Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. m egyfelől talán mellőzhetné azoknak a támadását, a kik itt a maguk védelmére szót nem emelhetnek, és másfelől nem kellene azt sem elfelednie, hogy az ő szavának, tekintélyének súlya támogatást nyújt azoknak, a kik elég meggondolatlanok és elég vakmerőek most már nemcsak a lappangó gyanúnak, de a nyilt rágalomnak is mérgezett fegyvereivel támadni reánk, a mikor ugy imák, hogy mi a vörös zászló alá sereglünk és mi a magyar állam egységére törünk, mi a magyar nemzeti szupremácziát akarjuk ebben az országban aláásni akkor, a mikor a szocziálistákkal együtt haladunk. Hát nem ! Mi a magunk lelkének tiszta meggyőződése szerint a magyar nemzet jövendőjének akkor teszszük a legnagyobb szolgálatot, a mikor a jogtalan tömegek felszabadulásáért szállunk sikra, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) a kiket a nemzet egyenjogú gyermekeivé teszünk és testvérként ölelve keblünkre, avatjuk nemzetünk harczosaivá, ezzel a nemzet egyetemének teszünk szolgálatot, mert ezek nem lesznek a nemzet ellenségei soha. — (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Br. Tallián Béla: Dehogy nem ! Bakonyi Samu : Nem, t. képviselőtársam, az én meggyőződésem mindig az volt, hogy a forradalmi törekvéseknek sokkal bölcsebb dolog félúton elébe menni és azon erőt, a mely e törekvésekben a nemzet egyetemes érdekei számára rejlik, megnyerni, biztositani, mint azokat folytonosan igazságtalanul en canaille tárgyalni; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) igazságtalanul, mert, a mikor tudatosan kizárjuk a nemzet jogaiból, akkor magunk kergetjük oda, a hova teljesen igazságtalanul állit juk. Mi uj harczosokat akarunk a nemzet megtámadott jogainak védelmére toborozni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Van-e, a ki kétségbevonhatná e házban, itt és tul, a ház minden oldalán, hogy mi, a kik a magyar alkotmány megvédésére vagyunk hivatva, gyengék vagyunk, mi a nép egészséges erejével akarjuk a mi gyengeségünket orvosolni. T. képviselőház ! Ez ellen csak azoknak lehet szavuk, a kik hatalmukat féltik tőle, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de az egybeforrott nemzetnek felszabadult gyermekei áldani fogják mindazok emlékét, a kik ezért a legmagasabb nemzeti ideálért sikra szállottak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kik féltik hatalmukat, szidalmazhatnak minket kedvük szerint, de a mi emlékezetünknek sorsa nem lehet más, — és ez a mi megnyugvásunk, ez a mi lelkiismeretünk nyugalma — mint az a sors, a melyről az imént beszéltem. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, t. képviselőház, hogy hiszen mindenki akarja a választójog reformját, és az egyetértésnek egészen ideális rajzát tárta eübénk a ministerelnök ur is, midőn azt mondta, hogy egyet akarunk, minek folytatunk tehát egymás ellen testvérháborut. Sőt a t. ministerelnök ur tegnap egészen felmelegedve ugy nyilatkozott, felelve Földes Béla t. képviselőtársam beszédére, hogy ő kész ezen egyetértésnek garancziáját is nyújtani, megadja azt a megnyugvást, a mi tőle telik ; miért nem vagyunk hát mi ezzel megelégedve ? Azt a felhívást intézte hozzánk a t. ministeelnök ur, hogy jelöljük meg azt az erősebb garancziát a mely minket is megnyugtat, és ő kész az erre vonatkozó eszmét és propozicziót megfontolás, megvitatás tárgyává tenni. Gondolom, t. képviselőház — bár ez tegnap kifejezett szavakban nem nyilatkozott meg — gondolom, hogy ez az erősebb garanczia a körül a gondolat körül forog, hogy ha nem elég a háznak határozata, akkor valami elvi kijelentést tartalmazó törvényjavaslatot is kész volna a t. ministerelnök ur a ház elé terjeszteni. Erre vonatkozólag a magam részéről teljes őszinteséggel és határozottsággal meg kell mondanom, (Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) hogy egy ilyen törvényjavaslatnak előterjesztése, a melyre rá van irva, hogy szól az általános választójogról, de egyebet sem tartalmaz, mint azt a terminust, a melynek lejártán belül köteles a t. kormány a választójogra vonatkozó javaslatot benyújtani, engemet meg nem nyugtat. (Felkiáltások jobbfelól : Akkor nem csináljuk meg !) Megmondom, miért nem nyugtat meg. Egy tartalmatlan ujabb nyilatkozat a béke őszinteségét és annak erejét semmiképen nem fokozná. A kétértelműségek száma szaporodnék a legnagyobb veszedelemmel, a mi által csak uj és uj harczoknak kelevénye támadhatna. Hiszen törvényjavaslatban volt már nekünk részünk. Volt részünk akkor, mikor az uralmon lévő nagy többséget és az egész ház általános többségét a függetlenségi és 48-as párt alkotta s mégis a törvényjavaslat még csak tárgyalás alá sem kerülhetett ebben a házban. (Felkiáltások jobbfelól : Nem volt egyenlő/) Nem volt egyenlő, nem pedig azért, mert nem a függetlenségi és 48-as párt kezében volt a választójog megalkotása, hanem volt egy olyan államférfiú kezében, a ki iránt bár teljes tisztelettel viseltetem, mégis meg keU mondanom, hogy ő maga jelentette ki, hogy meggyőződése ellenére vállalkozott ennek a feladatnak megoldására. Polónyi Géza: De utólagosan jelentette ki! Bakonyi Samu : Láttuk abból a törvényjavaslatból is, hogy az az államférfiú meggyőződése ellenére terjesztette azt be, mert annak lényegesebb tartalma, a melyre nézve gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk azt tegnap jelentette ki, hogy ő attól ma sem irtóznék és csak azért nem beszél róla, mert a ház minden oldalán olyan fogadtatásban részesült, hogy arról ma már senki sem beszél,... Kun Béla: A jogegyenlőség megcsúfolása lett volna ! Bakonyi Samu : . . . mondom, annak a javas* latnak lényegesebb tartalma, legfőbb elve épen az volt, hogy a maga meggyőződését érvényesítse benne az a mélyen t. államférfiú, s ez ä meggyőző*