Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-344

3H. országos ülés 1912 február 15-én, csütörtökön. 19 azzal állt elő, vessünk véget a komédiának ! (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) De, t. képviselőház, mi ennek ellenére, épen azért, mert a magunk helyzetét jónak, erősnek ítéljük, meg tudtuk tartani nyugalmunkat és nem engedtük magunkat elterelni a nyugtalanok által a helyes útról, addig, a mig élt bennünk az a remény, hogy igenis, normális eszközökkel és semmi mással el tudjuk azt a czélt érni, hogy javaslataink, ugy mint más parlamentben, le tárgyaltassanak. T. képviselőház! Azért adok ennek újra kifejezést, mert ugy érzem, hogy a nyugalmat nem vesztettük el, ugy látjuk, hogy az ellen­hatások daczára a nemzet bizalmát sem vesz­tettük el és azért nagy bennünk az önbizalom és erő érzete és ha reánk kényszeritik, szívesen felveszszük a küzdelmet, a melynek különben szí­vesen elálltunk volna az útjából, hiszen hét hóna­pon keresztül egyebet sem tettünk, mint hogy e tekintetben előzékenységet tanúsítottunk. (Ugy van ! a jobboldalon.) De azt mondják, t. képviselőház, hogy a küzdelemben nekem az volna a szándékom, hogy letörjem az ellenzéket. (Halljuk ! Halljuk !) Bocsá­natot kérek, ez nem törekvésem, korántsem törekszem erre. Ha van törekvésem, az, igenis, lehet az, hogy az ellenzék most ujabb időkben felvett módszereinek a divatját szeretném meg­változtatni, (Derültség a jobboldalon.) de letörni az ellenzéket, attól Isten mentsen. Én azt tartom, és ez nemcsak az én felfogásom, de általános nézet — hogy minden országnak szüksége van ellenzékre. (Felkiáltások a jobboldalon: Komoly ellenzékre !) Nem az a czélom tehát, hogy az ellenzéket letörjem. Ha e téren van valami, a miről azt mondom, hogy le akarok valamit győzni, vagy le akarok valamit törni, hát igenis van, és ez az, hogy azon az utóbbi időkben felburjánzott és lábrakapott áramlatok, melyek az államnak min­dig ismeretes kül- és belellenségei körében észlel­hetők, hogy ezek, felhasználva a mi belső ügyeink­ben való rendezetlenséget és különösen a véderő terén való rendezetlenségünket és egyenetlensé­günket, abból erőt merítenek és terveket és gon­dolatokat kovácsolnak, a melyek, ha végkifejlő­désre jutnának, a nemzetnek mindenesetre nagy kárára volnának. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nem mondom, bár azok talán igy képzelik, hogy ez a nemzet végromlását idézné elő, mert jobban bizom a nemzet erejében, semhogy ezt a ezél­jukat elérhetnék, hanem azt igenis állítom, mert hiszen a história sok példát mutat rá, hogy a nemzetet fejlődésében megakasztaná, nemcsak, hanem visszafejlesztené azt is, a mi van, veszé­lyeztetne igen nagy érdekeket, és ezekért azután küzdelembe menni igazán érdemes. Hiszen mit akarunk mi tulaj donképen ? Mi nem akarunk mást, mint hogy a nemzet bizton­ságát, kultúrájának biztonságát alapozzuk meg a véderőreform keresztülvitelével és hogy ez a kérdés, melynek alaphangjánál fogva bizonyos befolyása van a nemzet és a király közötti vi­szonyra, megoldassék. Ez a pozitív része annak, a mit elérni szándékozunk. A másik része pedig az, hogy igenis, én friss levegőt akarok, világosságot akarok azokkal a bűzhödt posványból fakadó — talán — kalandokkal szemben, melyek a nemzetet romlásba vezetnék. És ha ezt a küzdelmet ezen az alapon felveszem, akkor azt érdemes felvenni, mert ebben a küzdelemben nemcsak hogy lehet győzni, de győzni kell és ez ad nekem erőt. (Hosszan­tartó élénk éljenzés és ta,ps a jobboldalon.) Hiszem ezt annál inkább, mert ezzel nem történik egyéb, mint hogy a nemzet többségének akarata érvé­nyesül. Ezen az alpon kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszantartó, többször megújuló, lel­kesült éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Désy Zoltán képviselő ur kíván szólni. Désy Zoltán : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) A ministerelnök urnak imént elhangzott beszéde — legyen valaki annak tartalmára nézve ezen vagy azon nézeten — sajátságos, a rendes­nél nagyobb súllyal bir, mert köztudomás szerint a ministerelnök urnak előbb elmondott beszéde foglalja magában a feleletet azokra a kérdésekre, melyeket az ellenzék vezéreivel folytatott tárgya­lás során az ellenzék vezérei a normális parlamenti működés feltételeiképen elébe állítottak. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Azt hiszem, a t. ház helyeslésével találkozom, ha hivatkozva arra a különös fontosságra, mely­lyel a jelen momentum bir, s hivatkozva különösen arra az óriási felelősségre, a mely a kérdés eldön­tésénél minden pártot terhel, (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) kérem a t. házat, méltóztassék a tárgyalást f. hó 19-éig, a jövő hétfőig elnapolni, hogy alkalmat nyújtsunk ezzel arra, hogy a pártok a ministerelnök ur beszédében foglaltakat komoly tanácskozás és megfontolás tárgyává tehessék, (Általános helyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Désy Zoltán t. képviselőtársam felszólalása kö­vetkeztében, méltányolva azokat az indokokat, melyeket szives volt előadni, és különös tekin­tettel még azon körülményre is, melyről csak magánúton tudok, de a melyet igen készségesen méltánylok, hogy t. i. az országgyűlés ellenzéki pártjai legnagyobbikának mindkét vezéralakja ma betegen fekszik — hozzájárulok ahhoz, hogy a legközelebbi ülést a jövő hétfőre tűzzük ki. (Helyeslés.) 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom