Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-346

m 3'i6. országos ülés 1912 február 20-án, kedden. Szabó István (nagyatádi) : Felszólalok akkor, mikor a magyar nemzet politikai és társadalmi életére oly végtelenül messze kiható alkotásokról van szó, mikor a tiz évre szóló véderő]avaslatok sorsa forduló- és döntőponthoz jutott, mikor a társadalmi rétegeket annyira érdeklő uj választójog megalkotásáról van szó. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) r •, -; ; Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : Mi, t. ház, ezen az oldalon, a kik 48-asoknak valljuk és tartjuk magunkat, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mi, kik a magyar nemzetnek az önálló hadsereghez való feltétlen jogát hirdetjük és követeljük, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) midőn a magyar nemzetnek ehhez az önálló hadsereghez való jogát majdnem örökre el akarják temetni az uj katonai javaslatokkal, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ily irányú törvényjavaslatot nemcsak nem fogadhatunk el, hanem, mivel ezt a törvényjavaslatot a magyar nemzet függetlenségével összeegyeztethetőnek nem tartjuk, s a magyarnemzet jövőjére határozottan károsnak látjuk, minden rendelkezésünkre álló erővel azt megbuktatni és keresztülvitelét megakadályozni törekszünk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) m Sokat beszélnek itt a közös hadseregnek a mostani állapotban való szükségességéről, sokat beszélnek arról, hogy az összmonarchia megvédelmezése érdekében szükség van arra, hogy a magyar nemzet a közös hadseregbe az ő nemzeti jellegének kidomboritása nélkül adja az ő fiait, adja Jirá az ő/pénzét. Ezzel szemben élő példa előttünk a magyar királyi honvédség, a melynek értékét egyáltalában nem szállítja le az, hogy legénységét magyar nyelven vezénylik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A kik a közös hadseregben, esetleg a legénységi állományban is szolgáltak, nagyon tisztában vannak azzal is, hogy a közös hadseregnek nem válna semmiféle kárára, semmiféle hátrányt nem okozna neki, ha a magyarországi ezredeket magyar nyelven vezényelnék. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez pedig nem kivihetetlen dolog, ez könnyen keresztülvihető volna, csak a tiszteknek kellene németül tudniok és a német vezényszavakat kellene birniok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Magyarul!) A magyar hadseregben lévő tiszteknek németül kellene tudniok, mert a közös hadsereghez tartozván, a magyar hadseregben alkalmazott tiszteknek ismerniök kell a másik állam nyelvét is . . . Vertán Endre : És megfordítva ! k Szabó István (nagyatádi) : ... és természetesen megfordítva : az osztrák hadsereg tisztjeinek is szükségük volna arra és kötelességükké is kellene tenni, hogy magyarul megtanuljanak. Ha Magyarország ezt meg tudná vagy meg akarná csinálni, — mert, sajnos, még az akaratot sem tudom tapasztalni a t. kormánypárt részéről — akkor megszűnnének itt a hadsereg kérdésében azok az óriási súrlódások, azok a majdnem kiegyenlithetetlen ellentétek, a melyek Magyarországot Ausztriával, sőt a magyar nemzetet néha királyával is szembeállítják. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az egész közös hadsereg intézményének mai alakjában való lentartása és annak erőltetése, hogy az mai alakjában megmaradjon, nem annyira a hadsereg érdekében történik, hanem szerintem azért történik Bécs részéről, mert minden olyan törekvést, minden legkisebb lépést, a mely a magyar nemzet önállóságának kidomboritására vezetne, tolni és megakadályozni akarnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Épen azért, mivel ezt látjuk, mi, a kik a függetlenségi elvek alapján állunk, nem jó kedvből, de elengedhetetlen kötelességből kénytelenek vagyunk ezeknek a katonai javaslatoknak ellenébe a legerősebb fegyvereket szegezni. Látjuk, hogy a miért 10 óta küzdelmet folytatott a nemzet, a miben 10 év óta reménykedett, hogy ezzel a küzdelemmel talán ki tudja domborítani ebben a katonai javaslatban a nemzet jogait, vagy meg tudja szerezni a magyar nemzet fiainak a magyar vezényszót, most, a mikor odajöttünk a fordulóponthoz, a többségnek nemcsak hogy még akarata sincs arra, hogy a magyar nemzet követeléseit és jogait kidomborítsa ebben a javaslatban, hanem még azt sem tudja keresztülvinni, a mit már régesrégen programmjának vallott és a mihez még az uralkodó is hozzájárult. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Maga az igen t. kormány is bebizonyította, hogy ezeket a javaslatokat ő sem tartja valóban jóknak, bebizonyította pedig azzal, hogy az ujabb időben igyekezett módosításokat eszközölni ezeken a törvényjavaslatokon. Es hogy ezek a módosítások nem történtek meg, nem adattak meg, a változások nem létesültek, az nem is a kormányon múlott, hanem a béesi hatalom ellentállásának a következménye. Ez bizonyíték arra. t. képviselőház, hogy a kormány, a mikor azelőtt azt mondotta, hogy minden változtatás nélkül eredeti fermájukban keresztülhajtja ezeket a javaslatokat, már akkor is azon az állásponton volt, vagy legalább tudta, hogy ezek a java.slatok bizonyos változtatásokra, javításokra szorulnak. És most, a midőn felvetődött a Kossuth-párt részéről, bár nagyon enyhe formában, e javaslatoknak nemzeti irányban való megváltoztatása, a kormány engedett eddigi merev álláspontjából és igyekezett e változtatásoknak érvényt szerezni, vagy azok egy részét legalább megvalósítani. Sajnos azonban, ezt a czélját sem érte el és egyáltalában semmiféle kívánságát a Kossuth-pártnak, a mely pedig nagyon is leszállította követeléseit, teljesíteni nem tudta. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajátságos egy helyzettel állunk itt széniben, t. képviselőház. Ha egy kormány nem tudja teljesíteni azt, a mit a koronának megígért, hogy azon katonai javaslatokat abban a formában, a mint megszövegeztettek, keresztülviszi, annak a kormánynak le kellene mondania. (Igaz! Ugy van!