Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

552. országos ülés 1912 február 21-én, kedden. 179 kötöttük a békét. (Igaz I Ugy van ! a baloldalon. Élénk mozgás a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: És mégsem lesz béke ! (Mozgás a jobbóldalon.) Désy Zoltán : Egy részlete volt az igen t. képviselőtársam beszédének, a melyre feltétlenül reflektálnom kell, azok a vádak t. i., a melyek nem általa hozattak fel, de felolvastattak a Neue Freie Presse-nek, nem tudom, mikor megjelent czikkéből. .. Vertán Endre: 24-ikén! Désy Zoltán : Mert ezek a vádak, a melyek e czikkben foglaltatnak, mint fegyver, a meg nem engedett fegyverekhez tartoznak. (Ugy van ! a baloldalon.) Még pedig azon fegyverek éle, engedje meg, t. barátom, nem önök ellen van irányozva, e fegyverek éle, perfid módon azon párt ellen van irányozva, a mely belső meggyőződése, elvei alapján, az ország helyzetének megítélése alapján azt az eljárási módozatot fogadta el, a melyet ők is támadnak, (ügy van ! a balés a jobboldalon.) És igen örvendek, hogy ezt a kérdést felhozta. Állítom komolyan, hogy azon tárgyalások alatt, a melyekben résztvettem, köztünk és a kormány t. feje közt semmi egyébről szó nem volt, mint azokról, a miket itt a házban nyilvánosan előadtunk. Semminemű allúzió sem történt abban az irányban, hogy helyzetünk a jövőre nézve bármit is változzék. Igen is, változtattunk a fegyvereken, de politikailag maradunk azok az ellenfelek, a kik voltunk, s csak a fegyverek használatára vonatkozólag (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) változott a helyzet és tiltakoznunk kell azon hang ellen, a melylyel a kormányhoz közelálló lap azokról az emberekről beszél, a kikkel szemben a kormány nem lehet olyan felfogásban, mert a kikről ily felfogásban van, azokkal sem tisztességes kormány nem tárgyalhat, sem békét nem köthet, (ügy van ! a bál- és jobboldalon.) Elnök .* Bakonyi Samu képviselő uré a szó ! Bakonyi Samu: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Készséggel elismerem, hogy e napirend előtti felszólalások a tárgyalásra kitűzött véderőj avaslat ügyét (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) valami nagyon nem viszik előre. (Mozgás a jobboldalon.) De megvallom őszintén, hogy ez nekünk és pártomnak nem is lehet czélunk. Én azonban e napirend előtti felszólalásokban való részvételre nem azért kértem a mélyen t. elnök úrtól engedélyt, hogy ezzel talán a véderőjavaslatnak amúgy is bizonytalan sorát még bizonytalanabbá tegyem, (Mozgás.) és még meszszebbre elodázni segitsem, hanem azért, mert azt tartom, hogy olyan helyzetben, mint a milyen a mostani is, — noha én az u. n. bizalmas tárgyalásoknak jogosultságát egyáltalán kétségbevonni nem akarom — mégis sokkal helyesebb, ha itt a nyilt szinen, a nagy nyilvánosság előtt, az egész ország és nemzet ellenőrzése mellett cserélünk eszmét a felett, vájjon lehet-e ebből a parlamenti helyzetből tisztességgel kibontakozni, vagy nem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Őszintén megvallom, nagy sajnálattal és fájdalommal, hogy a legutóbb hallottak után is, gróf Apponyi Albert tegnapi fényes beszéde, Désy Zoltánnak azt kiegészítő felszólalása után is, és a t. ministerelnök urnak szájából legutóbb hallott nyilatkozata után is azt kell magam részéről — ismétlem, nagy sajnálattal — megállapítanom, hogy oly békés kibontakozásra, a mely általános megnyugvást, egészséges, tartós, termékeny munka biztosítását vonja maga után, kilátásunk ez idő szerint nem lehet. (Mozgás a jobboldalon.) Nagyon sajátságos dolog az, a mit velünk szemben tapasztalunk a túloldal részéről, a túloldal ügyét támagató sajtó egyik-másik orgánumában. Most már nem elégszenek meg az izolálás törekvésével, nem elégszenek meg a letörés fenyegetésével sem, hanem mi köztünk — hiszen probatum est, tapasztaltuk ezt, korábbi harczainkban, más czélokért folytatott küzdelmekben is — köztünk, a mi sorainkban, akarják egységes összetartásunkat megrontani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a Neue Freie Prresse-nek, melyre hivatkozás történt előttem szólott t. barátom részéről, csak a tegnapi számában is azt olvassuk, hogy mégis csak biztosak a kilátások a parlamenti békekötésre, nem azáltal, hogy mi tárgyalván egymással, közös megállapodásra jutunk, hanem azáltal, hogy itt a mi pártunkban sikerülni fog egyenetlenséget szitani, sikerülni fog ezt a pártot darabokra tördelni. Lovászy Márton : Azt ugyan várhatják ! Bakonyi Samu: Azelőtt azt olvastuk, hogy 7—8—10—12 békebarát tagja van a függetlenségi 48-as pártnak. Ma már azt olvasom, hogy nagy az öröm, biztos a béke, mert nem is 12, hanem 22 tagja van ennek a pártnak olyan, mely készséggel hajlandó követni t. szomszédaink példáját. Kun Béla : Béke, de nem leszerelés. Bakonyi Samu: Engedje meg a t. ház, hogy ezt az örömteljes feltevést kiegészitsem. Nem tudom, hogy fokozni fogom-e a t. túloldal örömét. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az én kiegészítésem az, hogy nem 8, nem 10, nem 12, nem 22 tagja ennek a pártnak kivánja a békét, de akárhány tagja van, mind kivánja. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy hang jobbfelől: Polónyi is ? Br, Podmaniczky Endre: Elő a feltételekkel! Bakonyi Samu: Kívánjuk hazafi lelkünknek egész melegével, megfontoltságunknak is egész nyugalmával, felelősségünknek is egész erőteljes tudatával. De minél nagyobb lelkünkben a felelősségnek ez az érzete, annál inkább kötelességünk megvizsgálni azokat a feltételeket, melyek eddig, mint a békekötésnek a lehetősége mutatkoztak. (Helyeslés a szésőbaloldalon.) Azt mondja közvetlen előttem szólt Désy Zoltán t. képviselőtársam, hogy gróf Apponyi Albertnak a, január 22-diki ülésen elmondott 23*