Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-344

18 3H. országos ülés i9i% február lö-en, csütortökoii. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ha azt mondják, hogy normálisan nem lehet tárgyalni, t. ház, akkor természetesen a reám kényszeritett harezot fel kell vennem. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) De én egész higgadt fővel és elhatározással veszem fel ezt a küzdelmet, mert teljes összhangzásban érzem magamat az országban uralkodó közhangulattal. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök többször csenget.) A mely közhangulat mit juttat kifejezésre ? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Azt, hogy az ország széltében békét és nyugalmat akar, (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) és nem akarja, hogy igen szépen megindult közgazdasági fejlődése a politikának hatása alatt megakasztassék. Kivánja, mert tudja, hogy ennek továbbfejlődésével igenis összegyűjti azt az erőt, a melyre a nemzetnek szüksége van, hogy ha súlyt akar adni szavainak és latba akarja vetni azokat akkor, a mikor komoly érdekekről van szó. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt akarja a nemzet. És én egészen másként nézném a szituácziót, hogyha egy dúló viharral állanék szemben, hogyha azt látnám, hogy az ország közvéleménye dühöng ; akkor meginogna bennem az önbizalom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De ellenkezőleg, az, a mit én látok, az önbizalom, erőt ad nekem arra, (Elénk helyeslői és taps a jobboldalon.) hogy a reám erőszakolt harezot felvegyem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nem lesz rossz figyelmen kivül nem hagyni azt sem, mit tart a nemzet ezekről az úgynevezett végső parlamentáris eszközökről, Eitner Zsigmond : Kérdezze meg a nemzetet ! (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Megkédezzük!) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . hogy mit tart a parlamenti tárgyalásoknak ezen nem normális utón és nem normális eszközökkel való folytatásáról. (Halljuk! Halljuk! Zaj a szélsőbaloldalon.) Uraim, ennek egy következménye van, a mely elég káros és ez az, hogy a nemzet ma már észrevette azt, hogy ezek bizony nem vezetik életét előre és egy bizonyos elernyedtség állott be, a mely nem kívánatos, de ez nem egyéb, mint következménye ezen abnormális állapotoknak. (Taps jobbról és a középen.) Azért tartom oly kívánatosnak, hogy ezt tegyük félre, hogy aztán békésen . . . Holló Lajos : Tegyük félre a véderőt ! (Zaj jobbjelől!) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: .. . hogy aztán békésen vigyük előbbre azt, a mi mindnyájunk akarata szerint kell, hogy szent és sérthetetlen legyen a nemzeti érdekek istápolása alkalmával. (Helyeslés jobbról és a középen.) Mi, t. képviselőház, tisztán állunk itten. Hiszen a mi egész bázisunk, a melyen már két év óta állunk itt és az ország előtt, tisztán erkölcsös bázis. (Helyeslés jobbról és a középen. Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Azt, a mit mi itt képviselünk, a választások előtt elég pesszimisztikusan és a popularitásnak teljesen háttérbe szorításával előre megmondottuk. Hivatkozom saját szavaimra; a véderőnek sürgős és szükséges letárgyalását, (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) ismétlem, közvetlen a választások előtt (Igaz! ügy van ! jobbjelöl.) ugy állítottam oda, hogy ez annyira szükséges, hogy még egyéb kulturérdekeink háttérbe szorításával is meg kell hozni az áldozatokat, a melyeket mi igenis meg akarunk hozni. Azt hiszem, ennél becsületesebben nem nyilatkozhattam (Elénk helyeslés és taps jobbról és a középen.) a választások előtt, mint a hogy ezt akkor tettem. Mi, t. ház, a nemzet bizalmát megnyertük, (Zaj a szélsőba'oldalon.) talán épen azért, mert eljárásunk ily egyenes, nyílt, és minden czikornyától ment volt. Akarta és szerette, ugy látszik, a nemzet ezeket a nyilt és őszinte szavakat és hogy azóta sem rendült meg a nemzetnek irántunk való bizalma, arra legjobb bizonyíték az, a mi a nyári úgynevezett küzdelem idejében történt, mert ez csak úgynevezett küzdelem volt, mivel nem volt, a ki küzdjön. (Derültség jobbjelől.) Nem azért, mert nem tudott volna, hanem azért, mert remélte, hogy ez talán le fog folytatódni a nélkül, hogy igazi küzdelemre kerülne a sor. Kerültük a küzdelem felvételét. És a mellett más próbára is tettüK saját magunkat, programmunkat és azoka , a kik eddig támogattak. Mert mi egy támadással álltunk szemben az úgynevezett küzdelemben, határozott támadással, a mely minden módot felhasznált arra, hogy minket lekicsinyeljen és czélzatainkat rossz világításban mutassa be a nemzetnek. Mi nem tettünk semmit és a következmény az volt, hogy a nemzet mégsem tántorodott el tőlünk, (Helyeslés jobbról és a középen. Derültség a szélsőbaloldalon. Elnök csenge'.) hanem a törvényhatóságok utján nyilatkozott meg mellettünk. Erre is volt ellenvetés. Természetesen a tényt senki sem tudja tagadni, a mi megtörtént, az igaz, de felhozták azt az ellenvetést, hogy a törvényhatóságok csak az obstrukczió ellen nyilatkoztak. Hát ez is elég érdekes, és nekünk nagyon becses, hogy a nemzet nem szereti az obstrukeziót. (ügy van ! a jobboldalon.) De van ennek egy másik oldala és ez az, hogy igen jól tudta a nemzet és azok, a kik a nemzetet a törvényhatóságokban képviselik, hogy miért volt az obstrukezió. (ügy van! a jobboldalon.) Ha tehát a nemzet azt tartotta volna, hogy nagy érdekei vannak veszélyben, a melyekre, mint állították, csak az obstrukezió lehetne válasz, bizonyára nem ítélte volna el. Hanem mert nem látta azokat a nagy érdekeket veszélyeztetve, azért igenis, minden feszélyezés nélkül elitélte az obstrukeziót. (ügy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) T. képviselőház! Voltak törvényhatóságok, a melyek erősebben és egészen határozottan nyilatkoztak, voltak mások, a melyek minket a nyugalom elhagyására akartak késztetni, volt több törvényhatóság és számos nagy érdekeltség, a mely mind