Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-357

357. országos ülés 1912 márczius 5-én, kedden. 309 történik. Nem valószínű, hogy megtörténik, de ha előfordul, nem történhetik más, mint hogy visszaadatik a jegyző uraknak, hogy próbáljanak egy olyan szerkezetet készíteni, mely elfogadtatik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt nem mondhatom, hogy mivel a módosításokat nem fogadta el a ház, ezzel elfogadta az eredeti szöveget, mert ez így szembe nem állitható. A t. képviselő uraknak az a nézete, — mert méltóztattak közbeszólni — hogy induktív módon való eljárás által ez nem történhetik meg. Hogyne történhetnék meg 1 Tessék megnézni a szombati szavazást. Szombaton is feltettem a kérdést, még pedig először nem általánosságban szavaztattam a jegyzőkönyvre, erre utoljára tettem föl a kérdést. Föltettem ugy a kérdést, hogy a ház elfogadja-e az első módosítást. A ház nem fogadta el. Azután feltettem a kérdést a másodikra. A ház ezt sem fogadta el. Azután megismételtem a kérdést általánosságban, —• tehát annak a lehetőségét is fenhagytam, hogy a ház egyáltalában nem fogadja el a jegyzőkönyvet —• vájjon hitelesiti-e a ház a jegyzőkönyvet, igen vagy nem. Akkor mondhatta volna a ház, hogy nem hitelesiti. Ez teoretikusan szintén lehető, azonban igen valószínűtlen eset és nem igen fordul elő. Már most, méltóztatott a t. képviselő urnak más szakaszra hivatkozni. Nevezetesen méltóztatott a házszabályok 234. §-át felolvasni, a mely szerintem mindenképen annak az álláspontnak felel meg, a melyet én képviselek. A t. képviselő ur szives volt megjegyezni, hogy ez a törvényjavaslatokra vonatkozik. A központi vagy külön bizottsági javaslatnak ő az eredeti jegyzőkönyvet tekinti, a mely a jegyző urak által a ház elé terjesztetett. Már most, mit mond a 234. § ? Azt mondja, hogy a szavazásnál — mert ebben a szakaszban szó van folytatólag a szavazás megejtéséről —• legelőször a központi, — itt vessző következik — majd a külön bizottsági javaslat s ennek nemlétében vagy el nem fogadtatása esetében az alapul szolgáló javaslat vagy indítvány jön szavazás alá. Azután sorban vétetnek elő a hozzá legközelebb álló módositványok, végre az elleninditvány . . . Barabás Béla : Ez mellettünk szól! Elnök: Tessék csendben maradni! Tessék meghallgatni ! Itt a központi bizottság javaslata semmi más, mint a jegyzőkönyv, a mely a ház elé terjesztetett. Itt tehát az első kérdést nem is tehettem fel máskép. Ez a helyesebb és — azért mondom —• házszabályszerübb eljárás, mint sem előbb a módosítások fölött szavaztatni. Tehát fel kell tennem a kérdést az eredeti központi, jelenleg jegyzői javaslatra. Erre vonatkozólag a ház megkérdeztetik, hogy elfogadja-e vagy nem, helyesebben : hitelesiti-e vagy nem. A mennyiben ez nem történik meg, akkor következnek sorba a módosítások, így van ez a törvényjavaslatoknál is, Tessék akárhány preczedens esetet megnézni, \ Nem akarómat, házat untatni azzal, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbáloldalon.) hogy megint ugyanazokra a preczedensekre utaljak, de tisztázzuk a helyzetet. Nem egy, hanem igeen sok preczedens van, a melyre már igen sokszor utaltam és a mely szerintem igen fontos kérdésben történt. Nevezetesen a sürgősségi házszabályok tárgyalásánál, a hol több ilyen elleninditvány, módositvány, pótlás, kiegészítés terjesztett elő, a kérdés ugy tétetett fel és ugy maradt feltéve ellenmondás után is, hogy elfogadja-e a ház változatlanul — szemben a beadott módosításokkal — a Nagy Emil-féle indítványt az Eitner-féle pótlással. A ház erről döntött, a többiről abszolúte nem is esett szó, s ezzel a szavazás véget ért. Pedig voltak módosítások vagy pótlások ; ugy emlékszem, Hodzsa képviselő ur 164 stiláris módositást akart beterjeszteni és Batthyány Tivadar képviselő ur még közbeszólt, hogy mi lesz a 164 módosítással. Világosan emlékszem, hogy így történt. így volt ez a további esetekben is. Magam is, — nemcsak Justh Gyula képviselő ur akkori eljárását akarom megrögzíteni — mondom, magam is, a ki többször részt vettem a tárgyalások vezetésében, ugy tettem föl a kérdést, pl. a szeszadótörvénynél, azután a végrehajtási novellánál, hogy az eredeti javaslatot szembeállítottam a beadott módosításokkal, indítványokkal. Holló Lajos : Mindig szemben áll! Elnök : Hiszen ez természetes. Egyetlenegy eset van, hogy a törvényjavaslat szövege változatlanul megmarad: ha egy uj pont beszuratik. De ez nem az. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, itt arról van szó, hogy a t. ház elhatározása szabadon érvényesülhessen. Mindenki, a ki a vármegyei életben vagy egyesületi életben járatos, tudni fogja, hogy mindeú ülés kezdete az, hogy a jegyzőkönyv változatlan elfogadása képezi a hitelesítés alkalmával az első kérdést. Mihelyt a legkisebb módosítás vagy kiegészítés történik, az már változtat azon a szövegen, a melyet az arra hivatott jegyzők felvettek. Hog3^ mennyire igy értik ezt a házszabályok, az kitűnik a 269. §-nak abból a szószerinti rendelkezéséből, hogy »ha a jegyzőkönyv tartalma vagy szerkezete ellen kifogás történik«, — tehát általánosan mondja és nem jelöli meg, hogy módosítás vagy elleninditvány, — »az a ház kívánságához képest azonnal kijavittatik és újra felolvastatván, hitelesittetik.« Itt tehát az biztosíttatik, hogy a ház kívánsága szerint történjék a hitelesítés, azaz ne hitelesíttessék a jegyzőkönyv változatlanul, a jegyző urak által felolvasott alakjában, ha a ház ezt nem kívánja, és viszont, ha a ház ezt kívánja, akkor, igenis, a hitelesítés a jegyzőkönyvnek erre az alakjára szóljon. Házszabályszerü kötelességem tehát csak odáig terjed, hogy a háznak módot adjak arra, hogy a felolvasott jegyzőkönyvre nézve a maga precziz álláspontját kifejezze. A mennyiben a t. ház azon a nézeten van, hogy a jegyzőkönyv yál-