Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 erőink teljes feláldozásával is készek vagyunk a karczot folytatni a czenzusos szavazati jog becsempészésének megakadályozása végett. Ábrahám Dezső: A függő elem feljogosítása ! Bakonyi Samu : Ez csak erős aggodalom arra, hogy ha annak semmi alapja nincs, akkor felhangozzék az önök soraiból a tiltakozás moraja. Néma hallgatással méltóztatnak megtisztelni aggodalmamnak ezt a nyilvánítását. . . (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bakonyi Samu: ... és én azt hiszem, hogy ezen hallgatás után teljes mértékben jogosult az a további kérdésem is, a mélyen t. ministerelnök úrhoz, hogy abban a helyzetben van e, állithatja-e, hogy t. pártjának minden tagja teljesen egyetért abban, hogy a választói jog megalkotandó reformjából a cenzusos szavazati jognak ki kell maradnia. Erre kérek nyilt és határozott választ. (Mozgás jobbfelől.) A hallgatást is elfogadom válasznak, de semmiesetre sem olyan eszköznek, a mely engem az eddigi álláspontomban való megingásra bírhatna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt is mondja gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, hogy a választói j og reformj át erőszakolni nem szabad, mert abban az esetben, hogyha ilyen harczból kerülne ki győztesen a választójog reformja, akkor az az erőszakkal megterhelten lépne az életbe és további felforgató eredményeket szülne. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát ha ez aggodalom, én azzal nem szállok vitába ; de ha szemrehányás, akkor kénytelen vagyok azzal vitába szállani. Mert igazságtalannak kell találnom ezzel szemben azt is, hogy mi minden alkalommal hangoztattuk, hogy a mi felfogásunk szerint a választói jog reformjával parallel kell megalkotni a házszabályok revízióját; mi mindig azt vallottuk, hogy olyan mértékben lehet a ház tanácskozási rendjét szigorítani, a milyen mértékben a választói jog reformja jobban biztosítja a nemzet szabad akaratának kétségtelen megnyilvánulását és érvényesülését. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben oJli Ás szemrehányás teljesen jogosulatlan, sőt ha nem feledékenységen alapul, méltatlan. De az én meggyőződésem szerint nem ezt fogja tenni abból a választójogi reformból kikerülő népparlament. Nem, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy meg fog változni akkor a magyar politikának a képe, akkor nem osztályérdekek fognak itt tülekedni, akkor kevesebb méltatlanság, több g, kevesebb önzés, több szeretet fog uralkodni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es Apponyi Albert egy hozzá méltó, nagy fellendüléssel akként végzi beszédét, hogy a leikünkhöz szól és érzéseinket akarja lángra lobbantani, a mikor aggódó hazafias szivének mélyéből kitör a jajkiáltás : Az Isten szerelmére, gondoljunk nemzetünkre, mi lesz országunkból, mi lesz hazánkból ? (Felkiáltások a jobboldalon: KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. XV, KÖTET. február 27-én, kedden. 185 Igaza volt! Őszinte beszéd! Zaj. Elnök csenget.) Hiszen épen most ismerem el egész devoczióval azt az erőt. a mely e szavakban megnyilatkozik. Van benne erő, ki tagadná, de minek az ereje ez? De jjrofundis, a mélységből tör magasra ez a jajkiáltás, a kétségbeesés szava ez. (Mozgás és derültség a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Kun Béta: Leszerelés! Bakonyi Samu: Ha valaki kétségbeesik hazája, nemzetének sorsa felől, annál lehet legnagyobb méltatással elismerni, a szépséget annak jogosultságát, lelkiismeretbeli igazságát, de viszont azt is meg kell állapítani egyidejűleg, hogy a ki kétségbeesik, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kishitűség!) abban is van erő, de az nem más, mint az az erő, a melyről Lamartine régen megírta, hogy a kétségbeesésből született erőnek nem lehet más eredménye, mint a lemondás, a jogok elvesztése, reménység csak az elszántság erejében van, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) minden válság közepette. (Igaz! TJgy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Es erre az elszántságra szüksége van a magyar nemzetnek, szüksége van rá, mert hiszen a mi küzdelmünkkel szemben ne tagadják, végeredményben az a czéljuk, hogy le akarják verni.Miért? Mit akarunk magunknak? Mi a küzdelmünk czélja ? Ki meri kétségbe vonni rólunk, egy nagy történelmi párt harczosainak utódjairól, — oly vezérek nyomdokain induló és haladó párt embereiről, a kik a nemzet teljes tiszteletében élnek emlékükkel, a kiknek érdemeit a magyar história fogja szilárdan megörökíteni, a kik e parlamentben az igazi szabadelvüség, az igazi demokráczia apostolai voltak törhetetlen munkájukkal és harczaikkal az önök elődeinek minden ellenzése daczára, — (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon. Zajos ellentmondás a jobboldalon.) ki meri rólunk kétségbe vonni, ha mi azt a konfessziót teszszük, hogy küzdelmünknek czélja az igazi magyar szupremáczia megteremtése? (Ugy van! a szélsőbaloldalon. ) Kun Béla: De nem mesterséges eszközökkel, erőszakkal. Bakonyi Samu: T. ház! Mi egy nemzet szupremácziájának érvényesülését és megőrzését a nemzet akaratának, a lelkében élő történelmi jogos vágyaknak, ha ugy tetszik, chimaeráknak megvalósulásában látjuk. Senki sem mond ellent e házban annak a tézisnek, hogy mindnyájan együttvéve, ha még olyannyi békét kötünk, gyengék maradunk, sőt ismerjük el hipokrizis nélkül, hogy minden békekötéssel csak gyengébbek lettünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi 60 esztendő bűnös mulasztását akarjuk jóvátenni és szemben kik állnak velünk ? Azok, a kik lényegében fenn akarják tartani ezt a kegyetlen anakronizmust, a melyet a mai választójogi helyzet képvisel. A mi küzdelmünk a tiszta demokrácziának önzetlen harcza azokkal szemben, a kik 24