Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-347
3i7. országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. 85 tartozandósága közjogilag és népjogilag elintézve nincsen, a védelmi kölcsönösséget sem az egyiktől, sem a másiktól követelni nem lehet. Ezért Boszniától sem lehet azt követelni addig, mig ez a kérdés elintézve nincs Ezeket csak azért voltam bátor felhozni, hogy egészen világosan lássuk, hogy ezen kérdés tekintetében nem ismerjük azt a szöveget, mely megnyugtatna, hogy a t. kormány közt és köztünk valeményeltérés e tekintetben nincs. De rátérek a 80. §-ra, vagyis a mindenki által fontosnak tartott kérdés rövid taglalására, mert sajnos, hoszfzabb időt vettem máris igénybe, mint óhajtottam volna. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hogy kommasszálva adhassam elő észrevételeimet, a 80. §. tekintetében én teljesen azon az állásponton állok, melyet gróf Apponyi Albert kifejtett, hogy t. i. ha már nem tudják az urak a nemzeti nyelv érvényesülését biztositani, legalább ne tegyék meg azt a botrányt, hogy beiktassák a törvénybe a nemzeti ellenállás ellenében a német szolgálati nyelv elismerését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt is kiegészitem néhány gondolattal. Az egyik az, hogy ismét egy törvénysértéssel állunk szemben. Azonfelül, hogy a 11. §. alapján senkinek nem áll rendelkezésére az a jog, hogy a német szolgálati nyelvet dekretálhassa, létezik egy élő törvényünk, melyben a 80. §. diszpozicziója világosan beleütközik. Ott van a nemzetiségekről szóló 1868 : XLIV. t.-cz. 1. §-a, melynek 13. pontja szószerint ezt mondja : >>az államkormány által kinevezett minden biróságok hivatalos nyelve« és én erre a szóra fektetem a súlyt — »kizárólag a magyar«. Ez benne van az Ö felsége által szentesitett törvényben. En végigfutottam beszédem alkalmából azon, hogy ez a törvény nem tartalmazza az abrogácziót agy, a mint azt kellene tartalmaznia. Fel kell vetnem a kérdést, vájjon módositani, vagy hatályon kivül akarja-e helyezni az országgyűlés ezt az élő törvényt ? A javaslatban ennek sehol nyoma nincs. Ha tehát egy ö felsége által szentesitett élő törvény mondja ezt, mi jogon követelik azt, hogy a magyar állam területén a biróságoknál a kizárólag magyar államnyelv helyett idegen, u. n. szolgálati nyelv legyen törvénybeiktatva? (Élénk lielyeslés a szélsőbaloldalon.) Szabad kérnem a feleletet erre a törvényhozóktól és ki tud nekem a törvényekből — nem a tényleges helyzetből — arra feleletet adni, hogy mi az a szolgálati nyelv ? Ha valaki, mondjuk egy idegen, bibliográfiai, avagy históriai szempontból kezébe veszi ezt a törvényt és megkérdezi, hogy mi az a szolgálati nyelv, ki fogja azt neki megmondani ? Ki az, a ki fel van jogositva arra, hogy egy idegen, nem ismert, nem is kodifikált nyelvet beiktasson egy törvénybe ezen létező törvénynyel szemben ? Igen kedves tér kínálkozott volna itt számomra, hogy összehasonlitsam ezt a 80. §-t az osztrák megfelelő paragrafussal, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) a mely itt van a kezemben, Ezt a dolgot azonban fentartom magamnak — I mert nem akarok hosszabban alkalmatlankodni — azokra a konferencziákra, a melyeken ez a kérdés ugy is tárgyaltatni fog. De engedjék meg a t. képviselő urak, hogy röviden összegezzem a következőket. (Halljuk.' Halljuk.') Tény az, hogy kivételt statuálnak a magyarul nem tudó, de a szolgálati nyelvet értő kihallgatandókra és a vádlottakra, de nem ugy, mint a hogy a t. ministerelnök ur azt jelzi, mintha egy csekély perczentekre kiterjedő, alig számottevő dologról lenne szó; mert vizsgáljuk a dolgot két szempontból. Először is ez a kivétel szól az összes osztrák állampolgárokra, a kik a magyar állam területén a dandárparancsnokságok szerint sorakozó illetékes biróságok alá tartoznak. Tehát statuálunk egy kivételt először is nem magyar, hanem külföldi állampolgárok számára, a kiknek esetleg más az anyanyelvük, mint a német és statuáljuk azt a példát, hogy esetleg egy csehnek, a ki csehül és németül tud, otthon pedig az ő saját hazai birósága előtt csehül tárgyalhat, a magyar dandár-bíróság előtt már németül kell tárgyalnia mint vádlottnak. De még ennél a pontnál érteném, ha megvolna ebben a kérdésben a paritás és megvolna a recziproczitás. Ha azonban kezükbe veszik az osztrák 80. §-t, méltóztatnak meglátni, hogy mennyire divergáló intézkedést tartalmaz a magyar 80. §-szal szemben. A mit elsősorban konstatálni akarok az, hogy igaz-e, hogy az osztrák területen nemcsak diszlokált magyar ezredek vannak, magyar állampolgárok szolgálnak Ausztriában, a hol azonkivül ennek a perrendtartásnak katonabirósági illetősége alá fog tartozni millió és millió magyar állampolgár, részint mint kezelőtisztek, részint mint fuvarosok, részint mint szállitók és ezek Ausztria területén ki lesznek szolgáltatva annak, hogy ott az odavaló hadbiróság elé kerülve, a német tárgyalási nyelv alapján lesznek kénytelenek magyar állampolgárok,.a kik nem is önszántukból mentek oda, hanem a Felség parancsára kerültek diszlokáczió alapján Ausztria területére, az igazságszolgáltatásban részt venni. Szabad-e ezt egy magyar törvényhozónak megengednie ? És ha már beállítják a szolgálati nyelvre vonatkozó ezt az intézkedést, akkor szabad kérdeznem : micsoda czimen kerül ez a magyar törvénybe ? Hiszen tudjuk, hogy Ausztriában sem él a német nyelv mint államnyelv, ott biztosítva van a 80. §.-ban az u. n. landesübliche Sprache alapján minden csehnek, minden morvának, minden lengyelnek a saját nyelvén való törvénykezés, de a magyar állampolgár számára nem adják meg azt a jogot, hogy magyar nyelven tárgyalhasson, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) holott tőlünk, az u. n. paritásos államtól megkövetelik, hogy a magyar állam területén az osztrák állampolgárnak németül szolgáltattassék ki az igazság. Ez már magában véve is veszélyes dolog, t. képviselőház. De méltóztassék a dolog másik részét is megnézni. Utalok arra, vegyék kezükbe a honvéd-hadbirósági szervezetet és nézzék meg,