Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-347

76 3í7. országos ülés 1912 február 21-én, szerdán. a pillanatot arra, hogy vázoljam, a mit magam gondolok ezen a téren. (Halljuk 1 Halljuk !) _ Mindazon alapok, a melyeket egyik- vagy másik állam követett a választói jogosultság megállapításában, csak közvetett alapok voltak, mert azok alapján feltételezték, hogy az értelmiség, az arravalóság az illető választónál megvan. Én, t. ministerelnök ur, azt a jövő választói jogot nem képzelem másként, ha általános lesz, mint hogy azzal birni fog mindaz, a ki az arravalóságnak, az értelmiségnek elemi feltételeivel rendelkezik. (Helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Hogy azután ez a mérték az elemi iskolai végzettségben szabható-e meg ma, vagy ez csak végezett képez, a melyhez átmeneti intézkedések során át jutunk: ez komolyan megfontolandó, de az átmeneti intézkedésekben is kifejezést kell nyernie annak az alapelvnek, hogy arra való tekintet nélkül, van-e tabellázva, vagy nincsen, fizet-e egyenes adót, vagy nem, minden állampolgár, a ki az állami terhekez hozzájárul — már pedig, kimutattam, hogy fogyasztási adó és jövedékek ezimén nagyobb összeggel járulnak hozzá a nem tabellázottak — tehát, ismétlem, minden állampolgár, a kiben az arravalóság feltételei, az értelmiség elemei megvannak, résztvesz ezen jogok gyakorlásában. Jogfosztást természetesen nem foglalhat magában az uj választójogi törvény, fentartjuk azok jogát, a kik azzal ma is birnak és kiegészítjük az értelmiség hiányát egy minimális czenzussal az átmeneti időre, a mikor azt hiszem, t. ministerelnök ur, megkaptuk azt az alapot, a mely nem szorosan meghatározott, de a melyen belül megteremthetünk egy olyan választói jogot, a melynek, merem mondani, hogy nemcsak ezen padokon, hanem az ön háta megett ülő pártban is határozott többsége van. ^|; A ministerelnök nyilatkozata egyetlen részletre vonatkozott, az egyenlőségre, arra pedig negativ nyilatkozott, hogy nem lesz plurális. Igen sajnálom, hogy az igen t. ministerelnök ur, a mikor idevonatkozólag nyilatkozott, nem nyilatkozott egyszersmind a választói jognak harmadik kellékére, a titkosságra vonatkozólag is. A ministerelnök ur igen határozottan, igen ékes szavakkal kelt védelmére a választások tisztaságának. Nem gondolja a t. ministerelnök ur, hogy a titkosság bizonyos adott körülmények között -szintén azon eszközök közé tartozik, a melyek a választások tisztaságának megóvására szolgálnak? (ügy van! balfelől.) Nem gondolja-e a t. ministerelnök ur, hogy azokban a választási körzetekben, a melyekben az értelmiség aránya túlnyomó az értelmiséggel nem birok felett, igenis helye lehet a titkosság alkalmazásának, helye lehet épen azokért a ezélokért, a melyekért egy radikális választói jog megalkotásától némelyek irtóznak, helye lehet a szavazóknak a terrortól való mentesítése czéljából is. Hiszen önként értetődik, hogy a miként terelődik az egész élet a demokráczia felé, szélesebb és szélesebb körök vesznek. részt a politikai életben, annál nagyobb szerep jut a helyi nagyságoknak, a helyi vezetőknek a politikában. Mivel leszünk jobb helyzetben, ha ön azokat a tömegeket, a melyeknél talán félünk, hogy nem nemzeti irányban fogják érvényesíteni szavazatukat, a nyilt szavazás által azoktól való függésben, azoknak . a terrorizmusa alatt hagyja meg, a kik egészen más czélokat követnek, mint a melyeket mindnyájan magyar állampolgárok által követendőknek tartunk ? Nem azt állítom, hogy ezek egy bevégzett választói jognak alapelvei, de egyet határozottan állítok : hogy azoknak, a kik a magyar közéletben 1906 óta kellett, hogy a választói jog kérdésével foglalkozzanak, és azoknak, a kik két év óta a választójoggal, mint elsőrangú életszükség megalkotásával kormányon vannak,azoknak a választójogra kell, hogy bizonyos kiforrott, fix pontjaik, álláspontjuk legyen, (ügy van ! a baloldalon.) És a ministerlenök urnak arra vonatkozó Ígérete, hogy demokratikus, szabadelvű, de egyszersmind nemzeti irányt szolgáló lesz az a választói jog, a melynek megalkotásához köti magát, igaz. megnyugvást a mi sorainkban, vagy legalább én bennem csak akkor fog kelteni, ha annak a választói jognak legalább egy pár fix pontjára nézve támaszt, biztositékot nyerhetek, ha látom, hogy az az irány, a melyet a ministerelnök ur elérni akar, követve is lesz abban a javaslatban. (Igaz! ügy van ! Helyeslés a baloldalon.) Nem vagyok kétségben a felől, hogy nem az én feladatom és nem is a mi feladatunk a ministerelnök ur által megoldandó választójogi kérdésnek tartalmát megadni. A kormánynak és a többségnek joga, annak kötelessége testet adni a választójognak. Abban nem a mi nézeteinknek kell képviselve lenni, de képviselve kell lenni azoknak a nézeteknek, a melyeknek a munkapárt alakuló gyűlésén és más alkalmakkor is a ministerelnök ur kifejezést adott, képviselve kell lenni annak a közhitnek, mely a ministerelnök ur idevonatkozó programmjára nézve fennáll, hogy t. i. az a választói jog tényleg liberális, tényleg demokratikus, a kor szellemének megfelelő, de egyszersmind tényleg nemzeties irányú választói jog is lesz. (Igaz ! ügy jván ! Élénk, helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök ur a választások tisztaságára vonatkozólag a mai visszaélések legszerényebb részét ragadta meg, t. i. megragadta és kiemelte előttünk a törvényeinkben megengedett költségek tételét, a választói fuvar és ellátási dijakat. Pedig, t. ministerelnök ur, vannak ennél sokkal szomorúbb tételek, (Igaz ! Vgy van ! a báloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Tapasztalatból tudja!) a melyek aggodalomba ejtik az embert a felől, hogy egy rossz indulatú kormányzat az eszközök fokozatos igénybe vételével talán teljesen nemzetellenes czélokra használhatná ki a mai választói jogot s a nemzet igy meghamisítandó akaratát. (Igaz! Vgy van! a baloldalon. Zaj jobbfelől.) Ez a kérdés nem tür halasztást, ez a kérdés megoldandó az adott határidőn belül minél előbb és pedig — újból hangsu-