Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-346
3Í6. országos ülés 1912 február 20-án, kedden, 51 Egry Béla: így álunk a házhatározatokkal. Nem kevésbbé rosszul állunk az Ígéretekkel is. Hogy többet ne említsek, egyetlenegy dologra terjeszkedem esak ki: a készfizetések felvételére vonatkozó Ígéretre. És nehogy bárki azzal vádolhasson, hogy nem hiven adom vissza a ministerelnök urnak és a többségi pártnak erre vonatkozó kijelentését, szó szerint fel fogom olvasni a királyi trónbeszédre adott felirati választ, a melyet a ház elfogadott és a mely azt mondja (olvassa) : »A legmagasabb trónbeszéd is jelzi a valutaügy betetőzésének szükségét. A készfizetések felvétele egyaránt életbevágó érdeke a monarchia mindkét államának ; annak parancsoló szükség nélkül való halogatása a monarchia presztízsén, nemzetközi állásán ejt csorbát. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az ország közvéleménye osztatlanul a készfizetések felvétele mellett nyilatkozott és azt nekünk erélyesen kell követelnünk, annál is inkább, mert azok a feltételek, a melyekhez a törvény a készfizetések felvételét kötötte, már évekkel ezelőtt bekövetkeztek, s mert annak további halasztása alapjában ingatná meg azok véleményét, a kik a jegybank közösségét hazánkra nézve előnyösnek tartják.* (Derültség a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Itt az igéret! '.• Ji Holló Lajos : Ez házhatározat volt! : .t, Egry Béla: A ministerelnök ur tegnap azt a nyilatkozatot tette, hogy önérzetes férfiak és pártok azt a kijelentést, a melyért obiig ót váUaltak, be is váltják. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Még csak le sem mondott í Egry Béla : íme t. ház, ennél férfiasabb és önérzetesebb kijelentést, mint a milyent^ a t. többség a feliratban tett, tenni nem lehet. Es mi történt ? Nemcsak hogy nem valósult meg a ministerelnök urnak és a többségnek határozott, s a monarchia presztízséhez kötött ígérete, hanem elfogadott a t. többség egy törvényt, a mely a készfizetések felvételét az Osztrák-Magyar Bank által teendő javaslattól és annak az osztrák képviselőház által leendő elfogadásától teszi függővé, más szóval a készfizetéseket soha meg nem kezdik, vagy megkezdését legalább is ad graecas Calendas kitolják. (ügy van a szélsőbahldalon.) Az a függetlenségi párti csoport tehát, a melynek nevében szólok, nincsen abban a helyzetben, hogy honorálhatná a ministerelnök urnak igéretét, hogy honorálhatná a választói jog kérdésében a ház esetleg hozandó határozatát. A multak szomorú tapasztalatai és az imént emiitett körülmények arra indították a függetlenségi és 48-as pártonkívüli képviselők csoportját, hogy azt az álláspontot, a melyet a párt a véderőj avaslatokkal szemben 1903-ban a nemzeti ellenállás megindítása alkalmával itt a házban elfoglalt és a melyet a választások alkalmával a nemzet is honorált, fentartsa mindaddig, a míg a magyar nemzetnek jogos és törvényes követelései nem teljesülnek. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ne gondolja azt senki, és azt hiszem nincs az országban olyan bolond ember, a ki azt hinné, hogy nekünk nagy örömet és gyönyörűséget okoz az, hogy egy harczba belemegyünk. Hiszen sokkal kellemesebbé tehetnők helyzetünket, ha abbahagynék a küzdelmet, a melyet megkezdettünk. Csuha István : Hogy megszeretnének minket egvszerre odaát ! (Derültség. Felkiáltások jobbról; Soha !) Egry Béla: A függetlenségi párt presztízse követeli meg azt, (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) a függetlenségi pártok elvbűsége követeli meg azt, (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) hogy e véderőj avaslatok ellen, a melyeknek terhei a a legkevésbbé sem enyhittettek, a melyek sokkal nagyobb vér- és pénzáldozatot követelnek lényeges nemzeti engedmények nélkül a nemzettől, mint az 1903. évi véderőj avaslatok, a küzdelmet újból felvegye és végigharczolja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel röviden végeztem volna az általam képviselt csoport határozatának indokolásával; mielőtt azonban beszédemet befejezném, még egy dologra tartom szükségesnek kitérni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ez a dolog pedig keletkezett a ministerelnök urnak egy tegnapi igen homályos nyilatkozatából, daczára annak, hogy a ministerelnök ur — szavait idézem — világosságot kivan. A ministerelnök ur tegnap, mikor gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédére reflektált és a katonai büntető perrendtartásról beszélt, azt mondotta : a perrendtartás, a mint múltkori beszédemben is e litettem, a védpiőjava : .lattal tulaj donképen nincsen szerves összefüggésben. A ministerelnök urnak ezen nagyon homályos kijelentése tényleg világosságra szorul. Szeretnők tudni, mit ért az alatt. Ha azt érti, a mi belőle logikai konzekvencziaképen levonható, hogy esetleg a béke kedvéért hajlandó a büntető perrendtartást visszavonni, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) ez ellen már ezúttal a leghatározottabban tiltakoznunk kell, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert épen a függetlenségi párt volt az, mely évek hosszú sora óta követelte (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az ósdi katonai büntető perrendtartásnak (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) fa modern kor igényeinek megfelelő átalakítását, és a magyar nyelvnek a büntető perrendtartásban nemzeti sérelmek nélkül való érvényesülését. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezek voltak azok, a miket én az általam ezúttal képviselt csoport megbízásából és nevében, hogy tiszta világosságot áraszszak mindenfelé, szükségesnek tartottam elmondani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Most következik Szabó István képviselő ur. *^ Szabó* István (nagyatádi): T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as gazdapárt nevében szólalok fel most. (Zaj.) g r Elnök ',]_ Csendet kérek! 7*
