Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-347
347. országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. 91 Én akkor annak a férfiúnak kijelentettem és most is állom, sohasem mondottam mást és sohasem fogok mást mondani, (Zaj a jobboldalon) hogyha bárki előttem igazolást nyújtana arra, hogy a véderőreform elleni harcz — világosan akarok beszélni — egy szocziáldemokrata propagandát szolgál, egy úgynevezett radikális proletárpolitikának érdekében akar választójogot csinálni, ha akadna valaki, ki ezt ozélozza (Derültség és zaj jobbfelől), az ellen én homlokot ütök és meg fogok vele mérkőzni. (Zaj.) T. ház ! Nem a házban, hanem kivül történt dolgok nemcsak nálam, de sokaknál aggodalmat ébresztettek a tekintetben, hogy tényleg van egy ilyen propaganda. Én akkor nemcsak a t. képviselő urnak, de mindenkinek, kivel érintkeztem, megmondtam, sőt maguknak t. barátaimnak is megmondtam, hogy nem tartom szerencsésnek ezt a szövetkezést. (Zaj jobbfelöl.) Eitner Zsigmond: Nekem is mondta! (Derültség a jobboldalon.) Én meg is adtam rá a választ. (Zaj.) Polónyi Géza: Ezen az álláspontomon nincs mit változtatni. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : Még egyszer ismétlem, tegyenek próbát, hozzanak a t. képviselő urak nemzeti jogok tekintetében a nemzeti ellenállást oly mértékben igazoló feltételeket, hogy mi tisztességgel jelenhessünk meg a nemzet szine előtt, ha lemondtunk erről a harczról, — ugy szívesen fogok odaállni, küzdeni, ha lesz valaki, ki a választói jog elsőbbségeért azokat azután megakarná akadályozni. Egyáltalában semmi szükségem sincs arra, hogy ezt az álláspontomat revideáljam. Van egy okom, melylyel be kell számolnom, melyet t. képviselőtársam nem méltatott figyelemre s ez az, hogy Justh Gyula itt a ház szine előtt mondott beszédében — nagy örömömre és köszönetemre — hangsúlyozta, hogy az a harcz, melyet folytatnak, ép ugy a nemzeti követelésekért folyik, mint a miénk. (Zaj.) Ha én meghallgatom az én barátaimat, és nekem azok a férfiak, kikkel egy egész életet töltöttem együtt a függetlenségi párt szolgálatában, azt mondják, és ezért újból szivemből üdvözlöm őket, hogy ők maguk törekednek arra, hogy fölemeljük azt a szerencsétlen munkásnépet, a mely azért fordult el a hazától, a vallástól, mert megtagadták jogait, (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) mert megalázták őt; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) ha én azt látom, hogy vannak emberek, a kik azt hiszik, hogy a magyar nemzet csak a kaszinóból áll : (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) akkor igenis, én szivem mélyéből üdvözlöm azt a munkásosztályt, és ha a választásom az lesz, hogy azokkal kell szembe állanom, a kik a nemzeti államot megtagadják a vámterület kérdésében, a bankkérdésben, most pedig a véderő kérdésében, hát én szívesen fordulok oda, hogy felvilágosítsuk és meggyőzzük a munkásnépet arról, hogy a nemzeti államban is találhatnak jövőt és adhatunk jogot számukra. (Éljenzés a szélsobaoldalon. Derültség a jobboldalon.) Ez volt az álláspontom, és ez lesz a jövendőben is. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Justh János: Mindig a Nemzeti Kaszinó? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Bosnyák Géza: A Nemzeti Kaszinó politikájának végének kell már egyszer lenni. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Magyarország nem hitbizomány ! Lengyel Zoltán : Halljunk most valami érdekeset ! (Derültség a jobboldalon.) Eitner Zsigmond : Ezt nem ön birálja meg ! Sümegi Vilmos: Lépjen be a mágnáskaszinóba ! Reakcziós! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök : Az idő előrehaladván, javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Minthogy holnap Aehrenthal gróf külügyminister ur temetése miatt a ház határozatához képest ülés nem lesz, javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését pénteken délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendje legyen a mai. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor ezt határozatként mondom ki és áttérünk az interpellácziók megtételére. Rudnyánszky György jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. képviselőház ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Pető Sándor: ... az 1908 : XLVIII. t.-czikk, a mely a főváros fejlesztéséről szól . . . (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, t. ház! Kérem Hoványi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Pető Sándor: . . . A főváros fejlesztéséről szóló 1908. évi törvényczikk szerint a fővárosi pénzalap javára a törvényhozás 11 millió koronáért megvásárolta a Margitszigetet. A 11 millió korona vételár fizetve lett a fővárosi pénzalap tulajdonát képező 4 millió korona értékű telkekkel, továbbá az államkincstár tulajdonát tevő, körülbelül két millió korona értékű telkekkel, és a vételár hátralékos része évi 210.000 koronás részletekben törlesztendő. A parlamentben és a közvéleményben egyaránt elismerték annak idején, hogy elég magas árat szabtak a Margitszigetért, de mind a parlament, mind a közvélemény egyhangú lelkesedéssel a kormányjavaslat mellé állott a Margitsziget megvétele tárgyában, mert az irányadó szempont az volt, hogy a nép részére örök időkre üdülőkert gyanánt szolgáljon a Margitsziget, és mert az volt a meggyőződés, hogy bármily magasállású magánember lenne is annak tulaj donosn, attól nem követelheti a főváros, hogy áldozatokat hozzon a nép üdülése érdekében, Ugy á parla13*