Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-351
351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. Í69 azt. hogy akkor nem az egységes és egy elvi alapon álló függetlenségi pártot akarták izolálni, hanem az ettől külön elvi alapon álló 67-es pártokat akarták izolálni a függetlenségi párttól. Ezt a kísérletet verte vissza diadalmasan az akkori függetlenségi párt, a mely az országgyűlésnek és a képviselőháznak is abszolút többsége volt és a mely ennek ellenére koaliczióban maradván, elérte azt, hogy igazi függetlenségi programmját, a melyet első percztől fogva hirdetett, nem volt képes megvalósítani és elérte azt, hogy elveinek ez elraktározásáért felelőssé tehette azokat a 67-es pártokat, a melyeket pedig minden kényszerítő szükség nélkül önként részeltetett a hatalomban s ezáltal maga tette képesekké arra, hogy a függetlenségi párt programmjának érvényre]utasát megakadályozzák. így lett természetesen a függetlenségi párt kormányképessé és a mig folytathatta az előző kormányoknak aulikus politikáját felfelé, azalatt hirdethette idelenn a függetlenségi eszméket; a mig odafenn a korona dicsfényében sütkérezhetett, azalatt idelenn megtépázhatlanul tarthatta fenn a népszerűség koszorúját, (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) De ha már itt tartunk, van még egy izolálás! kisérlet. Arra az időre ezélzok, a midőn az önálló bank felállítását dátumszerü bizonyossággal követelte az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának lejárata. Ismerjük a küzdelemnek minden fázisát. Nagyon jól tudjuk, hogy az önálló bank felállítására, mint a programmunk egyik sarkalatos tételének megvalósítására a koaliczió daczára is kötelezettséget vállaltunk. Fentartottuk ezt a programmpontot, megvalósitására magunkat köteleztük, sőt a kvóta felemelésével ennek ellenértéke gyanánt a nemzetre súlyos terheket is róttunk és mégis, t. ház, akkor, a mikor a megvalósítás ideje elérkezett volna, a 67-es pártok, a melyek a koaliczióban voltak, a melyek a nemzet megterheltetésében készségesen asszisztáltak, a nagy gazdasági egységekre való hivatkozással, az önáUó bank felállításának ellentmondottak, a függetlenségi párt, a mely akkor még mindig egységes volt, önmagában indított mozgalmat arra, hogy a saját pártját izolálja a 67-es pártoktól és ezáltal programmjának megvalósítását elősegíthesse. A 67-es pártoknak, és nem a függetlenségi pártoknak, ezt az izolálását akkor is sikeresen verte vissza a függetlenségi párt, a melynek akkori vezére Kossuth Ferencz a pártból kivonulva, inkább széttörte saját pártját, inkább megbontotta saját többségét, semhogy 67-es barátait cserbenhagyja. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a nagy eredménynyel szemben igazán csekélyke veszteség lehet az, hogy programmunknak még ez a része is elraktároztatott, hogy programmunknak ezt a részét sem voltunk képesek megvalósítani, hogy a nemzetet még csak az önálló bank jótékony áldásaiban sem tudtuk részeltetni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a változott helyzet, a melyre az előbb KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XV. KÖTET, hivatkoztam, ugy állott elő, hogy most nem a, vele egy alapon álló függetlenségi eszmékért küzdő függetlenségi pártoktól történt meg az izolälási kisérlet és megvallom, most is igen szerencsés kézzel vertek vissza minden támadást, és békéjükkel akarva nem akarva — jóhiszeműen, ezt mindenesetre elismerem, — siettek támogatására a 67-es pártoknak, hogy megvédjék ezeket a 48-as pártok támadásától. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Evvel szerencsésen sikerült megakadályozniuk azt is, hogy a függetlenségi párt törekvései csak a legkisebb mértékben is teljesedésbe mehessenek s ez által a nemzet veszedelembe sodortassák. (Igaz ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És midőn ezt a következetességet teljes lojalitással elismerem, el kell ismernem azt is, hogy magának a formának megtalálásában is teljesenkövetkezetes volt a Kossuth-párt. Nem arra a pártköri felszólalásra ezélzok itt, a mely »az érte-, kezlet zajos tetszése mellett mutatott rá arra, hogy a Justh-párt védőharcza mögött személyes aspirácziók laj)panganak.« Igen jól tudom, hogy ez csak epizód volt. A Kossuth-párt álláspontja oly tiszta, oly világos, hogy ezt megvilágítani vagy megmagyarázni más pártoknak meggyanusitásával nem szükséges. Jól tudom, hogy a Kossuth-párt állásfoglalásában szemernyi része sincs a személyi aspirácziónak, a hatalmi vágynak vagy féltékenységnek. Jól tudom, hogy annyira elvi alapon áll és annyira ki van zárva belőle a személyes érvényesülés gondolata is, hogy inkább elveit dobja oda, semhogy személyesen kelljen érvényesülnie. (Taps a szélsőbaloldalon.) Hiszen most is, a ministerelnök ur által fölajánlott nemzeti ajándékokat nyílt színen visszautasítva tagadhatatlanul csak saját lelkiismerete szerint, vagy ha az feszélyezné, csakis az alapszabályok parancsa szerint jár el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbáloldalon.) így mondhatták ki egész határozottan megismételt párthatározatban, hogy a Kossuth-párt »programmjának megfelelően a rendes parlamenti fegyverekkel küzd tovább a törvényjavaslat ellen ; felhívja tagjait, hogy az eddig használt parlamenti eszközöket mellőzzék és rendes parlamenti eszközökkel igyekezzenek a parlamenti tárgyalás keretében a párt elvi álláspontját érvényesíteni*. — Megtudtuk ebből, hogy párthatározat volt arra vonatkozólag, hogy csak a rendes parlamenti fegyverekkel küzdjenek. Mi eddig bizonyos szabadkéz politikájáról tudtunk. De a lényeges az, hogy minő küzdelemre van tovább szükség ? Minő elvi álláspontot kell és szabad még a béke után is megvédeni. Mert megel"gszik-e az a párt, a mely ezt a határozatot hozta s a mely elvi. álláspontjának érvényesítése czéljából további küzdelemre biztatja tagjait, azokkal az eredményekkel, a melyeket a már megkötött békében elért vagy ezentúl minő eredményeket kíván ? Hiszen ha megelégszik ezekkel az eredményekkel, akkor nincs oly elvi álláspont, a melyet még ezután is fentartani, még ' ezután is érvényesíteni kellene. (Igaz ! TJgy van ! 22
