Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

357. országos ülés 19í% márczius 5-én, kedden. 321 szemben véleményének és akaratának kifejezést adhasson. A házszabályokat, melyek kétségtelelenül Magyarország alkotmányának egyik igen fontos kiegészítő részét képezik, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) sohasem szabad szükitőleg, hanem mindig csak tágitólag keü magyarázni. Minden oly magyarázata a házszabálynak, mely egy képviselő jogának megfosztására vezethet, megakadályozza a képviselőt abban, hogy szavazatát kellő megfontolás után érvényesithesse. A házszabályok 225. §-a a »mindenki« kifejezésre helyezi a súlyt, arra a mindenkire, mely mindnyájunkból áll elő. A többségnek azon joga, hogy egy bizonyos része elfogadja a jegyzőkönyvet en bloc ugy, a mint van és nem kívánja tárgyaltatni a módosításokat, nem lehet egy olyan plusz, melyben benfoglaltatik a kisebbség minden tagjának az a joga, hogy érvényesithesse ezen beadott módositványokkal szemben szavazatát. A ház minden tagját abba a helyzetbe kell hozni a kérdések feltevése által, hogy ha csak egy is akadna minden módosításnál, ki a többségi véleménynyel szembe akar helyezkedni, ennek az egynek jogát, mely a magyar alkotmány szempontjából fontos és nagy érdeke a köznek, konfiskálni ne lehessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ur, kérném, legyünk tisztában egymással. Az elnök ur programmjában és felszólalásaiban több izben kijelentette, — az írásra nem hivatkozom, majd lesz idő, hogy arra is hivatkozunk — hogy czélja az, hogy lehetőleg korlátozza az ellenzéknek azt a harczát, melyet ezidőszerint folytat. Lehet, hogy az elnök ur ezt a névszerinti szavazásokra kívánta csak korlátozni, de ez már több mint egyszerűen az elnök házszabálymagyarázati joga, ez már egyenes, direkt, aggressziv támadás a képviselők szabad akaratnyilvánítása ellen. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Miként az elnök ur ragaszkodik a 225. §-hoz czéljainak elérésére, ép oly erővel és valószínűleg szívósabban, miként majd megmutatjuk, ragaszkodunk mi is ehhez a 225. §-hoz. Miért ragaszkodunk hozzá ? Mert a 225. §-nak az a magyarázata, melyet az elnök ur gyakorol, semmi egyéb, mint a többség abszolút jogának proklamálása. (Igaz! ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ha megmaradunk a kérdések feltételére nézve az elnök ur felfogása mellett, ez azt jelenti, hogy, mihelyt kialakul egy többség, mely egyszer valamely irányban akaratát érvényesíteni akarja, akkor ezzel szemben lehetetlenség, hogy mindazok, kik nem tartoznak a többséghez, ha csak egyetlen egy is a különbség köztük, akaratukat nyilváníthassák. Mit jelent ez, t. elnök ur ? Tény, hogy a törekvésnek a tanácskozás rendjénél, a szavazásnál és a kérdés feltételénél arra kell irányulnia, hogy a határozatnál a többség konstatálható legyen. De a házszabályok 225. §-ra megköveteli, hogy tessék a többségnek bevárni a kérdés letárgyalásának sorrendjét és a legelső a sorrendben az, hogy minKÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. XV. KÖTET. den képviselő, kinek joga van a képviselőházban szavazni, — pedig meg van mondva, hogy kinek van joga szavazni, kinek nincs — szavazatát gyakorolhassa és csak azután jön az a kérdés, hogy a többség mit fogad el. Nagyon jól tudom én, miként az elnök ur is tudja, miként Antal Géza és Kenedi Géza képviselő urak is tudják, hogy a többség ott lesz, s én sem vonom kétségbe, hogy ott lesz a többség; de igenis, ehhez ragaszkodunk mi, a kisebbség, a kiknek épen azért, mert támadást látunk jogaink ellen, ragaszkodnunk kell utolsó csepp vérünkkel ahhoz, hogy igenis, a mi jogainkat elkonfiskálni nem hagyjuk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem, tessék a kérdés feltételéhez szólni! Ráth Endre: A kérdés feltételéhez . . . Elnök : Tessék ahhoz szólni! Ráth Endre : Ahhoz szólottam mostanáig is ! A kérdés feltételénél a legkisebb testületben, a legkisebb tanácskozóegyesületekben sem akczej}tálnák azt a felfogást, a melyet itt akarnak akczeptáltatni a képviselőházban. Képviselőtársaim már egész sorozatát hozták elő a preczedenseknek, — pedig ezek imponálnak az elnök urnak — hogy miféle lehetőségei vannak annak, hogy hányfélekép lehet eldönteni egy kérdést. Egy kézzelfogható hibában, kézzelfogható formai gyengeségekben szenvedhet az a jegyzőkönyv, és az elnök ur elveszi azt a jogot is, hogy a kisebbség ezt módosítványai révén reparálhassa. Méltóztassék tehát a kérdéseket ugy feltenni, hogy a házszabályok 225. §-a alapján minden egyes képviselőnek meglegyen az a joga, hogy a beadott módositványok felett a maga szavazatát szabadon, függetlenül és befolyástól menten adhassa le. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Beszkid Antal jegyző: Nóvák János ! (Nincs itt !) Benedek János ! Benedek János : T. képviselőház ! Miután a kérdés feltevése felett a t. képviselőház egész hamleti töprengésbe bocsátkozott, én sem maradhatok el, én is kiveszem részem ebből a töprengésből (Derültség jobbjelől.) még pedig nem abból, hogy mi a kérdés, hanem hogy mikép kell azt feltenni. Minthogy a házszabályok ehhez nekem módot és alkalmat nyújtanak, magam is a kérdés feltevéséhez kérek szót. A kisebbség jogainak szempontjából nem kicsinylendő a dolog, mert bizonyos, hogy a házszabályok a mi erősségünk, a melyeknek alapján mi a mi igazainkat megvédelmezhetőknek gondoljuk, és épen azért nem lehet csodálkozni a kisebbségnek azon az erős elhatározásán, hogy t. i. mikor egy ilyen jelentéktelennek látszó technikai kérdés merül fel, t. i., hogy az elnök ur mikép tegye fel szavazásra a kérdést, a kisebbség abban az eljárási módban, a hogy ezt az elnök ur kívánja kezelni, a hogy ezt a kérdést a házhoz feltenni kívánja, a maga jogainak sérelmét látva, ezeknek védelmére kel. Hiszen nem a kérdés miképen való feltételéről van pusztán szó, hanem a házszabályok 41