Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-355

355. országos ülés 1912 márczius 2-án, szombaton. m tegnapi ülésen, mikor bejelentést tettem a mélyen t. háznak, ez tulaj donképen az ügy érdemére teljesen irreveláns, még a küzdelmi ügy érdeme szempontjából is irreveláns ; csak az a kérdés, hogy házszabályszerü-e vagy nem. A házszabályok a szabadságkéréseket nem korlátozzák, azokismételhetők. Itt egyedül arról volt szó, hogy mit tegyen az elnök az összegyűlt elnöki előterjesztésekkel, a melyek nem intéztettek el, mert természetesen azokat állandóan mindenkor újra meg újra előterjeszteni vagy pedig, hogy az elnöki előterjesztés kimaradásával a kérdés felett általában ne döntsünk, lehetetlen helyzet volna. Ennek a nézetemnek adtam kifejezést a tegnapi ülés elején és örömmel konstatáltam tegnap is, épen a szélsőbal részéről megnyilvánult, élénk helyeslésből, hogy ugy van helyesen, miként mondtam, hogy az indítványokkal, elleninditványokkal csak akkor foglalkozhatik a ház, ha napirendre tűzésük iránt saját hatáskörében intézkedik. Azt hiszem, ez a felfogásom helyes és szabályszerű volt; hogy a napirend sorozata hogy fog megállapittatni, az mindig a ház autonóm joga. Vannak dolgok, a melyek határozott időhöz köttetnek és azok ugy itélendők meg, hogy feltétlenül, akkor tárgyalandók, de mikor bizonyos szabadságkérések elintézéséről van szó, vagy valamely inditványról, akkor mégis csak a törvényhozás többségének belátásától függ, hogy mit tart fontosabbnak, elsőbbrendünek. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Zajos ellenmondás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az elnököt!) Eitner Zsigmond : Khuen azt mondja, hogy a véderő fontosabb ; a szabadságkérőnek a szabadság a fontos. Elnök : Egy szóval, a napirend megállapítása tekintetében a mint a korábbi elnök is mondta, a legkevesebb, a mit kívánhat a ház, az, hogy a többség nézete érvényesüljön. Justh Gyula: Szabályszerűen! Elnök : A többség nézete tekintetében pedig kérdem, ki állapitja meg a napirendet, ha nem a ház ? A ház állapitja meg. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon : A házszabályok értelmében! A házszabályt nem lehet leszavaztatni!) Egy szóval azt jelentem ki, hogy nyugodtak lehetnek a t. képviselő urak, hogy eszem ágában sincs az elnöki előterjesztéseket visszatartani, hanem abban a sorrendben, a mint beérkeznek, pontról-pontra, esetről-esetre a ház elé fogom azokat terjeszteni és ezt elsőrendű elnöki kötelességemnek tartom. Holló Lajos: Leszavaztatja magát! Elnök: Nem akartam megsérteni a házszabályokat. A mi pedig a mai napirendet ületi, megint nem tehetek róla, itt varrnak a felolvasandó dolgok, de nem tehetem, nem olvashatom fel, ha a t. képviselő urak házszabályvitákat folytatnak. Most jelentem, hogy gróf Andrássy Gyula személyes kérdésben kér szót. (Mozgás a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldálon: Mi van Esterházyval ?) KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. XV, KÖTET. Polónyi Dezső: Ezt beszélték meg ? Elnök: Csendet kérek, Polónyi Dezső képviselő ur. Gr. Andrássy Gyula: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Minthogy én voltam az, a ki a fegyverszünetet, a mely megelőzte a jelenlegi t. elnök urnak megválasztását, közvetítettem, kötelességemnek tartom itt lehetőleg röviden elmondani mindazt, a mit e kérdésről tudok. (Halljuk !) Ugy állott akkor a helyzet, hogy a többség az obstrukcziót le akarta törni. Eitner Zsigmond: Miért nem tette ? (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Andrássy Gyula : Ugy állott akkor a helyzet, hogy egy oly elnököt akart választani, . . . Polónyi Géza: Gróf Tisza Istvánt! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Andrássy Gyula: ... a ki, ha a házszabályok szigorú magyarázatával a szerinte forradalmi, meg nem engedett obstrukcziót letörni nem lehet, hajlandó a házszabályokba messzebbmenő felhatalmazást is belemagyarázni, mint a minőt szórói-szóra lehetne. (Felkiállások a szélsöbaloldalon : Ki lett volna ?) Polónyi Géza : A többség elárulta szándékát ! Gr. Andrássy Gyula: Ezzel az irányzattal szemben az ellenzék kemény harczot folytatott. En is a harczolók közt voltam. Akkor jött az üzenet a többség részéről hozzám, hogy talán békét lehetne kötni abban az esetben, hogyha e tervezet mellőztetik és oly elnök személyében történik megállapodás, a ki azt a tervet nem helyesli. Megnevezték nekem Návayt, mint a lehető elnökjelöltet. Mielőtt én magamévá tettem volna e megoldási módot, mielőtt felelősséget vállaltam volna a t. ellenzékkel, hogy ezt képviseljem és ajánljam, természetesen megbeszéltem magával Návayval, és e beszéd közben azon meggyőződésem támadt, — a miben különben egy perczig sem kételkedtem, miután ő volt az, ki november 18-ika után kilépett az akkori többségből — hogy ő a házszabályokat szigorúan, lelkiismeretesen fogja alkalmazni. (Helyeslés jobbfelől.) Miután ő nekem e tekintetben a legmesszebbmenő nyilatkozatot tette, én vállaltam a közvetítést, elmentem tisztelt barátomhoz Justhoz, és vele érintkezésbe léptem. Elmondtam neki, hogy én egyénileg is garancziát vállalok azért, hogy Návay a szavát megszegni nem fogja, miután én olyannak ismerem, kiről ilyet feltételezni nem szabad. így ment be a Justlipárt ebbe a megegyezésbe. (Igaz! Ugy van •! a szélsőbaloldalon.) Ez volt a keletkezése az ügyállásnak. Azt hiszem, e tekintetben félreértés közöttünk nincs, egyetértünk mindnyájan, ép ugy a t. elnök ur, mint Justh Gyula. A kérdés tehát csak az, hogy mire. terjedt ezen obligó 1 Itt elmondom megint, hogy emlékem meddig terjed. A megállapodás lényege t. barátom és közöttem az volt, a mit már felemiitettem, hogy ő szigorúan betartja a házszabályt, abba nem magya35