Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-346

60 346. országos ülés 1912 február 20-án, kedden. Engedelmet kérek, t. képviselőház, majd ezzel a kérdéssel, ha időm lesz, még foglalkozni fogok, mert ez is egyike azon intézményesen biztosított ígéreteknek, a melyekre a múltban baziroztunk, a melyeknek hitelt adtunk és a melyeket azután a tények leczáfoltak. De hát, maradjunk most a katonai kérdésnél. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Ugyebár tény az, hogy a koalicziós kormány a katonai kérdést meg akarta oldani és ezzel szemben bizonyos nemzeti programmot állított fel? Itt már nem volt szó magyar vezérleti, magyar szolgálati nyelvről az egész vonalon, hanem igenis szó volt a századszolgálatban a magyar nyelv érvényesítéséről; szó volt ezenkívül a kilenczes bizottsági programmról. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Helyre!) Kérek csendet! Kérem Hámos képviselő urat! (Halljuk ! Halljuk ! a jobbés baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: A mennyiben a t. többség megengedi, hogy beszéljek, (Halljuk/ jobbfelől.) mert őszintén megvallva, egy kaszinói társalgást ma nem vagyok képes túlkiabálni, akkor folytatom fejtegetésemet ott. a hol elhagytam. (Halljuk ! Halljuk !) A koaliczió kormánya 19ö9-ben a századnyelv, a kilenczes bizottsági programm, és mondjuk, hasonló természetű és jellegű, tehát nem a magyar vezényszóra, nem az általános magyar szolgálati nyelvre vonatkozó, hanem ezeknél sokkal kisebb keretű követelmények ellenében hajlandó volt a véderőreformot — minő mértékben, nem tudom — keresztülvinni. Már most mit látunk ? Azt, hogy a kik teljesen bona fide a katonai kérdést 1909-ben e nemzeti programm alapján szűkített nemzeti követelésekkel akarták megoldani, és mint többség feltétlenül jogosultak voltak a nemzeti többség akaratára hivatkozva, ezen álláspontjuk érvényesítését szorgalmazni: egy non possumussal, egy épen olyan határozott nem-mel találkoztak, mint mi, a kik a közgazdasági téren akartunk az 1867. évi XII. t.-czikk egyik rendelkezésének érvényt szerezni. Mindkét téren volt tilalom, bár — és ezt hangsúlyozom — mindkét álláspontnak megvolt a parlamentben a többsége, és a többségi akarat mindkét szemponttal szemben egyszerűen negáltatott, érvényesülése megakadályoztatott. Ez tény. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A koaliczió kormánya is tehát arra a tapasztalatra jutott, hogy a nemzeti követelések terén megegyezés ma nincs. Ezzel szemben az alkotmány másik tényezőjének egy bizonyos alkotmányos és nekem is tetsző formulája volt abban és az által, hogy ő hivatkozhatott arra, hogy e negyven vagy hány esztendő óta érvényben levő választójogi törvény ma már nem képviseli a parlamentben a nemzet összeségének akaratát; a mit tehát mi itt mondunk, az egy szűkebbkörű privilegizált társaságnak a többségi vagy kisebbségi akarata, de nem a nemzeté. A Khuen-kormány ugyanerre az álláspontra helyezkedett; kijelentette ugyan igen nagy hangon, hogy nem csinál vívmány politikát, hanem egyszerűen ráállott arra az áüáspontra, hogy neki van a katonai kérdésekben programmja ; kevesebbet igért a választások előtt, mint a koalicziós kormány, de azt határozottan ígérte, ennek a megvalósításához erkölcsi reputáczióját kötötte. Ez az ígéret pedig két irányban állott fenn : a bankkérdés és a katonai kérdés irányában. Méltóztattak ugyebár azt mondani, hogy a bankszabadalmat meghosszabbítják a készfizetések felvétele ellenében ; ha nem kapják meg, akkor —• boldogult Hieronymi Károly elég tekintélyes tagja volt a többségnek, kijelentette pozsonyi beszédében, hogy akkor pedig beszélünk az önálló bankról. És az urak, a kik redukálták az előző kormánynak és pártjának követelését, ugyanazon nem-mel találkoznak, mint találkoztak az elődeik, meg kellett hosszabbitaniok a bankszabadalmat a közösség alapján és nem kapták meg a készfizetéseket. Hock János: Csak a konzekvencziát nem vonták le ! Gr. Batthyány Tivadar: És most hogyan állunk a kilenczes bizottsági programmal ? Igen szép, a mit a ministerelnök ur itt mond, hogy a kormány állását köti ahhoz, hogy megoldja a zászló-, czimer- és jelvény kérdését. De, bocsánatot kérek, felteszi-e józan észszel valaki, hogyha majd a véderőjavaslatok törvényerőre emelkedtek, ha megkapják szentesítésüket és akkor a ministerelnök jön és azt mondja: most pedig utólag kívánom, hogy a magyar ezredek előtt a magyar nemzeti szinű zászlót hordják, a magyar ezredekhez tartozó katonák csákóján kizárólag a magyar czimer legyen, mert a magyar hadseregnek csak magyar czimer lehet a jelvénye — akkor ezt meg fogják valósitani % Nagyon tévednek. Akkor meg fog bukni a ministerelnök ur, jön utána egy másik kormány, a melyet pedig ez az ígéret nem köt és a mely csak ugy jön, ha nem jön ezzel az Ígérettel. Polónyi Géza : Próbáltuk elégszer ! Gr. Batthyány Tivadar: Ha itt erőteljes szélső eszközökkel folyik a harcz, ugy ennek a többség tagjai nem kis mértékben okai. (Zaj. Elnök csenget.) Mert a többség, a melynek megvan az az óriási előnye, például a koalicziós többséggel szemben, hogy Bécs önökkel szemben nem számithat arra, miként számithatott a koaliczióval szemben, hogy ha pedig ezeket elejtem, akkor ott van Tisza, ott van Lukács, feltámasztom a régi szabadelvű-pártot és Jeszenszky Sándor őméltósága hathatós támogatásával lesz többségem. (Derültség. Éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: ö adja a mandátumot! Kitört a hála! Van ám nekünk is egy Jeszenszkynk !) Ez a t. többségre nézve előny. Mert ha a t. többség a véderőjavaslatok tárgyalása kapcsán határozott erélylyel lépett volna fel, s azt mondta volna, hogy mi pedig vállaltuk a kész-