Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-359

359. országos ülés 1912 márczius 1-én, csütörtökön. 355 Azt hiszem, igy könnyen egyetértésre fognánk juthatni és ép ugy a második kérdésben is ; azért részemről nem is insistálok tovább ezen kérdéseknél, hanem egyszerűen ajánlom egyrészről a magam határozati javaslata első részének elfogadását, a második részben pedig hozzájárulok Bakonyi Samu t. képviselőtársam indítványához, illetőleg határozati javaslatához. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beszkid Antal jegyző: Hock János ! (Halljuk ! Halljuk !) Hock János: T. ház ! A magam részéről ebben a kérdésben, a mely nem egyes képviselők mentelmi jogának, hanem a ház szuverenitásának és tekintélyének megsértése, hozzájárulok minden olyan eljáráshoz, a mely lehetőleg egyszerüsiti a határozatot, mert azt hiszem, sokkal nagyobb súlyt tudnánk adni a dolognak, ha a képviselőház ezt egyhangúlag hozhatná. Az eltérések közöttünk amúgy sem a lényegre vonatkoznak, hanem csupán az eljárásra s ugy vélem, az előadó ur maga is nagyon szivesen hozzá fog járulni, hogy egy bizonyos közvetítéssel kompromisszumszerüleg intéztessék el a dolog. A ház elnöke ez esetben nem lehet feljelentő. A ház itt szuverén jogánál fogva határoz, a mire feljogosítja a 191. §. is, a mely szerint minden ilyen kérdés felett a ház közvetlenül tárgyalhat. A Pályi-ügyben tehát a tényállás három elemét kell megkülögböztetnünk. Ki kell választanunk a sajtóra vonatkozó részt, ki kell vonnunk azt a részt, a melyről a mi házszabályunk 293. §-a — a mely a rendzavarásról szól — rendelkezik és ki kell vonnunk azt is, hogy a rendzavarást az illető milyen formában, bűntény, vagy kihágás alakjában követte-e el, mert erre nézve az illetékes biróság fog határozni. Már most közöttünk az eltérés csak az, hogy Pályit az elnök maga tiltsa-e ki, vagy képviselőházi határozat alakjában tiltassék ki a képviselőház területéről. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elnök ur eljárását illetőleg mi is hozzájárultunk Sághy Gyula t. képviselőtársunk álláspontjához, a mely szerint az elnök ur előzetes intézkedését, a mely ideiglenes volt, egyhangúlag vette a ház tudomásul. De a kitiltást már magának a háznak kell kimondania, mert bármennyire megbízunk is az elnök személyében, nem adhatjuk meg neki azt a diszkreczionárius jogot, hogy tetszése szerint applikálja a házszabályok 293. §-át és tiltsa ki azt, a kit jónak lát. Mert a házszabályokkal nemcsak élni, de visszaélni is lehet. Beállhat az eset, hogy az elnök abban a székben valamely pártpolitikai irányzat exponense és esetleg meglepetésszerűen kitilt a ház területéről olyan egyéneket, a kik az ellenzéknek szolgálatokat tesznek, vagy az ellenzékkel érintkeznek. A napokban is megtörtént, hogy egy lelkesült ember, a ki bejött ide igazolványnyal, a ház területén megtámadtatott és végül is távoznia kellett. Az elnöknek tehát, a ki esetleg nem is kutatná, milyen mértékű volt az a sértés, a melyet az ülető elkövetett, ne adjuk meg a jogot, hogy egyszerűen kitilthasson valakit és hogy e részben preczedensre hivatkozhassék. Ennek nem tehetjük ki a képviselőház jövendő ellenzékét sem ! De rá kell mutatnom arra is, hogy az elnökök változnak és hogy az utód nem respektálja majd elődének rendelkezését, a mely az elnöki válság folytán megszűnt. Már pedig itt a ház példát akar statuálni egy példátlan betörés megbüntetésére s ezért sokkal súlyosabb a határozat, ha azt maga a ház hozza meg. Ez ennek a dolognak úgyszólván a fegyelmi része. Következik a büntetőjogi része, melyet az illető természetesen oly mértékben fog magára nézve elviselni, a mily mértékben az ő cselekményét törvényes hatóságaink mint bűntényt minősitik és a mily mértékben a törvényeket rá alkalmazzák. Ebben teljesen igaza van a t. előadó urnak, midőn különválasztja a fegyelmi intézkedéseket a törvényes megtorlástól. Az egyik a házszabályokon alapszik, a másik a büntetőjogon. Nincs azonban abban igaza, hogy a ház elnöke maga adja át ezt a bíróságnak, mert. hisz a ház elnöke erre nem hivatott. A természetes eljárás az, hogy a ház elnöke utasitja a ház határozata alapján az igazságügymimstert, hogy ő tegye meg e téren a kezdeményező szükséges lépéseket és az ügyészség inditsa meg az eljárást s majd a mi törvényes hatóságaink minősitik először a bűntényt, másodszor kiszabják rá a büntetőtörvénykönyv alapján a megfelelő büntetést. Polónyi Dezső : A ház elnökét nem lehet pótmagánvádlónak megtenni! Hock János :*En nem terjeszkedem ki tovább ez ügy jogi fejtegetésére, de miután felemiitettem, hogy ebben a dologban megkülönböztetem a sajtóra vonatkozó részt is, a mennyiben a sajtóhoz tartozó szerkesztő követte el a cselekményt... Polónyi Géza : Nem vagyunk határozatképes számban. Hock János: Kérem, én nem kifogásolom. Minthogy a tárgyalás egy része a sajtóra vonatkozik és azt is érdekli, erre nézve lesz szerencsém néhány megjegyzést elmondani. A sajtó ebben az ügyben telj esitette feladatát. Mint méltóztatik tudni, a sajtó, a mely a nyilvánosságnak orgánuma, a mit az 1848 : IV. t.-czikk 12. §-a itt a házban biztosit is, — mert tulaj donképen a képviselőház a nagyközönség nyilvánosságát csak a sajtó utján tudja teljessé tenni — különválasztotta a maga ügyét az egyes egyén visszaélésétől. Nagyon helyesen járt el az elnök ur, a mikor azt az autonómiát, a melyet a sajtó itt az ellenőrzésben, mint a nyilvánosság orgánuma nyert, respektálta és áttette ezt az ügyet a sajtó szindikátusához, a mely jogosítva van a látogató jegyeket is kiadni és azokat egyesektől esetleg megvonni. Ez a sajtó-szindikátus nálunk három tagból áll. Az elnöke Rákosi Jenő, a két tagja, a kiket a sajtó maga választott, ha jól emlékszem, Lenkei Gusztáv, és Schiller Henrik. Mikor az elnök ur ezt a feljelentést áttette a sajtóhoz, a-szindikátus