Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

íiO 3k7. országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. tikájára való törekvést; én minden kommentár nélkül azt mondtam, hogy két hónap előtt a kép­viselő ur is erre törekedett. Erre ő egyszerűen meghazudtol engem. Pár perczczel később ugyan belátja, hogy elgaloppozta magát ezen nyilatkoza­tában, mert kinyit magának egy ajtót és ezt mondja (olvassa) : »Ha azt látom, hogy lényeges nemzeti követelményeink teljesítése kináltatik fel, ha, t. barátomc — ez én vagyok — (Élénk derültség.) olényeges nemzeti követelmények teljesítését meg­akadályoznák azzal, hogy a választási reformot akkor is előtérbe tolnák, igenis akkor én is csatla­kozom azokhoz, a kik az izolálást követelik*. Tehát az első mondatban általában meghazud­tol engem a képviselő ur, másik mondatában azután konczedálja azt, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó volt ő arra, hogy a Justh-párt izolálására közreműködjék. Csuha István : Nem volt, de lenne ! (Zaj a baloldalon.) Baross János : Erre vonatkozólag kénytelen vagyok kijelenteni, (Zaj. Halljuk ! Halljuk 1) hogy igenis volt hajlandó rá, hetekig együtt dolgoztunk ebben és éjszakákon keresztül sok vezető férfiú­val, politikussal tanácskoztunk arról a dologról, hogyan lehetne a Justh-pártot izolálni. (Hosszan­tartó derültség és mozgás a jobboldalon.) Csuha István : Kár volt megmondani, ezt ugy is tudták ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon; felkiál­tások : Jeszenszky ! Elnök ismételten csenget. Fel­kiáltások a szélsőbáloldalon : Gyönyörű !) Sümegi Vilmos : Negyvennyolczas ! (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon : Szép negyvennyolczas 1 Elnök csenget.) Eitner Zsigmond : Okolicsányi Lászlót is ott tapsolták.. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Jobb lesz átmenni !) Elnök (csenget): Kérek csendet! Baross János: Vezetett engem és azokat is, a kik közreműködtek, . . . Felkiáltások a szélső­baloldalon : Függetlenségi- és 48-as párti! Hall­juk ! Halljuk ! a jobboldalon.) saját kijelentésem . . . Csuha István : Kik azok, mondja meg ? (Fel­kiáltások a jobboldalon : Polónyi !) Baross János: A Pesti Naplóban megjelent a résztvett politikusok névsora. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Baross János : Most a Polónyi Géza ur és a köztem levő dologról van szó. Mondom, vezetett engem, e kérdésben a Justh radikális politikájától való félelem, és ez vezette részben Polónyi Géza urat szintén, a ki e félelmének előttem több izben kifejezést adott. (Félkiáltások a jobboldalon : Ah ! Ah ! Most tapsoljanak I) B. Podmaniczky Endre: Meg kell éljenezni Polónyit! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Eitner Zsigmond: Az a kérdés, mit tart Podmaniczky radikálisnak. (Halljuk ! Halljuk !) Baross János : A tárgyalások részleteire nézve, illetőleg az előkészítésekre nézve, a melyekben én is részt vettem, azoknak részleteiről nyilatkozni nem vagyok feljogosítva addig, a mig azok az urak, a kik ott a tárgyaláson jelenvoltak, fel nem hatalmaznak reá. De hiszen ezek már lezárt akták tulaj donképen, ezek a részletek ugy sem érdekel­nek senkit; csak egyről kell még megemlékeznem, arról, hogy e tárgyalások miért szakadtak meg. A mint tudvalevő, gróf Károlyi Mihálynál bizal­mas értekezlet volt összehiva,. . . Holló Lajos: Justh is meg volt híva! Baross János : . . . a bizalmas értekezlet hire a Pesti Naplóban idő előtt megjelent, leközölték a megjelentek névsorát, részben a tárgyalás anya­gát is. Ez indiszkréczió folytán némelyek az urak közül elvesztették a kedvüket ahhoz, hogy e tár­gyalásokat tovább folytassák. (Zaj. Elnök csenget.) Csuha István: Justh is meg volt hiva ! Baross János: Polónyi Géza ur több izben kifejezte sajnálkozását, hogy a megkezdett munka, a radikális politika ellen való konczentráczió mun­kája megszakadt. (Zaj. Elnök csenget.) Csuha István: Szép szándék függetlenségi képviselőtől, a függetlenségi pártot megosztani. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Gyönyörű!) Baross János: Tévedett Polónyi Géza akkor, (Zaj. Elnök csenget.) a mikor általában minden kondiczió nélkül helyteleníti azt, (Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon.) hogy a Justh-párt izoláltas­sék; és tévedett, a mikor meghazudtolt engem, a mikor én minden kondiczió nélkül egyszerűen azt állítottam, hogy két hónap előtt szintén a Justh­párt izolálására törekedett, (ügy van! a jobb­oldalon.) Polónyi Géza : Szabad szólanom ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. ház. Polónyi Géza : Személyes megtámadtatás czi­mén igen röviden fogok válaszolni. (Halljuk!) Én beszédem fonalán t. barátomnak nevez­tem a t. képviselő urat. (Derültség.) Baross János : Előbb meghazudtolt! Polónyi Géza: Nem tudom, van-e ellene kifo­gása ? (Zaj.) Baross János: Nincs! Polónyi Géza: Mert az okiratokat nem szok­tam magammal hordani, melyekkel igazolhatnám, hogy a t. képviselő ur nagyon sürün tisztelt meg ezzel a titulussal. BarOSS János : Kölcsönös volt, de előbb hazug­nak nevezett. (Zaj.) Polónyi Géza: Nem tartom szerencsés dolog­nak bizalmas beszélgetéseket idehozni. (Nagy derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalolda­lon : Várják csak meg a végét!) Azon beszélgetések során, melyekre a t. képviselő ur hivatkozik, hogy ne legyen okuk a nevetésre, elmondhatom, hogy soha ez a dolog, hogy a Justh-párt izoláltassék, részünkről fel nem merült, (Zaj.) hanem felmerült egy férfiú részéről, kit én meghatalmazás nélkül megnevezni nem akarok s a ki nem tartozik a mi körünkbe, hanem a t. kormánypárt kebelébe tar­tozik. (Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom