Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

3VÍ. országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. 75 szolgálati nyelv megadását, de azok is, a kik 67-es alapon állva azt az uralkodó jogkörébe tartozónak állítják, egész nyugodtan tagadásba vonjuk, hogy a szolgálati nyelvre vonatkozólag 1867 után alkotmányos fejedelmi intézkedés történt volna, (Ugy van ! a balközépen.) Hogy áll, t. ministerelnök ur, ez a kérdés ? Van egy szolgálati nyelv, a régi osztrák hadseregnek a szolgálati nyelve. Átvettük, örököltük. Az uralkodó ezen a téren nem élt alkotmányos fejedelmi jogával 1867 óta. En legalább kutattam, de idevonatkozó intézkedést 1867 utánra sehol sem sikerült felfedeznem. De legyen igy, vagy ugy, a kérdés előttünk tisztán igy áll : van egy gyakorlat, van egy tényleges állapot, a mely elvi felfogásunkkal és a hadsereg kérdésére vonatkozólag legfontosabb elvi álláspontunkkal homlokegyenest ellenkezik, mi ennek a tényleges állapotnak jogállapottá változtatását, törvénybeiktatását semmiképen megengedhetőnek nem tartjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) En a béke igen fontos feltételének tartom e kérdésnek olykép való megoldását, hogy a szolgálati nyelv törvénybeiktatása, a tényleges állapotnak jogállapottá változtatása kikerültessék. És ezzel, t. képviselőház, elértem már most a kérdések harmadik részletéhez, elértem tulaj donképen a legfontosabb részlethez, a választói jog kérdéséhez. A párt, a melyhez tartozom és magam is, ismételten nyilatkoztam arra vonatkozólag, hogy mi a két kérdést egymástól teljesen elválasztjuk, mindegyiket saját érdeme szerint bíráljuk el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem vagyunk hajlandók semminemű katonai konczessziót adni a választói jogért, de viszont a nemzeti követelések legnagyobbmérvű kielégítéséért is választójogi álláspontunkat szintén nem vagyunk hajlandók feladni. (Élénk helyeslés a balközépen. Felkiáltások a jobboldalon : Éz a tiszta beszéd !) Ha szabad a két egyformán fontos kérdés között összehasonlítást tennem, csak egy eredményhez juthatok : hogy tulaj donképen annyival fontosabb a válaszói jog kérdése a katonai kérdésnél, a mennyiben az általános fontosabb a különösnél, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) mert hisz a katonai kérdés, a véderő kérdése csak egy alkalom, csak egyik megjelenési formája azoknak a bajoknak, a melyek parlamenti életünkön rágódnak, egyik formája a parlamenti krízisnek, a mely évtizedek óta uralkodik Magyarországon és normális megoldása semminemű kérdésnek, igy a katonai kérdésnek sem képzelhető el jövőre sem, ha a választójog kérdése meg nem oldatik. Mert engedjenek meg, a kik más véleményen vannak: bármely kérdés felett kitörhet ujabb krízis ; és mindaddig, a míg a választójog kérdése megoldva nincs, nem áll rendelkezésünkre a parlamentarizmus egyetlen eszköze, a nemzetre való appeüálás, mert hiszen minden ujabb választás csak ujabb személyváltozásokat idéz elő, ujabb kisebbséget állit szembe ujabb többséggel, de folytatódik tovább az eldönthetetlen harcz, hogy ki képviseli a nemzeti akaratot és kinek mi a joga. Ezért tartom óriási fontosságúnak a választójog kérdésének rendezését, teljesen elválasztva, teljesen függetlenül minden más kérdéstől, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) de rendezését az adott pillanatok legközelebbijében. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől. Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem kell utalnom arra. hogy mik azok a körülmények, a melyek mindnyájunkra nézve, legyünk ezen, vagy azon a nézeten, a választójog tartalmára vonatkozólag, föltétlenül szükségessé, feltétlenül kívánatossá teszik, hogy ez a kérdés a legközelebbi pillanatokban oldassék meg a mostani erőtényezők bevonásával. Ezen a téren, igen sajnálom, azon egyetlen pozitívummal szemben, a melyet Justh Gyula t. képviselőtársam adott elő a t. képviselőházban, az igen t. kormány, illetőleg annak elnöke, csak igen tág körű, nagyon vague meghatározásokra szorítkozott és az ügy érdekében igen sajnálom, hogy ez elől a kérdés elől egyik és másik politikusunk kitér, mert e kérdés felvetésének, e kérdés megoldásának elérkezett az utolsó pillanata. Nem lehet tovább ezeken az alapokon dolgozni. Az »általános választójog* kifejezés mindent jelent és semmit sem jelent, akárki mondja, akár itt használják, akár ott; tartalmat, életet kell adnunk ezeknek az eszméknek, ki kell fejtenünk, hogy mi lesz az általánosság alapja, maradunk-e az eddigi alapon, a mely kivételképen állította fel a magasabb értelmiséget s alapul a vagyont tette, még jDedig az egyenes adók alapján feltételezett vagyont, a mikor épen a napokban hivatkoztam a ház előtt arra, hogy milyen változás, milyen körforgás történt az állami bevételek terén, az egyenes adók és a közvetett adók körül. Most csak egyre kell hivatkoznom : az 1870. évi költségvetésben vagy zárszámadásban, hogy hol, azért nem állok jót, de a számért jót állok, a pénzügyi tárcza 338 miUió rendes bevételében 120 millió az egyenes adók összege; ezzel szemben 132 milliót képviselnek a közvetett adók, a bélyeg- és jogilletékek és a jövedékek, a két tétel tehát majdnem egyenlő. Nemrégiben tárgyaltuk a folyó évi költségvetést; abban a pénzügyi tárcza 1041 miUió rendes bevételéből mindössze 287 mülió esik az egyenes adókra. Ha tehát az alapelv az, hogy a jogok a kötelességekkel összhangba hozassanak, akkor a mai helyzet ezek alapján tovább fenn nem tartható. Hiszen azt az óriási összegét a bevételeknek, a mely fenmarad az egyenes adók levonása után, megnevezhetetlen, kiismerhetetlen emberek fizetik, a kiket nem tabelláznak, nem főkönyveinek, nem tartanak nyilván. A tétel az ma, hogy a polgároknak nem az a része fizet tulajdonképen, és nem az a része járul nagyobb összeggel az államháztartás költségeihez, a kik minimális egyenes adótételt fizetnek, hanem azok, a kik a fogyasztási adók terhét viselik. Már most, mi lesz, t. képviselőház ! A kormány részéről nem. tudom, de elérkezettnek látom 10*