Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

Í70 351. országos iilés lbl2 február 27-én, kedden. a szélsőbaloldalon.) Ha pedig nem elégszik megakkor miért kötött békét ? Vagy talán ez a határozat nem is a párt tagjainak szól, hanem a könnyen, hivő nemzetnek, hogy bennük továbbra is a függetlenségi elvek igaz harczosait ismerje ? (Igaz ! ügy van! a széhöbálolialon.) Nem kutatom, t. ház. fin csak konstatálom, hogy hiába hirdetnek további nagy harczot, mert a harczmodor megváltoztatása egyenlő a harcz feladásával. Az obstrukczió czélja ugyanis az, hogy a határozathozatalt megakadályozza. A parlament rendes működésének megakadályozása csak eszköz ennek a czélnak elérésére. Ha valaki ezt a czélt elérni nem akarja, ennek megakadályozására sem beszédes, sem technikai obstrukczióval közreműködnie nem szabad. Az u. n. nagy vitáknak létjogosultsága is megszűnt. Mert mi a czélja a nagy vitának ? Nem az-e belsőleg, hogy a parlamentben a különböző felfogásokat kiegyenlítse, és a meggyőzés erejével a különböző felfogásokat a határozathozatalban legalább is bizonyos tekintetben érvényesítse ? Ilyen érvényesítésről pedig akkor, a midőn már preczizirozva vannak azok az álláspontok, a melyeknek törvénybeiktatásába beleegyeztek, szó nem lehet, tehát az ilyen vitának belső vonatkozásában czélja sem lehet. De külső vonatkozásában nem äz-e a czélja az obstrukcziónak, hogy a nemzet figyelmét felhívja, ennek érdeklődését és rokonszenvét megnyerje és ezáltal a belső küzdelmet magát megerősítse ? (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A végezel tehát ennél is az, hogy a küzdők álláspontja erőt nyerjen és érvényesülhessen. Ha már most ez a végezel többé el nem érhető, mert ilyen végezel nincs is, akkor nem szabad a nemzet jóhiszeműségére appellálni, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor nem szabad a nemzetben kielégíthetetlen és kielégíteni meg sem kísérelt, nem is akart vágyakat ébreszteni, nem szabad a nyugvó energiákat mozgásba hozni, mert ez mindig veszedelemmel jár. A lavinát könnyű megindítani, de annak, a ki a lavinát megindította, nem áll mindig módjában, hogy ezt ott, a hol akarja, a kellő pillanatban meg is állítsa, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) És ha nem sikerült ez a megállítás, a lavina rombolni fog, és ezért a felelősség azt terheli, a ki azt megindította, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig sikerült megállítani, akkor ez a nemzetben depressziót, lehangoltságot, elernyedtséget idéz elő, a nemzet gyengeségét mutatja, a mi szintén veszedelmes, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) veszedelmes különösen a mi helyzetünkben, a midőn a nemzet gyengesége az az erő, a melyet velünk szemben mindig ki tudnak használni, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Veszedelmes tehát az a nagy harcz ugy külső vonatkozásában, mint veszedelmes idebenn, mert hiszen csak erősiti a kormány táborát az, ha nagyon jól tudja, hogy az eüene küzdők táborában Saulusok harczolnak ugyan, de ezek csak az égi jelenést várják, hogy ismét Paulusokká változhassanak. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Még egy dolog lenne és ez a pártérdek, a pártpresztízsnek megmentése. De bocsánatot kérek, a párt presztízsét nem beszéddel, nem szónoklatokkal, hanem tettekkel, cselekedetekkel kell megvédeni (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és bizony inog az a pártpresztizs, a melynek védelme, folyton-folyvást ragyogó szónoklatokra szorul. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha meg is lenne menthető ez a pártpresztizs, akkor is az az én véleményem, hogy itt nem a pártnak, hanem a nemzetnek érdeke áü előtérben ; (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha a nemzetnek az az érdeke, hogy ezekből a javaslatokból minél hamarább törvény legyen, ezeket a pártpresztizs érdekében egyetlen pillanatig sem szabad megakadályozni, hátráltatni, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tény az, hogy az izolálás sikerült. Kérdés csak az, hogy a helyzet változott-e, s a parlamenti rendes tárgyalásoknak helyreállítása és a javaslatoknak törvényerőre való emelése biztosítva van-e ? Azt hiszem, minden jóstehetség nélkül megállapíthatjuk, hogy nem. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert mig ez a párt, a mely a küzdelmet felvette, ez a párt, a mely ezt a küzdelmet oroszlánrészben tovább vezette, a pártonkivüliek csoportjával karöltve együtt küzd, addig ez a küzdelem fennáll és azt vagy le kell törni, vagy honorálni kell. A küzdőknek számaránya változhatott, de a helyzet ma is változatlan, változatlan annyiban, hogy ugyanazok az akadályok tornyosulnak most is a javaslat törvényerőre emelkedése elé, a melyek eddig is fennállottak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De engem, t. ház, nem ezek a külső, nem ezek a quantitativ jelenségek érdekelnek. Azt akarom vizsgáim, hogy van-e létjogosultsága a mi további küzdelmünknek, különösen akkor, a mikor egy velünk állítólag egy és ugyanazon alapon álló párt a már elért engedményekkel megelégedett és a küzdelmet abbahagyta. Itt ismét két kérdés nyomul előtérbe. Elsősorban, hogy mi volt a küzdelem czélja, mikor azt megindítottuk, és másodsorban, hogy mi az elért eredmény. Fedi-e a czélt a már elért eredmény. A küzdelem czélját nagyon röviden lehet preczizirozni. Ez volt először a létszámemelés terheinek csökkentése, azután nem a birtokállománynak megvédése, (Ugy van! a szélsőbaloldahn.) hanem a közjogi állománynak birtokállománynyá átváltoztatása, a magyar nyelv jogainak védelme és mindezek alapján a magyar nemzeti eszmének a hadsereg intézményébe való bevitele és megvalósítása. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Ezzel szemben az elért eredmény : a státuskvónak fentartása, a meglevő birtokállománynak színtelen, mondjuk ki nyíltan: hatálytalan védelme. (Ugy van ! Igaz! a szélsőbaloldalon.)