Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

142 350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. hogy mi még rendkívüli eszközökkel dolgozzunk tovább ? (Helyeslés balfelöl és a jobboldalon.) Min­den gyanúsító czélzás és szándék nélkül beszé­lek, mert a mint magam mindenféle gyanúsítást, a mely a mi állásfoglalásunknak tárgyi alapjait, őszinte meggyőződésből való eredését kétségbe vonja ; a mint mindenféle ilyen »jutalom« kifeje­zést és mindenféle ilyen röpke szót annyira vissza­utasítok, hogy még válaszra sem méltatom : (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) épen annyira távol áll tőlem más hazafiak eljárását gyanúsítással illetni; ha bírálom, akkor bírálom tárgyilagosan és a maga érdeme szerint. (He­lyeslés a jobboldalon és balfelől.) A küzdelemnek ilyen körülmények között várható eredménye és e szerint czélja — mert a czél a várható eredmény — nem igen lehet más, mint egy kormányválság előidézése. (Halljuk!) Ez lehet egy igen legitim czél, sőt az egyik czélja, már t. i., mondjuk, egyik eszköze, tehát közbenső czélja minden ellenzéknek, (Helyeslés a baloldalon.) mert minden ellenzéknek törekvése, hogy a kor­mányt megbuktassa, feltéve, hogy a helyzet olyan, hogy ennek a kormánybuktatásnak alapján maga az ellenzék jut aztán kormányra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton : Khuen is ellenzék volt két év előtt. (Mozgás és ellenmondások a jobb­oldalon.) Igenis, a többséggel szemben ellenzék volt. (Mozgás és zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: En kifogásoltam a t. túl­oldalnak az ő mostani kormányrajutását megelőző években történt visszavonulását a politikai sze­repléstől ; én hibának mondottam, hogy nem töre­kedtek arra, hogy nyílt parlamenti harezban az ő ellenfeleiket legyőzzék. De hát legyen ez akár így, akár ugy ; ha én tudom, hogy mikor a kormányt megbuktatom, akkor az ügyek vezetése az én ke­zembe kerül, tudom tehát. hog} r hova és mily irányban fognak azok vezettetni; tudom, hogy ilyesmi következik utána, a mi az én felfogásom szerint jobb, a nemzetet inkább előre viszi és a nemzetet jobban biztosítja. : akkor teljes jogom van arra és az a tejlesen normális parlamentáris esz­közök közé tartozik, hogy én annak a kormánynak a megbuktatására törekedjem. (Helyeslés.) De ma én csak egyet tudok, (Halljuk! Halljuk!) t. i. azt, hogy az a változás, a mely esetleg így a parlamenti helyzet lehetetlenné tétele folytán előállhat, — még kérdés, hogy elő áll-e — az ellenzék érvényesülésé­vel, az ellenzék kormányrajutásával nem végződ­hetik, (Ugy van ! jobbfelől. Mozgás a szélsöbalolda­lon.) hanem, hogy ugyanazon politikai elvi állás­ponton álló férfiakból fogna alakulni az uj kormány, mint a minők a mostaniak (Mozgás a jobboldalon.) és hogy az vájjon jobb lesz-e, azt nemcsak hogy nem tudom, de arra nézve, megvallom, nekem erős aggodalmam van. Már pedig rendkivüli parlamenti eszközökkel kierőszakolni kormányválságot, (Moz­gás. Elnök csenget.) — ha mindjárt azt hiszi is az ember, hogy ez egyáltalán jogos lehet — minden­esetre csak akkor jogos, ha az ember körülbelül biztosan tudja, hogy az, a mit ezáltal elér, a haza sorsában, az ügyek vezetésében kedvező fordulatot idéz elő. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már pedig itt van egy kormány, t. ház, a mely­től engem óriási elvi különbségek választanak el. (Nevetés a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb­és balfelől. Elnök csenget. Nagy zaj.) Mikosevics Kanut: Batthyány Pál nevet? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Miért ne nevetne ? Hisz ez nem iniparlamentáris dolog !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Gr. Apponyi Albert: Kérem t. barátaimat, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) teljesen igazuk van azok­nak, a kik azt mondják, hogy a gúnyos közbe­szólás vagy közbenevetés abszolúte nem inparla­mentáris dolog, és eredménye attól függ, hogy micsodán, vagy kicsodán nevetnek az illetők. (Elénk derültség, helyeslés és taps a jobb- és a bal­oldalon. Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Azt tudom, hogy ez a kor­mány bizonyos kötelezettségeket vállalt, a melyeket becseseknek tartok, s a melyek alól a következő kormány természetesen nem mondom, hogy ki­bújhat, nem is szükséges kibújnia, mert azok reá nézve többé fenn nem állanak ; azt tudom, hogy ez a kormány azt a kötelezettséget vállalta, hogy még ebben az évben be fogja terjeszteni a választói jogra vonatkozó törvényjavaslatot. Hogy vájjon ez elérhető lesz-e, hogyha egy kormányválságot idézünk elő, a mely bizonyos ideig eltart, azt nem tudom. Ennek folytán az egyik eredményét, mond­juk, a vitának, a megállapodásoknak, azt, hogy a választói jogról szóló törvényjavaslat minden esetre még ebben az évben be lesz terjesztve, azt én koczkáztatom. Azután, bár a t. kormány választójogi terve­zetét nem ismerem, nem ismeri egyikünk sem, ( Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) azonban bizonyos általá­nos kijelentések vannak, a melyek mégis több tám­pontot nyújtanak nekem arra nézve, hogy ennek a kormánynak választójogi politikáját megítéljem, mint a minő támponttal birok egy még nem létező kormány választójogi politikájára nézve. Ezek pedig azok, hogy a kormány az általánosságot igen­is akarja, az egyenlőséget igenis akarja. Nóta bene, a magam szempontjából ki kell jelentenem, hogy én abszolúte nem osztom egyénileg, nem osztottam soha a pluralitás elleni aggodalmakat, hiszen mint minister olyan törvényjavaslathoz hozzájárultam, a mely pluralitási alapon létesíttetett: csak a ma­,gam helyzetének tisztázása végett kellett ezt közbe megjegyeznem,, azonban tudom, hogy ez a gondolat minden oldalról elejtetvén, ma mái­keresztül nem vihető, ma tehát az egyenlői választói ;jog alapján állunk mindannyian. Nagyon sajná­lom, hogy a t, kormány nem terjeszkedett Id az ő felvilágosító nyilatkozatában arra, hogy bizonyos tekintetben és kiterjedésben a titkosságnak esz­méjével hajlandó-e megbarátkozni. (Helyeslés a a szélsöbaloldalon.) ; -

Next

/
Oldalképek
Tartalom