Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-344
344. országos ülés 1912 február 15-én, csütörtökön. Ií A kérdéseknek ezen csoportjában legelőször is a czimer- és jelvény-kérdés rendezését említette fel gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, a mi a kormány és az őt támogató többség programmjának különben is egyik sarkalatos pontja. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) E tekintetben teljesen megnyugtathatom t. képviselőtársamat és a beszédjében általa képviselt pártot, hogy ezen programmpontunk megvalósításához ugy, a mint eddig is, szorosan ragaszkodtunk . . . (Derültség a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Elnök többször csenget. Halljuk ! a jobboldalon.) és a mint annak legnagyobb részét végre is hajtottuk, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk!) kijelentem, hogy ezen utolsó fenmaradott pontnak is eleget akarunk tenni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Annyira komolyan eleget akarunk tenni, (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) hogy nyíltan kimondom, hogy a kormány ehhez állását köti. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiállások a jobboldalon: Most tessék nevetni I Zaj. Elnök többször csenget. Halljuk! Halljuk! jobbjelöl.) De ép azon oknál fogva, mert a kormány, illetőleg a többség programmjának ezt a pontját igenis komolyan meg akarjuk valósítani, kívánjuk és kívánhatjuk, (Zaj. Halljuk ! Halljuk I) hogy az erre alkalmas időpontot mi válaszszuk meg. (Elénk helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk I) Az ilyen kérdéseknél is, mint különben a legtöbb kérdésnél az életben az, hogy mikor és miképen kezd valamit az ember, tehát az időpont meghatározása, igen nagy szerepet játszik abban, a mit komolyan meg akarunk valósítani. (Helyeslés jobbról és a középen. Derültség a szélsőbaloldalon.) Azonkívül gróf Apponyi Albert beszédében több kérdésre vonatkozólag is bizonyos módosításokat kívánt ajánlani. Ezekre vonatkozólag kívánok most, legalább nagy vonásokban, válaszolni; különben igaz helye ennek a részletes vita során lesz, mikor ezek a kérdések mind felvethetők és megbeszélhetők lesznek. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsöbaloldalon.) E kérdéseket három csoportba lehet sorolni. Egyik részök olyan, hogy dologi okoknál fogva nem tudok módot találni arra, hogy azokon javítás történhessék, mert a dolog annyira szükséges és a törvényjavaslatban megállapított, rendezés annyira helyes, hogy annak megváltoztatása a dolog természeténél fogva ki van zárva. A kérdések másik része olyan, hogy bár én fentartom azt, hogy a mi a törvényjavaslatban van, helyesen oldja meg a kérdést, mégis, hogyha mód nyílik arra, hogy megnyugvást hozzak azoknak, a kiknek aggályaik vannak, nem zárkózom el e mód elől. (Helyeslés.) A harmadik rész olyan, a melyet én a magam részéről csak azon szempontból nem tudok elfogadni, mert a változtatásban a törvényjavaslatban lefektetett elvek veszélyeztetését kellene látnom. Hogy ezeket a kérdéseket egyenkint részletezzem, felsorolásukhoz fogok. (Halljuk ! Halljuk !) Elsősorban az u. n. tisztán katonai kérdésekkel foglalkozóin. Ezek három pontban összegezhetők. Az egyik az, — a törvényjavaslat sorrendje szerint megyek — hogy bizonyos intézkedésekről, a melyek a véderő végrehajtásának körébe esnek, a törvényjavaslat értelmében a honvédelmi minister a hadügyministert értesíteni tartozik. En megengedem, hogy a kifejezés, a mely az eredeti törvényjavaslatban foglaltatott, talán nem megfelelő, de ennek talán mentségéül szolgálhat az, hogy az előző törvényben is szó szerint benne volt. Itt csak egy kis tévedésen múlik az egész, a mennyiben a bizottságban való tárgyalás alkalmával sikerült oly szövegezést találni, a mely teljes megnyugtatására szolgált azon ellenzéki képviselő uraknak is, kik a bizottsági tárgyalásban részt vettek. Ott t. i. az a szövegezés létesült, hogy nem »köteles« jelentést tenni, egyszerűen »értesiti« a hadügyministert. Ezt az értesítést mellőzni pedig dologi okoknál fogva nem lehet, mert természetszerű, hogy a hadügyministernek és különösen a vezérkarnak abszolút tudomással kell bírnia a különböző helyekendiszlokált csapatokról, hogy ennek alapján aztán megtehesse mindazon intézkedéseket és előzetes számításokat, a melyeket a folytonos theoretikus hadikészülődés szempontjából állandóan kell teljesítenie. Hiszen a vezérkarnak jóformán nies is egyéb dolga, mint hogy a hadi előkészületek ezen theoretikus részével foglalkozzék, és itt természetesen legfőképpen a hadsereget alkotó elemeket kell ismernie, hogy az operácziót ezen az alapon felépíthesse. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik vonatkozik a sorozó bizottságok összealkotására. E tekintetben csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a sorozó bizottságok eddig csakis rendeleti utón voltak szervezve, holott a mostani javaslat értelmében ezeknek szervezete már a törvényben lesz megállapítva, a mi mindenesetre haladás a múlttal szemben. De a dolog lényegét illetőleg is, mondjuk polgári szempontból, haladás van benne, a mennyiben a régi szervezet alapján három elnöke volt ezen bizottságnak, még pedig egyforma rangban, a kik közül csak egyik volt polgári, a másik kettő katonai jellegű, most azonban csak egy lesz és az is polgári. (Elénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsöbaloldalon.) Itt mindenesetre a polgári hatóság szerepe kibővül és nem oszlik meg a katonai elnökökkel való elnöklésben. Különben a tisztek részvétele a sorozó bizottságban olyan természetes és szükséges dolog, a mit nem lehet nélkülözni. Hiszen a sorozás a számukra, illetőleg a közös hadsereg és a honvédség részére történik, tehát csak természetes, hogy azok képviselői, a kik számára a sorozás történik, abban részt vegyenek. Ezen a téren nem tudom, hogyan lehetne intézményesen javítani azon, a mi már is javított állapot a múlttal szemben. (Ugy van ! a jobboldalon.) Különben maga a törvény is utal arra, hogy a részletes utasítás, a mely a sorozóbizottságban 2*
