Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

320 357. országos ätés 1ÖÍ2 itt mondani, már csupán azért is, hogy ebből preczedens sóba ne váljék, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) bogy mindig oka legyen az ellenzéknek élénk és lelkiismeretes tiltakozásra a házszabályok ilyen alkalmazása ellen. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hogy a mélyen tisztelt elnök ur nem a házszabályok liberális felfogása szerint járt el, mutatja az, hogy ő a 269. §-ra hivatkozott eljárásának igazolásául, a mely szerint ha a jegyzőkönyv tartalma vagy szerkezete helytelenül van megszerkesztve és az kiigazitásra szorul, akkor olyan módon teendő fel a kérdés, hogy kiigazításnak egyáltalában helye van-e. Ámde itt a módositványok, illetőleg a pótlások nem a jegyzőkönyv tartalmának vagy szerkezetének kiigazítására irányultak, hanem arra irányultak, hogy a jegyzőkönyvbe pótlólag vétessék be még egy és más körülmény, a mely körülmények az előző ülésen megtörténtek. T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Akkor, a mikor az elnök ur ugy teszi fel a kérdést, hogy a jegyzőkönyvet elfogadja-e változatlanul a többi módositványokkal szemben a képviselőház, ez egy helytelen megkonstruálása a kérdésnek, mert ez épen a 234. §-nak megkerülése, a mely a sorrendet az egyes felteendő kérdésekre nézve megállapitj a. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Itt ugj^anebben az általánosan feltett kérdésben már implicite bennefoglaltatnak a többi kérdések, de épen ez a helytelen, ily megkerülő utón nem szabad a házszabályokat alkalmazni, mert akkor csakugyan indokolt volna Vertán Etele t. képviselőtársamnak az a kérdése, hogy a t. elnök ur valami úton-módon nyújtson neki lelki megnyugvást, hogy képviselői kötelességét hiven és lelkiismeretesen gyakorolhassa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezek után én is a magam részéről kérem a t. elnök urat, méltóztassék a házszabályokat liberálisan alkalmazni, mert ha akart erőszakot elkövetni a túloldal az elnökség felhasználásával a házszabályokkal szemben és a t. elnök ur nem járult hozzá, ne méltóztassék ily kicsinyenként megvalósitani azt, a mit a többség egyszerre és erőszakosan akart megcsinálni. i, En is arra kérem a t. elnök urat, méltóztassék a házszabályok liberális értelmezése mellett a beadott pótlásokat a házszabályok értelmében különkülön szavazásra feltenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Beszkid Antal jegyző: Ráth Endre! Ráth Endre : Mélyen tisztelt ház ! A világnak ahány parlamentje van, annak mindnek megvan a maga házszabálya, a házszabályokat kiegészíti az állandó gyakorlat, azon alapszik a tanácskozás rendje, a ház megalakulása stb. stb. De hogy legyen még egy parlamentje a világnak olyan, mint a milyet most akarnak szervezni és tervezni Magyarországon, a hol a képviselőház állandó tanácskozási rendjének alapját nem a házszabály, nem a márczius 5-én, kedden. törvény, nem az állandó gyakorlat, (Zaj. Elnök csenget.) hanem csak a preczedensek képezzék, azt nem hiszem. Méltóztassék megengedni, hogy a preczedensek kérdésének tekintetében is nyilatkozzam, a mikor a kérdés feltétele tárgyában való felszólalásomat igyekezem megindokolni. Maga a t. elnök ur volt szives, vagy tán olyan előzékeny velünk szemben, hogy az állandó gyakorlattal szemben, a melyre mi a mi kérésünket alapítottuk, preczedensekre hivatkozott. Nekem, a mikor a kérdés feltételéhez kívánok szólni, azt hiszem, okvetlenül foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel is, (Zaj.) és hogy ne méltóztassék azt hinni a t. elnök urnak, hogy csak azokat fogom felhozni, a miket itt állandóan mondunk ebben a kérdésben, hivatkozom mindnyájunk által tekintélyesnek elfogadott közjogi tankönyvre, a mely szerint a preczedensekkel szemben az állandó gyakorlatot és jogszokást kell elfogadni döntőnek, és az egyes preczedensek csak akkor alakulnak át jogszokássá, a mikor szakadatlan lánczolat alakul ki, és minden illetékes tényezőnek megnyugvása és közös akarata alapján születik meg a preczedensekből a jogszokás. Elnök : Nem akarom a t. képviselő urat korlátozni felszólalásában. A preczedensek kérdéséhez házszabályvita során esetleg szólhat, most azonban egy specziális kérdés feltételéről van szó, a mennyiben eUeninditványok adattak be ; kérem, méltóztassék, ehhez ragaszkodva, ehhez szólni. Egyéb fejtegetést méltóztassék akkorra hagyni, ha azt a házszabályok megengedik. (Helyeslés a jobboldalon.) Ráth Endre : Annyi ütköző kérdés van a t. elnök ur között és közöttünk a felfogások tekintetében, hogy azt hiszem, minthogy a t. elnök ur megjelölte a helyet, a módot és alkalmat, mikor e kérdéssel bővebben foglalkozhatom, ezt akkorra hagyom, és most tisztán rátérek arra az alapra, a melyen a t. elnök ur is megengedi, hogy ez alkalommal elmondhassam véleményemet. Miről van szó ? A kérdés feltételéről. A kérdés feltételénél ugyebár nem szükséges hivatkozni sem házszabályra, sem állandó gyakorlatra, sem törvényre, sem semmire a világon, mert a lényeg ugyebár csak az, hogy mindenkinek az a joga, a melylyel rendelkezik, tényleg érvényesülhessen és mindenki a maga szavazatát kellő megfontolás után leadhassa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ismét vissza kell térnem arra, a mit t. képviselőtársaim már több izben magyaráztak, hogy a házszabályoknak azt hiszem 225. §-a rendelkezik a felett, hogy a kérdések miként tétessenek fel. A szavazásnál biztosítva van minden egyes képviselőnek az a joga, hogy szavazati jogát feltétlenül gyakorolhassa. Tegnap már voltam bátor rámutatni arra, hogy ha a 225. §-t ugy méltóztatik magyarázni s a kérdést ugy tetszik feltenni, hogy a jegyzők által elkészített jegyzőkönyvvel állandóan en blo;. szembehelyeztetnek az összes módosítások, ezzel természetszerűleg már meg van fosztva minden képviselő attól, a mihez pedig feltétlenül joga van, hogy minden beadott módositványnyal