Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-359

Í360 3&9. országos ülés 1912 márczius 7-én, csütörtökön. csakugyan összeült és ugyanabban az időben Pályitól levelet kapott, a melyben Pályi ellismeri, hogy ő itt hibát követett el. Ez a hiba szerintünk példátlan eset törvényhozásunkban. Megsértette a parlament szuverenitását, a mennyiben illeték­telenül behatolt a terembe, itt egyes képviselőket az elnökkel való érintkezésben és közlekedésben fenyegető magatartásával megakadályozott. A kö­vetkezmény az volt, hogy a szindikátus elvégezte a kérdésnek a sajtót illető részét. Azt hiszem, ha mélyebben tekintjük ezt a kérdést, a sajtó ellenőrzése szorosan összefügg tulaj donképen a parlament feladataival, mert hiszen ha nézzük, miből nőtt ki maga a parla­mentarizmus intézménye, annak alapgondolata az volt, hogy a fejedelmi jogok önkényével szem­ben az egész népképviseletnek bizonyos jogokat akart adni, hogy az ő vagyoni és véradója felett ne csak ellenőrzési, hanem tanácskozási joga is legyen, szóval a fejedelmi szuverenitást, a mely autokratikus alapon nyugodott, a néppel meg­osztani akarta. A parlamentnek tehát egyik legfőbb kötelessége és feladata azt a kontaktust mint a nemzet közvetitő szerve fentartani a nemzet tömege és a királyi hatalom közt. Azért a parla­ment a nyilvánosság orgánuma a nép számára, és kell, hogy itt tárgyalásainkat, törvényhozá­sunkat az a tömeg, a mely bennünket közvetett képviseletre beküldött, állandóan ellenőrizhesse, róla tudomást vehessen, mert a parlament minden egyes tagja utján e nemzet testének minden egyes tagja részese köz'vetve a törvényhozásnak. A szuverenitás atomját képezi tehát minden egyes állampolgár, mert a szuverenitás magáé a nemzeté, a mely átruházza a parlamentjére. Midőn a sajtó a legújabb században olyan szédü­letes haladást tett, hogy a nyilvánosságnak iga­zán nélkülözhetetlen orgánumává lett, természetes, hogy a parlament, ha a maga hatáskörében jo­gilag tért nem vesztett is, de tényleg bizonyos tekintetben veszteséget szenvedett, mert a sajtó ma már átveszi a nyilvánosság állandó ébrentar­tásában a parlamentarizmus szerepét. Parallel működik tehát a törvényhozással és elmondhatjuk, hogy igaza van annak az angol államférfiunak, a ki azt mondotta, hogyha a sajtó a felelősség kérdését is meg tudná oldani, akkor a törvény­hozásnak ez volna egyik leghatalmasabb fak­tora. De épen a felelősség elvén törik meg az egész dolog, mert a mennyiben az egész sajtó tekintélyt nyert, mint a világszabadság állandó propogátora és a népjogok állandó védelmezője eme verseny folytán, másrészről látjuk, hogy a sajtóban ke­letkeztek bizonyos befolyásolható áramlatok, a melyek egyik vagy másik irányban teljesen ki­szolgáltatták magukat és magukkal együtt a közön­séget is. Ebben az állandó küzdelemben, a mely a nemzet és a király közt folyik a királyi prerogra­tivák szükitésére és a nemzeti jogok kiterjeszté­séért, a sajtó nekünk hatalmas támaszunk, és örömmel konstatálom, hogy itt a házban egyet­lenegy hang sem emelkedett, a mely a sajtó egyik munkásának visszaélését és a nemzeti szuvereni­tás ellen elkövetett merényletét és betörést csak egy pillanatig is a sajtóval azonosította volna. Ezek után kijelentem, hogy én teljesen hozzá­járulok Bakonyi Samu t. képviselőtársam mindkét javaslatához és miután Sághy Gyula t. képviselő­társam a második pontot visszavonta az ő javasla­tának első pontját is elfogadom. Hozzájárulok tehát ahhoz, hogy a képviselőház vegye tudomásul az elnök ur ideiglenes intézkedését, a melynél fogva Pályi Edétől a sajtó szindikátus révén beké­rette a jegyet és az nap őt a ház területéről kiuta­sította. Másodszor hozzájárulok ahhoz, hogy ne az elnök tiltsa ki őt, hanem a ház határozatilag mondja ki Pályi Edének a ház egész területéről való kitiltását. Harmadszor pedig hozzájárulok ahhoz, hogy a büntetőjogi részét a ház ugy intézze el, hogy határozatliag bizza meg az elnököt, közölje az igazságügyministerrel, illetve utasitsa az igazság­ügyministert, hogy az ügyészség révén a törvényes eljárást Pályi Ede ellen a büntetőtörvénykönyv értelmében is tegye meg. Ezt a határozatot pedig méltóztassék a dolog fontosságára való tekintettel lehetőleg egyhangúlag meghozni. (Élénk helyeslis a szélsőbaloldalon.) Beszkid Antal jegyző: Egry Béla ! Egry Béla: T. képviselőház ! A mikor én a tegnapi nap folyamán az általam képviselt párt­csoport nevében felszólaltam negyediknek, már akkor kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy az elnök ur azon intézkedése, a melylyel meg­vonta Pályi Edétől a belépőjegyet a képviselőház helyiségeibe, nem kielégitő. Hogy szó szerint czitáljam felszólalásomat, a következőket mondtam (olvassa) : »Megnyugvással veszszük tudomásul az elnök ur azon intézkedését, melylyel Pályi Edétől a képviselőház helyiségeibe való bejutásra az engedélyt megvonta, de mert az elnök ur intéz­kedése bármikor vissza is vonható az elnök ur által, nem nyugszunk meg abban, hogy Pályi Ede csupán az elnök ur intézkedése következté­ben tiltassék ki a házból, hanem a ház határo­zatát kívánjuk provokálni arra vonatkozólag, hogy a házból egyszer s mindenkorra kitiltassék«. Ezen álláspontomat alapítottam az elnök ur azon bejelentésére, a mely akként szól, hogy a látogatási jegyet az illetőtől megvonta. T. ház! Rendkívüli megnyugvásomra szolgál és örvendek annak, hogy utánam felszólalt képvi­selőtársaim mindegyike az én álláspontomat hono­rálta akkor, a mikor erre az álláspontra helyez­kedve kérték kimondatni, hogy ne az elnök által, hanem házhatározatilag utasíttassák ki az illető a házból és pedig egyszersmindenkorra. Szerintem igen nagy különbség van a között, ha valakitől egy belépőjegyet, a mely a képviselőház helyisé­geibe szól, visszavonnak és a között, ha az ületőt a képviselőház helyiségeiből egyszer és minden­korra kitütják. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) Teljes mértékben honorálom az előadó urnak jogászi szempontból is csaknem kifogástalan elő­adását, de kérem őt, legyen szives hozzájárulni

Next

/
Oldalképek
Tartalom