Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-353

MÓ 353. országos ülés 1912 február 29-én, csütörtökön. többit a t. szomszédok lármája folytán nem hallottam. (Derültség a jobboldalon.) de ezt hallottam. Ha a névszerinti szavazásokról az a véleménye Kenedi Géza t. képviselő urnak, hogy feleslegesek a névszerinti szavazások, mondom, ha ez a véleménye, nyújtson be indítványt a házszabályok módosítására, vonják vissza a házszabályok értelmében a véderőj a vaslatokat és a többieket, amint ő akarja, ha azután házszabályszerü tárgyalások eredményeként eltörlik a névszerinti szavazásokat, akkor majd nem lesznek. Addig azonban, amig a házszabályokJnekünk arra jogot adnak, mi ezzel a jogunkkal akkor élünk, amikor hazafias meggyőződésünk kívánja, (Nagy zaj a jobboldalon.) és azt nekünk kötelességünkké teszi. Az pedig, hogy mi az én hazafias meggyőződésem, (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Bécs !) az az én dolgom, erre nézve leczkét senkitől sem fogadok el. (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Br. Podmaniczky Endre : Á Zeit! A Zeit! Gr. Batthyány Tivadar: Végül a t. elnök úrhoz intézek egy kérdést. Tisztelettel kérdem a t. elnök urat, minő az álláspontja Kenedi Géza képviselő urnak javaslatával szemben? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Házszabályszerünek, meggyőződésével megegyezőnek, tett Ígéretével megegyezőnek tartja-e azt, (ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) hogy a házszabályok eképen violáltassanak. Barabás Béía (szólásra jelentkezik. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk az elnököt I) Sümegi Vilmos: A népuralom megakadályozására összebeszélt urak ! Elnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Elnöki kötelességemből kifolyólag, minthogy a benyújtott indítvány tekintetében gróf Batthyány Tivadar kérdést intézett hozzám, illő, hogy tájékoztassam a t. házat az iránt, hogy mi az én felfogásom, Előzetesen megjegyzem, hogy a Kenedi Géza t. kéjiviselő ur indítványával kapcsolatos indokolást a magam részéről nem fogadhatom el, mert az teljesen irreleváns, hogy a t. ház akar-e névszerint szavazni,' vagy nem, de hát az indítvány az indokolástól független. Vagy házszabályszerü valami feltétlenül, vagy nem. Körülbelül házszabályszerü nem lehet. Ezt tartozom megállapítani. A mi a"iházszabályokat illeti, a szabadságkérések, mint elnöki előterjesztések jelentetnek be a t. háznak. Régi gyakorlata, állandó gyakorlata a t. házuak, a mint azt a t. képviselő ur emiitette, hogy ezeket a kérelmeket együttesen terjeszti be az elnök, és rendes körülmények közt a t. háznak az a határozata, — mert hiszen akkor is határoz a ház, ha nem kell névszeiint szavazni, — mindig együttes volt. E gyakorlat szerint, normális gyakorlat szerint igy történt a dolog, és ha béke korszakában élnénk, és előterjeszteném a kéréseket, ez a válasz, mint mindig, az volna : megadjuk ; tehát együttesen adja meg a t. ház az engedélyt. Hogy mennyire nem rendszer és jog a t. képviselő urak nézete szerint is, hogy külön-külön kell a kérdést feltenni, bizonyítja, hogy a mikor előterjesztésemet megtettem, szükségesnek tartotta Eitner Zsigmond t. képviselő ur felállani, és erre vonatkozólag külön indítványt beterjeszteni, a melyben kéri, hogy a szavazás külön-külön, az egyes képviselőkre vonatkozólag megtétessék. Ezzel szemben Kenedi Géza t. képviselő ur felállott és beadott egy más indítványt, a mely igy szól: »Mondja Id a ház, hogy Kun Béla, Valentsik Ferencz, Bosnyák Géza, Sümegi Vilmos és Veszprémi István országgyűlési képviselőknek a mározius 1-től márczius 16-ig kért távozási engedélyt megadja«. Az elnöknek természetes kötelessége pártatlanságából kifolyólag minden indítványt, a mely a ház bármely oldaláról beterjesztetik, házszabályszerüen kezelni, felülbirálni az indítványokat, a melyek, mondjuk, a mint tegnap is kijelentettem, materialiter, vagy formailag a házszabályokkal ellenkeznek. Ebben a tekintetben tegnap nézeteltérés volt közöttünk ; én ma is konzekvens vagyok ; azokat az indítványokat, a melyek házszabályellenesek, azokat ab ovo elnöki jogomból kifolyólag visszautasítom. A másik szempont az, hogy ha a két indítványt — vagy akár hármat vagy négyet — az elnök elfogadhatónak találja, akkor a házszabályok értelmében, miután itt nem kérdés feltételéről van szó, hanem indítványok sorozatáról, a kérdés csak az lesz, hogy a távozási engedélyt megadja-e a ház vagy nem, tehát igen vagy nem. Polónyi Géza képviselő urnak az a megjegyzése, hogy mindig ugy kell feltenni a kérdést, hogy igennel vagy nemmel történhessék a szavazás, feltétlenül megáll, mert itt a kérdés nagyon egyszerű, t. i. vagy megadja a ház, vagy nem adja meg. Most az a kérdés megint a pártatlanságból kifolyólag, hogy az indítványok ugy kezeltessenek, hogy az egyik indítvány, — a mennyiben a házszabályokkal nem ellenkezik, a mire legutoljára térek rá, — ne zárja ki a másikat, hogy egyik képviselőnek inditványozási joga se ellenkezzék a másikkal, hanem mindkét indítványozónak és ehhez képest a ház határozatának, mely az indítványhoz kapcsolódik, kifejezés adassék. Most méltóztassanak csendben meghallgatni. A házszabályszerüségre azután fogok rátérni. Tegyük fel, hogy mindkét indítvány elfogadható és szavazásra bocsátható. Minthogy a két indítvány nem lett egymással szembehelyezve, mert nem mondhatom ugyebár, hogy kérdem a házat, elfogadja-e Kenedi képviselő ur indítványát, szemben Eitner képviselő ur indítványával, sem azt, hogy elfogadja-e Eitner képviselő úrét, szemben a Kenedi-féle indítványával, tehát szembeállítással a két indítvány nem érvényesíthető, mert akkor mindkét indítvány érvényesült, miután résztvett a szavazás konkurrencziájában, — itt tehát két különálló indítvány van, melyek külön kezelendők. Most következik a sorrend kérdése. Tegyük fel, hogy felteszem előbb Eitner képviselő ur indítványát szavazásra, mely azt akarja kimon-