Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-344
lő ÉU. országos ülés 1912 február Í5-én, csütörtökön. anyagi erőnket, és tudunk a modern és szükséges intézményekre annyit áldozni, a mennyit azok megkivánnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Természetes, hogy a modern fegyverkezés igen drága dolog s ezt megérzi minden állam, minden nemzet egyformán. A modern fejlesztés, mely szoros összefüggésben van az uj találmányok értékesítésével, épen a hadügyi téren okoz időről-időre igen jelentékeny, de elmaradhatatlan kiadásokat; mert a melyik nemzet etérennem halad, az elmarad, az elmaradás pedig a nemzet életében mit jelent ? Utolsó sorban a romlást és ez az, a mibe semmiféle nemzet bele nem nyugodhat, s inkább minden egyébről letesz, mint arról, hogy az önfentartása czéljából szükséges eszközöket fel ne ajánlja s azokról ne gondoskodjék. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Itt még egy kérdéssel kell foglalkoznom, mely már többször megfordult nem is annyira a közvéleményben, mint inkább társadalmi csoportokban és a mely feszélyezi talán a politikai világot is. Ez az, hogy van egy három évre szóló provizóriumos terv, mely állítólag valami arkánum volna, a mely keresztül segitene a mai bajokon. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, kötelességem ezzel foglalkozni, hogy e tekintetben is tisztázzam a szituácziót (Halljuk ! Halljuk !) és előadjam azt, a mit e tekintetben tudnom kell és a mit a házban ki is jelenthetek. Először is kijelenthetem azt, — és erre felhatalmazva "érzem magamat — hogy nincs az az illetékes katonai tényező, a mely ma ezzel a tervvel esak távolról is foglalkozni akarna. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Másodszor pedig a politika tényezők közül senki sem mer ilyen gondolatot agyában megforgatni, mert ez által veszélyeztetné ennek a javaslatnak főkincsét, t. i.a kétéves szolgálatot, (ügy van ! ügy van ! jobb felöl és a középen.) a mely a nép széles rétegeinek olyan könnyítést nyújt, a melyet legelőször van alkalmuk ezen a téren igénybe vehetni. Ez a harmadik év a nép széles rétegeiben majdnem felszabadítással jár. (ügy van I ügy van ! jobbfelöl.) Nem beszélek — mert nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni — a nemzetgazdasági haszon elmaradásáról, a mely, ha csak három évre szólana is az a provizórium, már ebben a három évben is egyfelől óriási megterheltetést jelent a hadkötelezettekre nézve, másfelől pedig elmaradását jelenti annak a közgazdasági haszonnak, a mely csak ez alatt a három év alatt is a nemzetre hárulna. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen.) De ez a dolog más kérdéssel is összeköttetésben áll. (Halljuk! Halljuk !)] Csodálkozom, hogy akadnak magyar politikusok, a kik ezt az eszmét nem vetik el a limine, és főkép azon csodálkozom, hogy ezt a harmadik évet olyan csekélybe veszik. Ezt nem tudom megérteni, különösen pártoknál, a melyeknek élete arra utalja valamennyiüket egyformán, hogy igenis számoljanak a nép nagy rétegeinek igényeivel és ezek gondozásával, . . . Gr. Batthyány Tivadar: Hogyne számolnánk! (Zaj.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök; ... de különösen csodálkozom akkor, mikor egy füst alatt azt is el akarják érni, hogy kisebb költséggel rendezzük be véderőnket. Hogy ezzel ä hároméves provizóriummal hogyan fognák bebizonyítani, hogy a dolog igy kevesebbe kerül, azt nelh tudom. Mert először is a három éves provizórium kellett, a melynek tervét csak újságokból ismerem, a dolog ugy áll, hogy az a békelétszám, a mely a jelenlegi törvényjavaslat alapján 340.000 emberre van számitva, igénybevesz évenkint 136.000 ujohczot, igy tehát a hároméves provizórium mellett egy 408.000 főnyi békelétszám jön ki. Ez a szám talán nem egészen pontos, de tudom, hogy a különbség 34.000 embert tesz ki. Hogy a t. képviselő urak olyan kevésbe számitanak 34.000 embert, ezen is csodálkozom, (ügy van ! ügy van ! jobbfelöl.) de ha aztán azt is hiszik, hogy 34.0000 emberrel többet tartani kevesebbe kerül, ezt már nem értem. (Élénk derültség és taps jobbfelöl és a középen. ZWJ balfelől.) De van még egy momentuma ennek a kérdésnek, a melyet nem volna jó egészen számításon kivül hagyni. En abban a hirben állok, hogy elég ojrtimista vagyok, de mégis ilyen kérdésekben a reális számitást nem szoktam figyelmen kivül hagyni, és ha ilyen hároméves provizórium magasabb békelétszámmal egyszer már létrejött, nem tudok annyira naiv lenni, hogy azt higyjem, hogy ez aztán a három év után megint kisebb lesz. (Élénk tetszés és derültség jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Ha csak egyszer, provizórikusan, a hadsereg 34.000 emberrel többet kapott, azt hiszem, igen könnyű lesz neki bebizonyítani, hogy ő e nélkül a 34.000 ember nélkül többé már meg nem élhet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért én egészen légből kapott számitásnak veszem, ha valaki erfe valami politikai bázist akar épiteni. Egy hang (a jobboldalon): Építenek azok mindenre í Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Más természetű ellenvetéssel kívánok most foglalkozni, t. képviselőház, a melyek a vita során felmerültek. Ezek bizonyos kívánalmak, bizonyos aggályok, a melyek ezzel a kérdéssel összefüggésben itt a házban felsoroltattak, és a melyekre vonatkozólag szintén el akarom mondani véleményemet. (Halljuk 1 a jobboldalon.) A függetlenségi- és 48-as párt egyik részéről gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, a ki a párt nevében is nyilatkozott, foglalkozott a kérdések egy bizonyos sorozatával, a melyeket ő aggályosaknak nyilvánított, illetőleg előterjesztett kívánalmakat, melyekre nézve bizonyos megnyugtatásokat is kivánt a kormány részéről, a törvényjavaslaton eszközlendő módosítások által. (Halljuk ! Halljuk !)
