtartatnak, hogy legalább a forma épségben maradjon. A jelen esetben ugy adják elő ugy a kispapok, mint a görög-katholikus egyházi hatóság tagjai egyhangúlag, hogy a motívum, a közvetlen inditó ok az volt, hogy a folyosón két román kispap beszélt románul és a ductor ebből casus bellit csinált, feljelentette a prefektusnak, a prefektus az alkormányzóhoz, ez pedig a főkormányzóhoz szaladt és a következménye az volt, hogy igenis a megszólított kispap kijelentette, hogy ha ő az anyanyelvének használatában akadályozva volna, ezt olvan nagy sérelemnek tekintené, mintha hitét kellene elhagynia. Ez jogos kijelentés, minden önérzetes embernek igy kell nyilatkoznia, a mint azt hiszem, hogy önök sem tűrnének magyar embert maguk között, a ki azt mondaná, hogy képes lemondani anyanyelvéről. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem is kívánta senki! Cicero 'pro domo beszél!) Béla Henrik : Nem mondta azt senki ! Pop Cs, István : Én hozzá vagyok szokva ilyen közbeszólásokhoz, csak azt hiszem, hogy t. képviselőtársaimnak volt alkalmuk a lapokban olvasni, hogy még a sajtó ama része is, a mely kihívóan ellenszenvvel tárgyalja az ügyet, azt állapítja meg, hogy a román nyelv, vagyis az anyanyelv használata volt az első inditó ok a kirekesztésre. Béla Henrik: Nem, hanem a tüntetés a magyarság és a magyar nyelv ellen ! Pop Cs. István : Ezen ügy lefolyása közben azon megállapodás jött létre a papnevelő intézet elöljárósága, rektora és tanárai részéről egyfelől, másfelől a gör. katholikus püspökség megbízottai részéről, hogy mindaddig, mig ez az ügy le nem bonyolittatik, a fejleményekről semmit sem fognak hirlapilag közzétenni. Ennek daczára, — emlékezhetünk reá — már az esetet követő 12 óra múlva az aradi és a nagyváradi vasárnapi lapokban, de leginkább a keddi, február 13-iki lapokban részletes és tendencziózus közlemények jelentek meg, a melyek közül különösen egy budapesti lap, a mely keresztény gondolkodásúnak legkevésbbé sem nevezhető, a gör. kath. papságot olyan invektivákkal illeti, a melyeket én a ház iránti tiszteletből itt nem is ismételhetek. Egy hang (abaloldahn): HátBalázsfalván mit csinálnak ? • ---