Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-346
3i6. országos ütés 1912 február 20-án, kedden, 57 közelebbi idők meg fogják mutatni, hogy ebben az országban, ebben a parlamentben van-e valóságos 48-as párt, vagy nincs. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A legközelebbi idők eldöntik azt. És az igen tisztelt többség ne zúgolódjék nagyon a kivételes parlamenti eszközök alkalmazása miatt, mert tisztában vagyunk azzal, hogy itt az ellenzék győzelme esetén csak a kormány szenved vereséget, de a kormány győzelme esetén a nemzet nagy érdekei szenvednek. (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) Eddig is volt már eredménye ezen kivételes parlamenti eszközök használásának. Hiszen azt láttuk, a mit már az előbb is jeleztem, hogy a ministerelnök ur, a ki olyan mereven ragaszkodott a javaslat eredeti formájához, már kész volt változtatni ezen javaslatokon és nem rajta múlott, hogy nem tudott változtatni, de akart változtatni. Az is ennek a küzdelemnek eredménye, hogy a kormány feladta a maga merev álláspontját és tőle telhetőleg igyekezett a nemzeti követelések felé hacsak néhány lépést is tenni. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) A mikor a ministerelnök ur érzi, hogy neki már nagy szüksége van arra, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat minél előbb keresztülmenjen, a mikor a ministerelnök ur tudja, hogy ezt az obstrukcziót ő igen sokáig már fel nem tartóztathatja, akkor a választói jog tekintetében nagyon szép nyilatkozatokat tett, a milyeneket annak idején még nem hallottunk tőle. Nevezetesen a ministerelnök ur kijelenti, hogy az uj választói jognak haladó irányúnak, liberálisnak, demokratikusnak kell lennie és a ministerelnök ur kötelező Ígéretet tesz, sőt kész magát a képviselőház által is utasíttatni arra, hogy még ebben az esztendőben beterjeszti az uj választójogi törvényjavaslatot. Mindezek az Ígéretek és tények szintén a kivételes parlamenti eszközök használásának következményeit, eredményeit képezik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi tehát, a kik a 48-as irányt képviseljük, a kik ezt a törvényjavaslatot közjogi szempontból Magyarországra nézve károsnak tartjuk és oly súlyosnak, hogy azt mindenképen megakadályozni kell törekednünk, a kik a választói jogot a maga egészében akarnók létesíteni és tudni, hogy tulaj donképen hogyan akarja azt a kormány megcsinálni, a kik azon az állásponton vagyunk, hogy ez a képviselőház nem illetékes arra, hogy ezt az uj katonai reformot itt törvényerőre emelje, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a kiknek az az álláspontjuk, hogy meg kell a nemzetet előbb kérdezni: ebből következőleg azt is követeljük, hogy ha már a nemzet megkérdezése szükséges, akkor csináljuk meg előbb a választói reformot és az uj választói jog alapján kérdezzük meg a nemzetet, s azután az így megalakult uj parlament döntsön a katonai javaslatok sorsa felett. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pártom részéről kijelenthetem, hogy mi a nemzeti követelések érvényre juttatásáért küzKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XV. KÖTET. dünk és harczolunk; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) támogattuk és támogatjuk azokat, a kik ezen eszméket keresztül akarják vinni és erre törekszenek, fentartva természetesen a magunk függetlenségét abban a tekintetben, hogy meddig és hogyan támogassuk, de, a mint a múltban is, ugy a jövőben is, csak azokat támogathatjuk, a kik a nemzeti követeléseknek, a magyar nemzít jogainak és a népjogok kiterjesztésének érvényt akarnak szerezni. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : A szó gróf Batthyány Tivadar képviselő urat illeti. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Többrendbeli igen fontos kérdése van közéletünknek, a melyek nézetem szerint szükségessé teszik,... (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy a ház, mint a magyar nemzet összes érdekeinek élő, összekötő orgánuma, azokkal behatóan közelebbről is foglalkozzék. Nem akarom én mindezeket a fontos kérdéseket itt elősorolni, csak utalok egynéhányra, a melyek feltétlenül szükségessé teszik, hogy velük mielőbb foglalkozzunk. Csak nemrégiben történt, mondhatom, közfelháborodásra, hogy a sajtószabadság ellen az 1848. törvény szellemének és rendelkezéseinek ellenére súlyos sérelmet ejtettek. Ha méltóztatnak a Szerajevóban tegnap történt eseményekre nagybecsű figyelmüket kiterjeszteni, látni fogja a t. ház minden tagja, (Zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy lenn, a Délvidéken egy láthatatlan, bár ismert kezek által vezetett oly rendszeres akczíó folyik, a mely a magyar közvéleményt, és elsősorban a magyar törvényhozást kell, hogy foglalkoztassa. Ott van a délszláv problémának egy másik, talán még fontosabb része, a horvát-szlavón királyságok ügye. Ha itt a törvényhozás bölcsesége nem találja meg az útját és módját annak, hogy az 1868-iki magyar-horvát megegyezés szellemében és az unió jegyében a rend és a béke biztosittassék ; ha megengedjük, hogy bizonyos orgánumok nyilvánvaló támogatásával azok az elemek, a melyek a trializmust, a magyar szent koronától való eltávolodást propagálják, szabadon dolgozzanak, és megengedjük azt, hogy azok, a kik bár különböző alapokon, bizonyos részletkérdésekben eltérő felfogással ugyan, de a magyarhorvát unió álláspontján állanak, tovább is üldöztessenek ; ha megengedjük azt, hogy HorvátSzlavonországokban ezek az állapotok mindinkább elmérgesedjenek, akkor egy szép napon azt látjuk majd, hogy Délszlávia álma a megvalósuláshoz közeledik. (Ugy van ! balfelől.) Ismétlem, itt van a sajtószabadság kérdése, a melylyel a t. ház akkor, midőn az nagy hullámokat vert föl, foglalkozott. A t. ház bölcsesége egyhangú határozatával tárgyalás alá venni rendelte Lovászy Márton t. képviselőtársamnak erre 8
