Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-352

194 352. országos ülés 1912 február 28-án, szerdán. lentése alapján távol maradhat meghatározatlan ideig. Erre szükség nincsen és azért ismételten kérem a t. elnök urat, méltóztassék a kérdés eldöntését a ház elé terjeszteni, t. i. azt szavazással eldöntetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Én nagyon köszönöm a t. képviselő urnak szives felvilágosítását a házszabályok helyes értelmezésére vonatkozólag. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy engem ebben a kérdésben semmiféle praejudieium nem vezet és hogyha eljárásom akaratlanul is a házszabályokba ütközött volna, kész vagyok azon változtatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez esetben azonban, ha kénytelen vagyok előbbi álláspontomat fentartani, ez annak bizonyítéka, hogy szerintem feltétlenül kázszabályszerüleg jártam el. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Helyeslés a jobboldalon.) A mi az eljárás lényegét.illeti, a képviselő ur két dolgot emiitett fel. Az egyik a 261. §-ra vonatkozik, hogy a kik engedély nélkül távol vannak, azoknak a napidijaik levonathatnak akkor, hogyha névsorolvasás alkalmával nem voltak jelen. A másik a 259. §. harmadik bekezdésére vonatkozik és ebben utal arra, hogy valószinüleg, sőt nemcsak valószinüleg, de tényleg ezen szakaszban adva van ennek a gyakorlati módja, amennyiben a harmadik bekezdés nyilván megállapítja, hogy a névsor olvasásakor távollévők, a kik a háztól vett kiküldetés, vagy betegség miatt vagy engedély mellett vannak távol, külön rovatban említendők fel. Külön rovatba rendeli tehát a betegség miatt távollevők neveinek felvételét. Határozottan külön rovatba foglalandók formálisan a betegek, külön rovatba a szabadságoltak és külön rovatba a ház által kiküldöttek. Ez tehát három irányban való disztinkezió és itt, igenis, megvan a formának is az értelme. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A régi gyakorlatra méltóztatik hivatkozni. Előrebocsátom — s azt hiszem, a képviselő urnak is ez az álláspontja — hogy, a mennyiben a házszabályok prekárius rendelkezése fennáll, azzal szemben semmiféle gyakorlat nem érvényesülhet, mert a házszabályok írják elő az eljárás módját. Azért van a házszabály felett való vitatkozás, hogy ez folyományában mindig a házszabályok igazi értelmének megállapítására vezessen. E tekintetben a régi gyakorlatra való hivatkozás irreleváns ; mert vagy megengedi a házszabály a dolgot, vagy. nem engedi meg; ha megengedi, akkor e szerint kell eljárnom; ha ez másként történt a múltban, az nem volt házszabályellenes, de semmi esetre sem volt szigorúan házszabályszerű. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert disztingváljunk! Mikor normális körülmények között terjesztetik elő ily kérelem, akkor a szabadságolás bejelentés alapján történik. (Miénk felkiáltások a szélsőbaloldalról: A házszabályok mindig tiszteletben tartandók!) De. ismétlem, a mikor tervszerű a szabadságkérés és nem azon alapszik, hogy az illetőknek gyógyulást biztosítson, hanem azon, hogy a képviselő urak szavazhassanak, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor az ember próbálja humanitárius momentumok kikapcsolásával a gyógyulási proczesszusnak azt a módját, a melyre a ház rászorul. A ház gyógyulása kívánja, hogy ezek a Jcérdések lehetőleg elimináltassanak. Ez az orvosi szerep jut nekem ma. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a baloldalon.) A t. képviselő ur megemlítette, hogy, ha minden komolyság nélkül terjesztenek elő, betegségre hivatkozva, ilyen szabadságolási kérelmeket, és a szabadságot a képviselők egyszerű bejelentés alapján megkapják, azzal megszűnik az a kötelesség, a melylyel a képviselő urak tartoznak az ország, a kerületek, a választók irányában, hogy t. i. a képviselőház tanácskozásain jelen legyenek. A mi házszabályaink diszcziplináris szempontból a képviselő urakra vonatkozólag általában meglehetősen lazák, valószinüleg talán azért, mert, a mikor a házszabályokat alkották, az volt a felfogás, hogy a képviselői állás magasztossága szükségképen együttjár a kötelességérzettel. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De hát, őszintén szólva, nagy történelmi perczekben, mint a melyeket most is tetszett említeni, mégis csak különös, hogy fingált betegségek alapján szabadságokat kérnek. (Elénk derültség, helyeslés és taps a jobboldalon.) A betegség általában véve sajnálatos dolog, de különösen sajnálatos akkor, a mikor az embereket oly időben tartja vissza a kötelességteljesitéstől, a mikor a történelem ítélőszéke előtt kell fontos funkeziójukat teljesiteniök. (Élénk derültség, tetszés és taps a jobboldalon.) Felteszem minden képviselő úrról, hogy mikor ő egészségére való hivatkozással távozási engedélyt kér a háztól, akkor tényleg egészsége oly mértékben meg van rongálva, hogy annak helyreállítása az ő és az ország érdekében áll. Én egészen helyesen jártam el akkor, a mikor nekik az engedélyt megadtam. Nekem nincs arra jogom, hogy a ház orvosa utján szerezzek meggyőződést arról, hogy az illető tényleg beteg-e. Én csak bejelentést teszek a háznak. A kérvényekben szórói-szóra az van, hogy megrongált egészségük helyreállítása végett kérik február 29-től márczius 15-ig szabadság engedélyezését. Erre mondtam én, hogy a megrongált egészség mindig aequivalens a betegséggel, a megrongált egészség helyreállítása pedig nem jelenthet mást, mint gyógyulást. Én tehát ezeket a képviselő urakat, Eitner Zsigmondot, Batthyány Pál grófot, Rákosi Viktort és Egry Bélát ezen sajátkezüleg tett bejelentésük alapján igenis kötelességszerüleg bejegyeztem a betegség czimén távollevők közé. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ismétlem, a háznak megkérdezéséről akkor lehet csak szó, ha távozási engedély megadásáról vagy megtagadásáról van szó; minthogy pedig normális körülmények között — hiszen ma abnormálisak a körülmények — a betegek nem. attól