Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-351
184 351. országos ülés 1912 február %7-én, kedden. dés, mint az. ő nyílt kijelentéséből tudjuk, nem volt egyéb, mint hogy veszedelmesnek tartja az általános, egyenlő választói jogot. Hiszen, t. képviselőház, a legnagyobb baj és a tulaj donképeni oka annak, hogy ez a törvényjavaslat tárgyalás alá sem kerülhetett, épen az volt, hogy mig kötelezettséget gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk az általános szavazati jog érvényesítésére ekként vállalt, hogy egy arithmetikai szabályt tartott szem előtt, a mely abban állott, hogy a Felséggel 1906-ban létrejött megállapodás szerint egy bizonyos számú választónak, illetőleg szavazatnak biztosítása volt kikötve, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) gróf Andrássy Gyula mélyen tisztelt képviselőtársunk helyesnek tartotta azt, hogy ezt ugy paralizálja, hogy nem a yálasztók egyenkénti számának összeségében ig} r ekezzék megtalálni a szavazók számát, a mely a Felség részéről kiköttetett, hanem a szavazatok számában, a mit, hogy elérhessen egy mesterséges, tarthatatlan, egészségtelen s az általános szavazati jog igazságát megmérgező, teljesen lehetetlenné és károssá tevő konstrukezióval — mondjuk ki magyarán — tekerte ki a nyakát annak, a minek megvalósítására vállalkozott. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És hát tőlünk kéri a t. ministerelnök ur, hogy propozicziókat tegyünk ; mi mondjuk meg tehát, hogy egy ilyen esetleges törvényjavaslatban mi legyen? (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk] a szélsőbaloldalon.) Hogyan? Hiszen ő vállalt t. ministertársaival együtt kormányt az általános szavazati jog alapján ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon. Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Ne tőlünk várja tehát, hogy az ő programmjának megvalósítására vezető utat mi jelöljük ki, hiszen ez az ő kötelessége. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbal' oldalon.) Én egyénileg el is hiszem neki, hogy lelkének őszinte óhajtása az általános választói jog megvalósítása, . . . Egy hang (a szélsőbaloldalon) : De fél Tiszától! Bakonyi Samu : . . . én elhiszem neki, mert hiszen elmondotta itt a t. házban, hogy van legalább olyan őszinte barátja az általunk sürgetett reformnak, mint a mi pártunk vezére, Justh Gyula, tehát semmi jogom sincs az ő lelkének őszinteségében kételkedni, mert nem volnék akkor lojális ellenfél, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de daczára annak, hogy az egyén tiszta, jó szándékában nem kételkedem, mégis teljes mértékben jogosítva vagyok azt a kérdést feltenni, hogy hogyan bizhassunk mi; kiben és miben bizhassunk mi t. házi íme, a tény az, a mint az ország színe előtt áll, hogy itt van egy óriási többség, a mely a t. kormánynak, a mely az általános választói jog alapján Vállalta az ország ügyeinek intézését, programmja támogatására vállalkozott. Beszélünk itt két esztendő óta minden alkalommal, minden egyes tárgygyal vonatkozásban és különösen a nyolcz hónap óta tartó véderővitával kapcsolatosan (Mozgás és zaj a jobboldalon.) az általános választói jogról. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől: Szavaztak! Névszerint szavaztak! Zaj. Elnök csenget.) Ugyan ki az, t. ház, az általános választói jog programmjának alapján kormányt támogató óriási többség soraiból, a ki az általános választói jog védelmére itt felállott az önök padjairól ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Senki !) Ellenkezőleg, valahányszor itt a ház akármelyik részéről egy fekete színezetű felszólalás felhangzott, az az applauzus, a mely az önök soraiból kitört, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) mutatta élénken meg nekünk, hogy kikben bizhatunk mi. (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Ellenben megtörtént az, t. ház, csakhamar ennek az országgyűlésnek összeülése után, hogy az önök t. pártjának egy igen tekintélyes tagja : Issekutz Győző t. képviselőtársunk a legelső alkalmat megragadta arra, hogy a leghevesebb filippikát intézze az általános választói jognak még gondolata ellen is, és ugyanaz a taps hangzott fel.az önök soraiból, ellenben senki sem akadt az önök táborában, a ki ez ellen felszólalt volna. (ügy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás. Elnök csenget.) Hát hogyan bízhattunk volna mi és hogyan tárgyaljunk, t. ház ? Hiszen látnunk kellene azt, a mi iránt a bizalmat kérik ! Nem azt mondom, hogy részletes kidolgozását kívánom már most a ház asztalán látni az általános választói jog reformjáról szóló törvényjavaslatnak, . . . Br. Láng Mihály: De? Bakonyi Samu : . . . de hát az általános irányító elveket miért véka alá rejteni, ha a t. ministerelnök ur azokkal végre-valahára tisztába jött? Semmit ebben az irányban a most folyó vitáig nem volt alkalmunk hallani. Most már hallottunk, de csak most; és mit? Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy haladó iránya lesz az általa benyújtandó törvényjavaslatnak, azt mondja, hogy a plurális szavazatnak mellőzése lesz benne. Hallottuk azt is a t. ministerelnök úrtól, hogy mire való neki a statisztika. Saját szavait idézem. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Arra való, hogy az arra érdemeseket ki lehessen választani, hogy meg lehessen határozni azt, hogy kik jogosultak ennek a legnagyobb alkotmányjognak gyakorlására. Hogyan kell ezt érteni, t. ház? A statisztikának ehhez nincs semmi köze, a jogosultság megállapításánál alapul szolgáló irányelvekhez a statisztikának semmi köze. (Ellenmondások a jobboldalon. Zaj.) A statisztika nélkülözhetetlen alapja kell hogy legyen (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) — kérem, tessék türelemmel lenni, — a statisztika eredményei kell hogy alapjául szolgáljanak mindazon korrektivumok megteremtésének, a melyek igenis — senki sincs közöttünk, a ki kétségbevonná — szükségesek az egységes magyar nemzeti jellegű állam fenntartására. Ezek megkeresésére, megtalálására kell statisztika. De a jogosultság, az érdemesség keresése : hát mit jelent ez tulaj donképen? Félek tőle, hogy azt jelenti, a mi ellen mindenekelőtt harczra szállottunk, s a mi ellen a végletekig igenis egyéni
