Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

i?á SM. országos ülés Í912 jóindulata azokhoz már meg volt nyerve, mert hiszen h' gy meg volt nyerve, az onnan tűnik ki, hogy a ministerelnök ur rögtön becsbe szaladt, hogy ezeket valamiképen realizál] a. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) És habár mi az első pereben tisztában voltunk azzal, hogy minket ezek a minimális követelések ki nem elégítenek, még sem állítottunk gátat az ellen, hogy ezek alapján a Kossuth-párt békét köthessen. (Uyy van! a szélsőbaloldalon.) Az a mi hallgatásunk a mi erényünk és nem a mi bűnünk volt! Az azt jelentette, hogy átéreztük és átérezzük azt, hogy ezekkel a minimális követelésekkel bármilyen színtelen eredményeket, de mégis bizonyos eredményeket tudtak elérni és mi nem akartunk frontváltoztatásokat előidézni, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és ezzel megakadályozni azt, hogy bizonyos eredményeket elérhessenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt szemünkre vetni, véleményem szerint, legalább is nem indokolt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi, t. ház, teljes mértékben álljuk a felelősséget cselekedeteinkért; álljuk azért, a mit teszünk és a mit tettünk. Harczoltunk tehát és harczolunk tovább is azokkal a fegyverekkel, a melyekkel a harczot megindítottuk. Az volt felírva a hires toledói kard pengéjére, hogy »ok nélkül ki ne húzd, dicstelenül el ne rejtsd*. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Hogy nem ok nélkül húztuk ki ezt a kardot, azt igazolja az, hogy együtt küzdöttünk a testvérpártokkal és igazolják azok az eredmények, a melyeket eddig is elértünk. (Ugy van ! a, szélsőbaloldalon.) De dicstelenül elrejteni a kardot nem fogjuk és ha magunkra maradunk is, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha tudjuk is, hogy a vége az lesz, hogy elsöpörnek bennünket, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert nem azt nézzük, hogy más pártok mit cselekednek, hanem hallgatni fogunk ezután is, ugy mint eddig tettük, saját kötelességérzetünkre, a mely azt diktálja, hogy addig harczoljunk, mig a nemzet számára jogokat, előnyöket kivívni nem sikerül, (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Kicsikarni ?) a minek megtörténte előtt a pengét elrejteni sem nem lehet, sem nem szabad. (Hosszantartó, meg-megujuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Désy Zoltán : Személyes megtámadtatás czimén kérném néhány perezre a t. háznak szives türelmét. Elnök: Tessék ! Désy Zoltán : Igazán nem szándékozom nyújtani azon élvezetes perczeit a t. túloldalnak, a mikor a szemben ülők lovagi tornájában gyönyörködhetik, azonban. . . Justh Gyula : Nem kellett volna elkezdeni ! (Zaj a baloldalon.) örökös támadásban volt részünk ! Désy Zoltán : Én nem kutatom, hogy ez miért volt, de engedjék meg, hogy tisztán azon kérdésekre reflektáljak, a melyeket előttem szóló igen t. barátom általam is nagyrabecsült fényes szónoklafabrúáf 27-én, kedden. tában előadott. Engedjen meg az én t. képviselőtársam, ha azzal kezdem, a mivel ő végezte. A t. képviselő ur felhozta azt, — és rám irányította szavait, a ki ezekről tudtam — hogy a Kossuth-párt leszerelt és cserbenhagyta a szövetséget. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Először is nem szerelt le, másodszor nem hagyott cserben senkit. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én csak egy körülményre hivom fel t. képviselőtársam figyelmét, — tegnap is hivatkoztam rá — arra, hogy jelenthetnek azok a békefeltételek keveset vagy sokat, január 22-ikén be lettek jelentve . .. Justh Gyula: Nem ezek ! Désy Zoltán : Ugyanezek lettek bejelentve, bocsánatot kérek. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársaim tudták, hogy mi ezen az alapon fogjuk megkötni a békét. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) önök tudták, hogy hajlandók vagyunk a béke megkötésére (Zaj a szélsőbaloldalon.) egy egész hónapon keresztül, s ennek daczára a meddig azt nem tudták, hogy elfogadtatnak-e azon feltételek, nem volt észrevétel ezen határozat ellen. Justh Gyula : Ezek nem fogadtattak el! (Zaj.) Désy Zoltán : Ez igy van, t. képviselő ur ! (Zaj. Elnök csenget.) így van igen t. képviselőtársaink, a kik azt mondják, hogy nem kötöttek békét. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem is!) Tegnap kijelentettem, engedjék meg, hogy annak a pártnak .... Eítner Zsigmond : Nehéz ezt védelmezni! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Désy Zoltán: Nem azt nehéz védelmezni, hanem nehéz védelmezni azt az állapotot, a mikor meghallgatni, sem akarják az ellenérveket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én csak arra mutatok reá, hogy mi történnék akkor, hogyha önök is felállítanának feltételeket, a miknek felállításáról ma még nincs tudomásom. Mert engedjenek meg, a képviselőtársam által jelzett feltételek közül a provizóriumot olyan feltételül, a mely elfogadható ezen kormány által, csak nem képzelik, hisz ez jelentené a javaslatok visszavonását. . . Holló Lajos: Semmi közünk ehhez a kormányhoz ! Lovásry Márton : Nem ehhez a kormányhoz fűződik az ország sorsa ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Désy Zoltán : Én tehát csak azt akarom konstatálni, hogy a provizórium nem békefeltétel, önöknek tehát semmi békefeltételük nincs. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát miért hozzák fel t. képviselőtársaim azt, hogy mi feltételeik kivívásában akadályoztuk, hogy nem támogattuk a további küzdelemben. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert jöjjünk ezzel a kérdéssel tisztába — s ezzel végzem is felszólalásom idevonatkozó részét —hogy mi felállítottunk feltételeket, a melyek honorálva lettek és akkor mi becsülettel meg*