Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

ifié 35l. országos ülés Í9i2 február 27-én, kedden. Justh-párt, hogy személyes aspirácziókat szolgál, hiszen a béke elfogadása sem annyira tárgyi okokból történt, mint inkább azért, mert meg lettünk gyanúsítva, hogy a provizórium által feladtuk a véderőre vonatkozó követeléseinket és hogy a választói prius előtérbe helyezése által túlmentünk a választójog kérdésében azon a programmon, a mely programmot a függetlenségi párt vallhatott és valósithatott. És az a kijelentés, hogy két tenger választ minket el egymástól, . . . Eitner Zsigmond: Február 18-án még nem volt két tenger ! Vertán Endre: ... az a kijelentés akkor és kapcsolatosan azzal, hogy a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt kiáltványt állit ki, határozatokat hoz, hogy a ki álláspontjához tovább ragaszkodik és küzdeni fog, nem azt jelenti-e, hogy e két tenger azért választ el minket egymástól, mert a programtól, a melyet ők tovább fentartanak és a melyért küzdenek, mi távolodtunk el ? Nem meggyanusitása ez a mi pártunknak ? Pedig ha meggyanusitásban van része a szomszéd testvérpártnak, ne minket okoljon, okolja legújabb fegyvertársait, a munkapártot. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Okolja a ministerelnök urnak azon legalább is nem szerencsés szövegezésű beszédét, a melyben a nemzet jutalmát emiitette, (Zaj.) e nemzeti jutalomnak is pozitiv tartalmat adott, — s hogy ennek tartalma felől senkinek kétsége ne lehessen, ezt teljesen eloszlathatta a kormány hivatalos szócsöve, melyre én azért is hivatkozhatom, mert hiszen a »Magyarország«-ra mint autentikus forrásra velünk szemben is történt hivatkozás. A kormány félhivatalosa február 24-iki számában a következőket irja : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A Justh-párt folytatni akarja az obstrukcziót és a véderő-kérdés provizórikus meogldására törekszik. Azt mondja : előbb a választói reform, azután a véderő-törvény. Magától értetőidk, hogy itt a hatalomért folyik a küzdelem«. Tehát ugyanaz a hang, melyet erről az oldalról hallottunk, t. i. a hatalom vádjával való meggyanusitást. (Olvassa) : »Ezért nagyon figyelemreméltó a ministerelnök beszédének az a része, melyben azt mondja, hogy a nemzet hálás lesz mindazon pártok iránt, melyek a békének helyreállításában részt vesznek. Ezt kihámozva a parlamenti burkolatból, igy kell érteni : A legközelebbi választások alkalmával a Kossuth-párt kíméletben, kedvezésben fog részesülni . . .« (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Kun Béla .* Kormánypárti félhivatalos irja ! Ez csak tudja ! Vertán Endre: ». . . és a küzdelem kizárólag a Justh-párt ellen fordul, mely a többség és a Kossuth-párt együttes ereje alatt megtörik. A ministerelnök emez enyhe szavakban keztyüs kézzel öklöt mutatott a Justh-pártnak. E beszéd nyomában lehetségnek kell tekinteni azt is, hogj

r még közelebbi vonatkozás is létesül a többség és a Kossuth-párt közt, mert ez a párt az obstrukczióval együtt az ellenzékiség egy tetemes részéről is letette (Zaj a baloldalon.) Ezt mondja a kormány lapja, a Neue Freie Presse 24-iki számának vezérczikke, s épen azért olvastam fel ezt a czikket. Ezek után Désy Zoltán t. képviselőtársamhoz fordulok, kinek férfias nyíltságához és őszinteségéhez szó sem fér, kinek egyéni integritása minden meggyanusitáson felül áll, hogy igaz-e ez a helyzet, igaz-e, a mi itt kommentárkép van megírva s a mivel kommentárkép kísértetik a ministerelnök urnak békét elfogadó beszéde ? Mert nekünk és az országnak egyaránt tisztán kell látnunk e kérdésben. (Igaz 1 ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztán kell tudnunk, vájjon az a párt, mely magát szintén függetlenségi 48-as pártnak vallja, ha nem is egy mesgyén és nem karöltve velünk, de mégis ugyanazon czél elérésére törekszik e mely a mi czélunk is, vagy pedig ellenünk fordult és a kormány segédcsapatjaként csak azért hirdeti a függetlenségi eszmét, hogy minket könnyebben letörhessen ? Ezt a nemzetnek is tudnia kell, mert a nemzetnek vannak még rétegei,*melyek teljes meggyőződésből, tiszta lélekkel vallják, hogy hivei a függetlenségi eszmének, kik készek "ezen eszme érdekében minden áldozatot meghozni s a kiknek hitét nem szabad kiölni azzal, hogy azt lássák, hogy maguk a küzdő függetlenségi pártok, melyek az eszmét zászlóikra irták, sem kívánják ezen függetlenségi eszmét megvalósítani, hanem csak azért küzdenek és dolgoznak, hogy a másik függetlenségi párttal szemben érvényesülhessenek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Saját pártjának, a nemzetnek, sőt a parlamenti helyzet megtisztulásának is igen nagy szolgálatot fog tenni Désy Zoltán igen t. barátom, ha ezt a kérdést előttünk tisztázza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérve ezek után beszédem valódi tárgyára, konstatálnom kell mindenekelőtt azt, hogy az izolálás, melyet a ministerelnök csütörtöki beszéde után szinte kizártnak tekintettünk, bekövetkezett. Kizártnak kellett tekintenünk, mert a ministerelnök ur csütörtöki nagy beszédében még ama minimális követeléseket sem volt képes teljesíteni, melyeket a béke feltétele gyanánt a Kossuth-párt felállított. Bizonyítja ezt gróf Apponyi Albertnak a ministerelnök ur beszédére adott, dátum szerinti első válasza. Joggal hihettük tehát, hogy minden oly kísérlet, mely a küzdő pártok egységes sorait megbontani kívánja, kudarezot fog vallani; kudarezot fog pedig vallani azért, mert lehetetlennek tartottuk, hogy az elvi alapon indult küzdelem másként, mint lényegbe vágó elvi engedmények alapján érjen véget. Joggal hivatkozhatott egyik t. képviselőtársam arra, hogy reményünk annál is inkább erős volt, mert volt már egy ilyen izolálási kísérlet a koaliczió kormányrajutása alkalmával, és a függetlenségi párt ezt az izolálási kísérletet sikeresen visszaverte. Indokolatlan jóhiszeműségünknek tulajdonitható, hogy az azóta lényegesen megváltozott helyzetet nem vettük figyelembe és az éremnek csak az egyik oldalát tekintve, építettük I fel jó reménységeinket, s nem vettük figyelembe