Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-356

356. országos ülés 19Í2 márczius h-m, hétfon. 289 Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kovács Gyula:- ... hogy elfogadom-e én például Justh János vagy Polónyi Dezső képviselő urak pótlását, ugy felelhetek, hogy a jegyző­könyvet nem fogadom el; hogyha én a jegyző­könyvet nem fogadom el, ezáltal elfogadtam Justh János és Polónyi Dezső képviselő urak pótlásait. (Nagy zaj.) Ezt mondta az elnök ur. De kérdem én, hogy mi történik akkor, ha én csak a Justh János képviselő ur pótlását akarom elfogadni és a Polónyi Dezső képviselő úrét nem ? (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem én, nem vagyok-e gátolva abban, hogy az egyes kérdések­ben igennel vagy nemmel szavazzak ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj.) A mi pedig azt illeti, hogy a t. elnök ur pre­czedensekre hivatkozik, hangsúlyozni kívánom, hogy ő nem Berzeviczy Alhert és nem a saját múlt­jából hivatkozik preczedensekre, a mint erre ígéretet tett. Ha a t. elnök ur azt mondja, hogy a kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy a többség akarata nyilvánuljon meg, kérdezem a t. háztól, nem nyilvánulhat-e meg a többség akarata min­den egyes kérdésben külön-külön ? Szükséges-e ennek kumulative megnyilatkoznia ? Honnan ma­gyarázza a házszabályokból ezt a t. elnök ur ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon..) A házszabályok 225. §-a azt mondja, hogy a kérdés alkotó részeire is bontható, hogy a házban mindenkinek az akarata világosan nyilvánul­hasson. Kérdem én, hogyan lehetséges ez, a midőn a ház egy része most azt kívánja, hogy a külön­külön felett kérdésekre külön-külön legyen a szavazás, itt kumulative feltenni a kérdést a ház­szabályok megsértése nélkül ? (Ugy van ! a szélső­báloldalon.) kz ellenzék ebben az eljárásban, a melyet az elnök ur követ, igenis czélzatos eljárást lát, hogy ezzel a kisebbség küzdelmét letörje. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) En ki­jelenthetem, és biztosithatom az igen t. elnök urat, hogy ez a törekvése nem fog sikerülni. Engedjék meg, hogy a t. többség egyik vezérférfiának, gróf Tisza Istvánnak tanácsára hivatkozzam, a melyet ugyan nem a mostani felizgatott időben adott, ha­nem akkor, mikor a kedélyek teljesen nyugodtak voltak, mikor itt a parlamentben semmiféle izgalom nem mutatkozott. Gróf Tisza István a jelen országgyűlés 11. or­szágos ülésén a következőket mondta (dvassa) : »És helyes az a politika is, a mely letöri, megtöri, megveri, lesújtja a szembenállókat. Csak egy poli­tika nem helyes : az a politika, a melyet már egy alkalommal a tyukszemrehágás politikájának ne­veztem . . . (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) * Molnár Béla: Ez a kérdés feltevéséhez tar­tozik ? Kovács Gyula: Saját vezérük beszédét ol­vasom, a melyben folytatólag ez foglaltatik: »... az a politika, a mely engem nem erősit, az ellenfelet nem gyengíti, hanem igenis felizgatja |$PVH. HAPLÓ. 1910—1915, XV. KÖTET, az ellenfelet, (Ugy van ! jobbfelől.) s feltámasztja benne az indulatokat és az indulatok feltámasz­tásával növeli azt az enerzsiát, a melylyel ellent­áll.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy hang (jobbfelől) : Ezt a nemzetiségi kér­désre mondta ! Kovács Gyula : Épen ezzel az esettel állunk szemben, és én figyelmeztetem a t. többséget, figyelmeztetem a t. túloldalt, vigyázzanak, hogy ez esetben saját tyúkszemükre ne hágjanak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobb­felől.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Ha nem jutottunk vobia is abba a szerencsés helyzetbe, hogy az elnök ur részéről külön felhivás intéztetik hozzánk a tekintetben, hogy győzzük meg őt, hogy házszabályellenes az eljárása, a mely esetben azonnal kész álláspontját megváltoztatni, ezen felhivás nélkül is kötelességemnek tartottam volna a kérdés feltevéséhez hozzászólani. De most annál inkább teljesítem ezt a kötelességet és azon fel­tevésben fogok felszólalásomhoz, hogy nekem talán sikerülni fog a t. elnök urat meggyőznöm arról, hogy ha ő csakugyan a kedélyek megnyugtatására és a házszabályok megtartására törekszik, azon esetben azt az eljárást, a melyet a kérdés feltevésé­vel ma inaugurált, nem követheti. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A jegyzőkönyv hitelesítése tekintetében mélyen t. elnök ur magát a vitatkozási matériáiét illetőleg teljesen tévedésben van. Az igen t. elnök ur t. i. azt hiszi, hogy itt határozathozatal tárgyát csak egy kérdés képezi: hogy hitelesíttetik-e a jegyzőkönyv, igen vagy nem ? Ez az ő álláspontja, a mely azonban merőben téves. Igaz, hogy a tanács­kozás végső eredménye a jegyzőkönyv hitelesíté­sének kimondása, de ez a hitelesítési aktus ház­szabályszerüleg meghatározott módon a 269. §. szerint áll abból a tanácskozásból, a mely meg­indul a felett, hogy a jegyzőkönyv szövege, ugy a mint elibünk terjesztetik, helyes-e, nem-e, avagy pedig annak kijavítása szükséges-e, igen vagy nem. A tanácskozás maga tehát a jegyzőkönyv kérdé­sében sohasem a hitelesítés kérdése körül forog, mert ez csak rezultátuma, konkluzuma a tanács­kozásnak és a határozat sohasem is szövegezhető máskép, mint ugy, hogy hitelesíttetik a jegyző­könyv. A mi felett a tanácskozás folyik, az az. hogy milyen tartalma szerint hitelesíttessék az a jegyzőkönyv. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E tekintetben felmerültek különféle indít­ványok. Itt látom a kontroverziát. Nézetem sze­rint itt félreértések forognak fenn, a mennyiben a kérdést ugy feltenni, a hogy itt proponáltatott, helyesen nem lehet. Mert, t. képviselőház, t. bará­taim egyike-másika részéről is tévedés forog fenn a tekintetben, hogy előbb a pótlást kell feltenni. Pótolni csak olyasmit lehet, a mi már megvan. Először azt kell tehát megállapítani, hogy mi az, a mi pótlandó. (Ugy van ! a szélsőbal-oldalon.) De másfelől előbb megállapítani a jegyzőkönyv mate­riális tartalmát és azután elzárni a szavazástól a 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom