Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-352

352. országos ülés 1912 február 28-án, szerdán. 193 jobbfelól. Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon. Nem lehet!) Ha valamiben, inkább ebben mentem túl a határon, mert nem is tartoztam volna a t. háznak bejelenteni. Azonban, hogy bejelentem-e, vagy nem, az teljesen az én belátásomtól függ, (ügy van ! Ugy van! jobbfelól. Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) és minthogy tudtam, hogy azoknak a súlyos betegeknek egy része személyesen fog érdeklődni a kérvények elintézése iránt, (Élénk derültség jobbfelól.) meg akartam előzni a felszólalást. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : A házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj jobbfelól.) Elnök : Tessék! Polónyi Géza : T. képviselőház ! A házszabályokhoz kérek szót és azt hiszem, néhány perez alatt a t. elnök urat is meg fogom győzni arról, hogy a felfogása téves. (Zaj jobbfelól.) Ha szabad a kérdést egyenesen és röviden feltennem, arról van szó a mélyen t. elnök ur magyarázata szerint, hogy, ha egy képviselő betegséget jelent be, az a ház megadott engedélye nélkül is egyszerű bejelentés alapján 15 napon túl távol maradhat-e, igen vagy nem 1 Ez a kérdés. Egy hang (jobbfelól) : Akkor miért van itt ? Polónyi Géza : A mélyen t. elnök ur azt hiszi, hogy a házszabályok 258. §-át disjunctive kell magyarázni és hogy ilyen esetben csak egyszerű bejelentésre van szükség és nem a ház engedélyére. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza : Ennek először is ellene mond a negyven vagy hány esztendő óta fennálló gyakorlat, a mely ilyen esetekben a kórvények százait mindig engedélyadással intézte el. Arra nincs eset, hogy egyszerű bejelentés alapján maradhatott volna valaki a háztól távol, mert a házszabályok alapján a képviselők számára a jelenléti kötelezettség az általános elv és ez alól, t. i., hogy az üléseken a képviselő jelen lenni tartozik, csakis a házszabályokban előirt módon lehet engedélyt szerezni. A tizenöt napon belüli távollétre szóló engedély — történjék ez a távollét bármely okból — az elnök ur által adatik meg, a tizenöt napon túl való távollétre pedig kifejezetten és világosan csak maga a képviselőház adhat engedélyt. Már most, ha csak a 258. §-t méltóztatik venni, abból is evidens, hogy azokra nézve, a kik engedély mellett vagy bejelentett betegség miatt vannak távol, az engedély mellett való távollétre két esetet hoz fel a házszabály : a kik a ház kiküldetése folytán vannak engedély mellett távol, vagy a kik a bejelentett betegség folytán engedély mellett vannak távol. De hogy a mélyen t. elnök ur a házszabály alkalmazása tekintetében minden kétségen kivül állólag lássa, hogy tévedésben van, a házszabályokKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XV, KÖTET. nak a névsorolvasásra nézve fennálló szakaszát akarom felolvasni, a mely világosan rendelkezik : 261. §. Ezt is tessék megnézni. Ez a szakasz azt mondja, hogy azon kéj)viselőket, a kik az ülésekből 15 napnál hosszabb időn túl engedély nélkül távol vannak, távollétük idejében napidíj nem illeti mindaddig, a inig távollétüket nem igazolták. (Felkiáltások a jobboldalon: Kivéve, ha betegek!) így tehát egészen kifejezetten meg van mondva, hogy az a képviselő, a ki engedély nélkül 15 napnál hosszabb ideig távol van, azt az a büntetés éri, hogy napidijai is levonatnak. Már most ki van engedély nélkül 15 napon túl távol ? A kinek 15 napig az elnök adhatott engedélyt és a kinek 15 napon túl a ház nem adta meg az engedélyt. A házszabályoknak nemcsak a 258. §-a, de 261. §-a is egyenesen szankeziót tartalmaz azon értelmezés tekintetében, hogy a házból, az ülésekről távol csak engedélylyel lehet egy képviselő, legyen annak az oka akár kiküldetés, akár pedig betegség. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én, t. képviselőház, most nem reflektálok arra, hogy az illető képviselő beteg-e vagy nem. A t. képviselőháznak döntése alá épen azért bocsáttatik ez a kérdés, mert ha a ház meggyőződik róla, hogy az ilyen szabadságot kérő kérvény, a melyben betegség czimén kivan az illető képviselő szabadságot, nem felel meg a valóságnak, akkor a háznak nemcsak joga, de kötelessége is megtagadni ezt a szabadságot, mig, mondom, azon magyarázat mellett, a melyet a mélyen t. elnök ur akar a dolognak adni, az következik be, hogy egy nem beteg képviselő egyszerűen bejelenti, hogy beteg és öt esztendeig nem látjuk őt a képviselőházban. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ez elvül kimondatik, t. képviselőház, akkor a megjelenési kötelezettség a képviselőkre nézve a mai napon megszűnt, mert abszolúte semmi sem szükséges hozzá, még orvosi bizonyítvány sem kell hozzá, csak egyszerűen be kell jelenteni, hogy »beteg vagyok«. Ez, t. képviselőház, nem a mi ügyünk, ez a választókerületünk dolga. És, t. képviselőház, én nem hiszem, hogy példát akarnánk statuálni arra nézve, hogy egy képviselő egyszerűen saját, mondjuk, kötelességmulasztás czéljából tett bejelentése alajiján, a melyben a képviselő betegségére hivatkozik, felmenthető legyen a ház ülésein való jelenléte alól. Nem hiszem, t. képviselőház, hogy a mélyen tisztelt elnök ur maga is példát akarna erre statuálni. Ennek folytán nincsen és nem lehet szükség erre a magyarázatra. Először ellene mond annak a 40 éves preczedens, másodszor a házszabályok kifejezett intézkedése alapján is ebben a kérdésben mindig a ház döntött, minthogy pedig dönteni kell, világos, hogy a felett csak szavazással lehet dönteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt tartottam szükségesnek elmondani és kérve kérem a mélyen tisztelt elnök urat, ne méltóztassék ezen sporadikus eset alkalmából egy olyan veszedelmes preczedenst megállapítani e kérdésre nézve, hogy a képviselő egyszerű beje25