Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. 171 Kétségtelen, hogy nem ezen az alapon indult a liarcz, ez tehát nem is lehet alap a harcz feladására. Nem lehetne még akkor sem, hogyha a birtokállomány azokban az engedményekben és eredményekben, a melyek eddig elérettek, teljesen biztosíttatott volna. Hogy azonban nem biztosíttatott, arra vonatkozólag egyszerűen hivatkozom gróf Apponyi Albert beszédére, ö vetette fel ezeket a minimális követelményeket, tehát elsősorban őt tartom illetékesnek annak elbírálására, hogy saját kivánságai teljesedésbe mentek-e vagy sem. És gróf Apponyi Albert dátum szerint első beszédében erre a kérdésre határozottan nemmel felelt. A ministerelnök urat ugyan nem hagyta el közmondásos szerencséje ebben a kérdésben sem, mert hiszen az engedményekkel az a gróf Apponyi Albert nincs megelégedve, a ki a technikai obstrukczió fegyvereit mindig elitélte, a ki a fegyverekkel sohasem élt. Hogy tehát miképen gondolkozik gróf Apponyi ebben a kérdésben, az a parlamenti tárgyalások rendes menetének helyreállítását illetőleg teljesen irreleváns, mert hiszen ő azokat a fegyvereket, a melyekkel nem harczolt, nem is teheti le, az ő álláspontja a helyzetet e tekintetben nem tisztázhatja. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Mások akarják letenni a mi fegyvereinket! Vertán Endre : Fontosabb, t. ház, Désy Zoltán t. képviselőtársam álláspontja, a ki tényleg harczolt ezekkel a fegyverekkel és a ki — itt megint a ministerelnök ur közmondásos szerencséjére hivatkozhatom — meg van elégedve az elért eredményekkel. ' r/

Vi A nélkül, t. ház, hogy annak vitatásába bocsátkoznék, vájjon ezek az engedmények a Kossuth-pártot kielégíthették vagy sem, mert hiszen ennek elbírálása egész teljességében a Kossuth-párt belső ügye, ehhez nekünk hozzászólásunk nincs, egyszerűen konstatálnom kell itt azt, hogy Désy Zoltánt sem azok az eredmények elégitik ki, a melyek a törvénykönyvbe bevétetnek, hanem a ministerelnök urnak azon nyilatkozatai, hogy a javaslat törvényerőre emelkedésének daczára sem fog a törvény oly módon végrehajtatni, hogy ez által a nemzet jogai sérelmet szenvedjenek. Hát van ebben egy kis ellentmondás. Mert ha szigorúan a törvény alkalmaztatik, akkor a nemzeti jogok sérelméről még azon esetre sem lehetne szó, ha ezáltal a nemzeti érdekek tényleg sérelmet szenvednek. Nyugodtan megigérheti tehát a ministerelnök ur, hogy ha a törvény a javaslat szerint tényleg meg is hozatik, ezeket a jogokat kijátszani nem fogják ; hiszen a jogokat a törvény fogja megállapítani, és a mit a törvény megállapított, az nemcsak törvényes, de jogos is lesz egyaránt, és egyáltalában nem lesz szükség a nemzeti jogokat kijátszani akkor, a mikor nem lesznek olyan nemzeti jogaink, a melyeket érdemes volna kijátszani. (Igaz ! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát őszinte az a ministerelnöki kijelentés, hogy a nemzeti érdekeket — mert itt ezekről van szó, — megsérteni nem akarják, akkor ezeknek a védelmét a törvénybe kell beiktatni, hogy a ki ezeket megsérteni akarja, ne hivatkozhassék törvényre, hanem a törvényt magával szemben találja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Máskülönben nagyon hatálytalan nyilatkozatok ezek, a melyek csak azt kötelezik, a ki azokat megtette, és azt is csak etikailag, mert hatályosan kimondani azt, hogy a meghozandó törvény csak bizonyos, a törvényben nem foglalt rezervátákkal fog végrehajtatni, nem lehet. Engedje a t. ház megkérdeznem (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ki fogja végrehajtani a törvényt ? A ministerelnök ur, a ki az Ígéretet tette ? Én ugy tudom, hogy Ö felsége a király és a közös hadügyminister. Már most, vájjon ezeket a faktorokat köti-e a ministerelnök urnak és a háznak a határozata, különösen köti-e a ház határozata, és maga a képviselőház egyáltalán adhat-e instrukcziót másutt, mint törvényben, a végrehajtó hatalomnak arra vonatkozólag, hogy ezt a törvényt ne szószerint, hanem más értelemben hajtsák végre ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És ismételten kérdem s különösen gróf Apponyi Albert képviselő ur idevonatkozó fejtegetései jogosítanak fel engem erre a kérdésre, hogy vájjon hozzájárult-e a végrehajtó-hatalom s nevezetesen az a faktor, a mely egyúttal a törvényhozásnak is faktora, hozzájárult-e ezekhez az Ígéretekhez ? Mert ha hozzájárult és e tekintetben közös megállapodás jött létre, akkor törvényben lehetne rendezni a dolgot. De hogy ez nem törvényben rendeztetik, az arra mutat, hogy ez az egyezség nem jött létre, hogy ezt a király sem ma nem fogadja el, sem a jövőben nem fogja magára nézve kötelezőnek elismerni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És ha már arról van szó, hogy megbizzunk KhuenHéderváry Károly gróf ministerelnök ur Ígéretében, vájjon biztosítva van-e, vagy a Kossuth-párt támogatása is biztosítja-e a ministerelnök urat 12 évi életről ? — politikailag értem ezt az életet. — Es ha az a a veszély, a melytől Isten óvja magyar hazánkat minél hosszabb ideig, a melyet felvetettek a Kossuth-párti értekezleteken és bizalmas tanácskozásokon, vájjon ha jön egy uralkodó, a kitől félni kell, nem attól kell-e inkább félni, hogy az ilyen hatálytalan, jogilag nem kötelező Ígéreteket nem fogja betartani, mintsem attól, hogy a törvényt nem fogja megtartani, a melyek megt rtására alkotmányunk értelmében esküt tesz ? (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Az ilyen Ígéretek tehát minket meg nem nyugtathatnak ; az ilyen ígéretek ellenzéki pártot nem nyugtathatnak meg, mert mi nem azért ülünk itt, hogy a ministerelnök ur nyilatkozatai iránti bizalomból táplálkozzunk; ezt tehetik azok, a kik megbíznak a ministerelnök úrban, a kik az ő háta mögött ülnek, a kik a többségét képezik ; de nem tehetik az ellenzéki pártok, melyek szemben állanak vele, a melyeknek tehát ígéreteken kívül 28*