Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

172 351 országos ülés 1912 intézményes garancziákat kell követelniük. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: De Apponyi félti a ministerelnök bársonyszékét! Vertán Endre : De hagyjuk ezt, t. ház. Minden pártnak belső joga, hogy saját programmját és harczi taktikáját megállapitsa. Hogy mivel elégszik meg az egyik párt és mennyire megy egyik-másik párt saját programmjának érvényesítésében, ez az ő belső, intern ügye, a melybe — ismétlem — beleszólásunk nincs és a mely jogát a Kossuth-pártnak készséggel és lojálisán elismerjük. A mi szempontunkból az a döntő, hogy bennünket ezek az eredmények nem elégitenek ki, mert még a birtokállományt sem látjuk megvédve, és pedig még akkor sem, ha gróf Apponyi Albert minden követelménye teljesittetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy e kívánságok közül csak egyetlen egyet, a nemzetnek ujonczmegajánlási jogát emlitsem fel, a gróf Apponyi Albert által kivánt pontozatokban a nemzetnek ezen ujonczmegajánlási joga nincs megvédve, mert a nemzetnek ez az ujonczmegajánlási joga nemcsak az általa emiitett 43. §-ban, hanem sokkal inkább a javaslat 80. §-ában van megtámadva. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, azt hiszem, ez irányban köztünk abszolúte semmi eltérés nincsen, hogy a nemzet ujonczmegajánlási jogának igazi tartalma az, hogy a nemzet magának tartotta fenn a hadsereg létszámának megállapítására vonatkozó jogot. Az ujonczjutaléknak évről-évre való megállapítása sem más, mint a hadsereg béke- és hadi létszáma megállapításának egyik módja. Ezért mindjárt az első véderőtörvényben nem is az évi ujonczlétszám, hanem a fegyveres erőnek béke- és hadi létszáma lett megállapítva, és csak később tértek át az évi ujonczlétszám megállapításának rendszerére, mi által természetesen bizonyos szabad kezet nyert a hadvezetőség, hogy a törvényhozás által meg nem szavazott kereteket bővíthesse, és bár nem annyira a béke-, mint inkább a hadi létszám tekintetében igen tetemes és jelentékeny emelkedésekre tehessen szert. Most az ujonczlétszám, a törvényjavaslat 13. §-ában a kétéves katonai szolgálat behozatalára való tekintettel is, az e czélra szükséges többletet figyelembe véve van megállapítva. így állapíttatott meg az eddigi 103.000 főnyi ujoncz helyett ezután az első évben 136.000, majd 154.000 és végül talán a végső rendezés idejére 159.000 évi ujonczjutalék. De daczára annak, hogy itt már a kétéves katonai szolgálat által követelt többlet is figye'embe vétetett, a törvény 80. §-a nemcsak azt mondja ki, hogy »a közös haderőbe az e törvény hatályba lépését megelőzőleg besorozottakra első katonai kiképeztetésüknek, továbbá tényleges és összes szolgálati kötelezettségüknek, valamint népfölkelési kötelezettségüknek időtartama tekintetében az eddigi szabályok alkalmaztatnak*, hanem pótlólag még kimondja azt is, hogy »a törvény életbelépését követő három első február 27-én, kedden. évben besorozottakra a háromévi szolgálati kötelezettség még a gyalogságnál is fentartatik«. Ez az intézkedés több irányban sérelmes és több irányban hivja ki a kritikát. Elsősorban sérelmes abban a tekintetben, hogy magában foglalja a békelétszámnak burkolt felemelését. Ha ugyanis az ujonczlétszám, a mely a kétéves katonai szolgálat behozatala czéljából szükséges töbletet is magában foglalja, az összes csapattesteknél, még három éven túlra ezután is a maga egészében bentartatik, akkor kétségtelen, hogy a három esztendő elteltével egy, a ministerelnök ur számítása szerint 80.000-et kitevő, tehát 34.000-rel magasabb békelétszám fog kijönni, mint a mennyit maga a törvény kontemplál. A tényleges állapotban tehát egy, a törvényhozás által nem szándékolt békelétszámfelemelés fog bekövetkezni, és ha majd a három év elteltével, a mikor ez már tényleges állapottá válik, ö felsége a 13. §-ban nyert jogainál fogva felelős kormányai által a békelétszámnak ily magasságban való fenntartása czéljából és az ehhez szükséges ujoncztöbbletnek megajánlását fogja kívánni, akkor az ellenzék, melynek, remélem, akkor is lesz árnyalata, a mely csak a birtokállomány megvédését tartja szem előtt s ezért fog küzdeni, (Derültség a szélsőbaloldalon.) egészen nyugodt lelkiismerettel szavazhatja meg ezt a felemelt békelétszámot. Sőt én attól félek, t. ház, hogy kénytelen is lesz megszavazni, hacsak a kétéves katonai szolgálat előnyeit el nem akarja magától dobni és a hadsereg már meglévő kereteit nem akarja megbontani s ezáltal a hadsereg harczképességét is tényleg veszélyeztetni. Ennek az időközi ujabb létszámfelemelésnek pedig nemcsak hogy nincs kizárva a lehetősége, hanem az egyenesen elő van készítve. Elő van készítve magában a törvényben, mert hiszen a törvény 13. §-ában kifejezetten meg van adva ö felségének az a jog, hogy felelős kormányai utján a legközelebbi 12 éven belül is törvényjavaslatot kezdeményezhessen, a melynek czélja lehet a létszám felemelése, s talán — vakulj magyar — czélja lehet a létszám leszállítása is. Minek kellett Ő felségének törvényben adni ilyen felhatalmazást ? Ö felségének és felelői kormányainak törvénykezdeményezési joga nem volt-e e nélkül is kétségtelen ? (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Egy külön törvényben kell ezt kijelenteni ? Hiszen ez a jog alkotmányunk alapelvei szerint fennáll, s ha most mégis kijelentették, nem azért tették ezt, mintha pleonasmust akartak volna,mert ez érthetetlen volna, hanem tették azért, mert igy akarták előkészíteni annak lehetőségét, hogy egy ilyen felemelés iránti törvényjavaslat 12 éven belül is jöhessen. Már pedig ez, igenis, jöhet akkor, a mikor egy, a ma kontemplált, békelétszámnál 34.000 fővel magasabb békelétszám fog fennállani, a mikor tehát ennek a létszámnak további fentartása s a fentartásnak biztosítása is megkívánja, hogy az ujonczjutalék felemeltessék. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.)