Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-344

Skí. országos ülés Í9Í2 február 15-én, csütörtökön. 1? újra megváltoznak és akkor nyulunk ezen alkotásokhoz, semmiesetre sem tudnók azokat olyan jól megalkotni, mint nyugodt időkben. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Hogy még tovább menjek, hogy a szándéknak és akaratnak komolyságát jelezzem, kijelentem, hogy igen erős elhatározásom és szándékom, hogy ez év végéig az arra vonatkozó törvényjavaslatot benyújtsam. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobb jelöl: Ez sem tetszik ? Halljuk! Halljuk!) Ha nem használok e tekintetben erősebb szót, ezt csak azért nem teszem, mert nem szeretek a szavakkal dobálózni, Ígéretekkel előállani, a melyeket esetleg csak technikai okokból nem tudnék megtartani. Ezért mondtam, hogy erős a szándékom és az elhatározásom, hogy ez év végéig a javaslatot benyújtsam és remélem, hogy ezt meg is tehetem. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Éz hozzáteszem, hogy ha a jövő télen nem tárgyalhatnék le a törvényjavaslatot, én az egész reformot a maga kihatásában annyiból tartanám veszélyeztetettnek, mert nem képzelem, hogy ilyen nagy reform megalkotása után rövid időre — mert 1915-ben kell újra választanunk — már uj törvény alapján választhatnánk, pedig azt tartanám a legrosszabbnak, ha ezt a reformot nem tudnók ugy megalkotni, hogy már 1915-ben ennek alapján választhassunk. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ez sem tetszik ?) A kit az imént elmondott szavaim nem nyugtatnak meg, — hiszen kérem, én az ellenoldalról bizalmat nem kivánhätok és nem kérhetek — de azt hiszem, hogy a kik ezen egyszerűen, de becsületesen előadottak után nekem nem hisznek, azoknak hiába Ígérnék és esküdöznék, azok akkor sem hinnék el. (Zajos tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A mit azonban mondok, azzal nemcsak itt számolok be, hanem azt, a mit itt mondok, a nemzet is meghallja és akarom is, hogy meghallja. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Justh Gyula: Nagyon is meghallja! Gr. Khuen- Héderváry Károly ministerelnök: Meg vagyok győződve, hogy a nemzet, a mely eddig is hitelt adott szavaimnak, ezentúl sem fog bennük kételkedni. (Zajos helyeslés és taps jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Most már összefoglalom mindazokat a kívánságokat és ellenvetéseket, a melyeket itt más oldalról felhoztak. Ha azokat, a miket itt volt szerencsém felsorolni, összehasonlítják azzal, a mit az imént ezekre vonatkozólag elmondottam, azt hiszem, mindenki előtt, a ki elfogulatlanul nézi ezt a képet, az áll, hogy ugyan mi elvi különbség is van köztünk. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Tulaj donképen semmi téren nincs. (Felkiáltások jobbfelől: A hatalom birtoka, a ministeri székek nincsenek ott! Zaj balfelöl,) KÉFVH. MAPLÓ. 1910 1915 XV, KÖTET. Elnök : Csendet kérek ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A választói jog kérdésében mindnyájan akarjuk a reformot, akarjuk ugy, hogy az a modern életnek megfeleljen, akarjuk ugy, hogy a magyarság eddigi poziczióját megtartsa. (Elénk helyeslés jobbfelől) Semmi különbség nincs közöttünk. Ott van a többi kérdés, a melyeket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is felvetett. Hát itt hol vannak az eltérések ? Mi sem akarunk — mondjuk — valami a föderalizmus felé hajló kifejezést, törüljük is: nem akarjuk az ország ujonczmegajánlási jogát vicziálni. Egyek vagyunk. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Még a perrendtartási rendezésben is egyet akarunk, mert gróf Apponyi Albert is csak azt akarja, hogy ne mondjuk ki a szót, de a tényt tegyük meg. Tehát mi is azt akarjuk, hogy legyen meg, ő is azt akarja, hogy legyen meg. Hol van itt a különbség ? A mikor tehát itt nincsenek elvi eltérések, akkor ne lehessen normálisan letárgyalni a javaslatokat ? Hisz ezt nem hihetem. Hát ezért üssön ki itt testvérharcz ? Ki kívánja ezt ? Ezek mind olyan momentumok, a melyek, ha nem is túlságosan, de mégis azt a reményt keltik fel bennem, hogy ez talán mégis megvalósítható, mert semmi mást nem kívánunk a magunk részéről, csak azt, hogy tárgyaljuk le normálisan a javaslatokat. Hiszen ez a parlamenti életnek egyik első kelléke. (Hosszantartó zajos helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Justh Gyula: Tiszta választás az első föltétel ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől : Az volt !) Nem volt! Nem igaz ! Mire való volt Jeszenszky! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas Zoltán : Szóval a lázítás és terror legyen az egyedüli fegyver. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Mondom, mi sem kívánunk egyebet, mint a normális tárgyalást. Normális tárgyalást kívánni pedig normális igény és kívánság. (Zajos helyeslés jobbfelől és a középen.) És kérem . . . (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Tiszta választásokat kérünk. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: . . . ezekkel a nem is elvi difierencziákkal szemben használjuk — a mint most divatos ez a kifejezés — a végső parlamentáris eszközöket, a melyekről elhiszem, hogy végsők, de sohasem, hogy parlamentárisak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) De nem térek ki, t. ház, azon eshetőség elől sem, hogy nem lehet normálisan letárgyalni e javaslatot. Akkor muszáj — másként nem lehet — az úgynevezett harczi fegyvereket használni. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! 3