Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-351
182 3J1. országos ülés 1912 február 27-én, kedden, Ez a példía mindenről inkább meggyőzhet bennünket, csak arról nem, hogy nekünk ezt a harczot abbahagynunk tanácsos lenne épen küzdelmünknek — mint a t. mellettünk ülő párt minden felszólalt tagja mondotta — közös ideáljaiért. (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk kerüli a látszatát is annak, mintha az eddig közöttünk azonos elvi alapról csak egy vonalnyira távozni akarna, sőt messzebb megy ebben az óvatosságában : azt is konczedálja, hogy elvi szempontból tulaj donképen a priusznak az az álláspontja volna egyedül helyes, a milyet mi vaüunk. De szerinte nem tartható fenn tovább a priusznak ez az álláspontja azért, mert az én pártom a provizórium gondolatával ezt átlyukasztotta. Es azután a provizórium eshetőségeinek katonai szempontokból való méltatásába bocsátkozik. A provizórium, a mint ő mondja, ugy van felkinálva. Ez ellen mi a leghatározottabban, azt hiszem mindnyájan egyértelmüleg kell, hogy tiltakozzunk. Mert mi semmit fel nem kínáltunk, hanem egy eshetőséget karoltunk fel, a melytől azt reméljük, hogy a természetes kibontakozás útját jelölné meg előttünk és a békének azon lelkünkben gyökerező élő vágyánál fogva, a mely valamennyiünkben közös, ezt az eshetőséget kötelességünk volt mérlegelni, mert arra, hogy előle elzárkózzunk, ha az különben elvi álláspontunkat érintetlenül hagyja, sőt annak bizonyos tekintetben a diadalát biztositja, kötelességszegés nélkül nem gondolhattunk. Azt mondja t. képviselőtársunk, hogy a mikor mi ugy gondoljuk a provizóriumot, hogy a keretek kitöltését hajlandók vagyunk átereszteni, az tulajdonképen nem jelent semmi egyebet, mint azt, hogy teljesítjük a katnai körök összes kívánságait, és érvelésének támogatására arra hivatkozik, hogy a létszámemelésnek az az eleme, a mely a szolgálati idő megrövidítéséből folyik, a katonai körök előtt tulajdonképen közömbös volt. Ez előttem nóvum, szemben azoknak a katonai köröknek ezen a téren mindenesetre legilletékesebb nyilatkozatával, a kik a katonás őszinteség és egyenesség minden attribútumával felruházva vallották azt, hogy katonai szempontból meggyőződésük szerint szükség van a szolgálati idő megrövidítésére. De meglehet, hogy mások jobban ismerik a katonai intéző körök felfogását s azt mondják, hogy a létszámemelésnek ez az eleme közömbös a katonai körökre nézve s nekik épen az a fontos, a mi a keretek kitöltésére és az uj alakulások lehetővétételére vonatkozik. Nem kell messze kalandoznunk arra nézve, hogy e tekintetben a magunk álláspontját megvédelmezhessük. A véderő indokolása mellett van egy tabella, a mely szerint a mai létszámviszonyok rendezésére szükséges az első évben 20.759 ujoncz, a másodikban 3760, a harmadikban 729. A fenntartandó békelétszámra, a létszámrendezésekre és uj alakulások felállítására az indokolás 17, lapján a második pont alatt foglalt kijelentés szerint 50.200 ember szükséges. A provizóriumnak ilyen alakulása mellett tehát az a nyilvánvaló, hogy mi több mint felével tudjuk a nemzetnek, hacsak ideiglenesen is, a véradó-megterheltetését redukálni, nagyon különösen hangzik tehát ez a szemrehányás, épen azok részéről, a kik bizonyos, igazán minimális, semmiségekre lealkudott feltételek teljesítésével szemben haljandók a mégegyszer annyi véráldozatot mint definitivumot megszavazni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gróf Apponyi Albert fenyegeti az országot azzal, hogy mi az utcza forradalmi fegyvereit viszszük bele ebbe a harczba. Ezt a szerencsétlen országot igazán boldognak mondhatjuk akkor, ha olyan nagy czélért, mint az általános, egyenlő, titkos választói jog, a forradalomnak csak ilyen fegyverei kerülnek harczba, szemben azokkal az országokkal, a hol, mint nagyon jól tudjuk, vértengerek folytak ezért az ideáért. (Ugy van! balfelől.) Elismeri azonban gróf Apponyi Albert t. képviselőtársmik, teljesen egybehangzóan a ministerelnök ur egy korábbi beszédének egyik igen nevezetes passzusával, hogy a választói jog reformjának terén késedelemben vagyunk, nagyobb lépést kell tennünk, mint különben tehettünk volna a lassú, egymásból folyó evolucziónak a biztos utján. Azt mondja, hogy legalább is olyannak kell lennie ennek a választói reformnak, hogy ne következzék be ennek megalkotása után rögtön az a helyzet, hogy megint egy erőteljes forradalmi agitácziónak tárgyává tétessék az uj választási törvénynek megváltoztatása. Hát ha Apponyi Albert grófnak ez a törekvése, óhajtása, akkor nekem arra kell őt kérnem : tegye lehetővé annak az általunk gondolt választói reformnak megvalósítását, a melynek megvalósítása esetén, biztosithatjuk erről teljes jóhiszeműséggel az aggódó Apponyi Albert t. képviselőtársunkat, pártját és az egész házat, ilyen forradalmi agitáczió sokkal messzebbre marad, sokkal kevésbbé vehemens eszközökkel és fegyverekkel fog vívatni, — ismétlem, — ha a mi választójogi felfogásunk érvényesül, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk azt mondja és teljes igyekezettel azon is van, hogy egészen fair világításba helyezze minden pártnak magatartását és kegyes velünk szemben is erre törekedni. Mégis megvádol bennünket gróf Apponyi Albert is, a mikor azt mondja, hogy mi olyanokkal működünk együtt, a kik a hazának ellenségeivel czimborálnak. Hát szálljunk szembe már egyszer ezzel az állítással és pedig teljes erélylyel, a mi kötelessége az ilyen megvádolással szemben egy önérzetes pártnak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én bizonyos vagyok abban, hogy gróf Apponyi Albert nem akar nekünk hazafiatlan tendencziákat tulajdonítani, és a mikor ezt róla teljes elismeréssel feltételezem, mégis arra kellene őt kérnem, hogy