Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

350. országos ütés Í9Ű február 26-án, hétfőn. WA Azonban annyit mondott a t. ministerelnök ur,'hogy ő a választói jog megalkotásánál mindazoknak közreműködésére reflektál és senkinek befolyása elől nem zárkózik el, a kik ezen korszakos reform megalkotásánál ugyanazon elvi alapokon közreműködni kivannak. Azt nem tudom, hogy az a leendő kormány nem fog-e ridegen elzárkózni és a pártszempont álláspontjára helyezkedni. Az a leendő kormány közjogi és politikai tekintetben époly távol fog állani tőlem, mint ez a mostani kormány; de hogy a választói jog tekintetében vállalja-e ezeket az obiigókat, hogy a választói jog tekintetében nem fog-e innen maradni, vagy tiilmenni azon, a mit én akarok és helyesnek tartok, arra nézve nekem semmi, még annyi támpontom sincsen, mint a jelenlegi kormánynyal szemben. Mert, t. képviselőház, én nemcsak azt kivánom, hogy ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, a választójogi kérdés megoldásánál, hogy ugy mondjam, az előretoló, a mozgató erőt képezze, hanem azt is hivánom, hogy ez erő gyakorlásában meg tudjon állni azoknál a korlátoknál, a melyeket a nemzeti evoluezió folytonosságának biztonsága megkövetel. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon.) Ma már divattá vált minden aggályt, minden ellenmondást, a mely a legszélsőbb álláspontokkal szemben tétetik, rögtön sötét reakeziónak és nem tudom, minek mondani. (Ugy van ! a balés a jobboldalon.) Hát kijelentem, hogy ezen üres szólamokkal való játszással szemben, (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) ezzel a tendencziával szemben, a mely ma már benne van a közvélemény bizonyos árnyalataiban, — hogy minden álláspontot, a mely a kiadott napiparancshoz teljesen nem alkalmazkodik, a gyanúsítások egész áradatával, az erőszakos fegyverekkel ledorongol, a mely kezdődött a Fejérváry-érában azzal, hogy a szedősegédek akartak a sajtószabadság rovására czenzurát gyakorolni, a mely folytatódik azzal, hogy az utczán a gyülekezési jog gyakorlását lehetetlenné teszik mindenkinek, a Id az ismert napiparancsnak nem akar engedelmeskedni — (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) mondom, mindezekkel a többé-kevésbbé terrorisztikus áramlatokkal szemben egy tapodtat sem mozdulok arról az álláspontról, a melyet nemzetem jól felfogott érdekében helyesnek tartok. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon.) Ez az álláspont pedig az, hogy végczélul ez a párt, a függetlenségi párt, mindig minden polgár egyenlő jogosultságát tűzte ki maga elé, de hogy e végezel felé, a mint azt az evoluezió czéljaképen kell mindig szem előtt tartam, hogy e végezel felé adott pillanatban mekkorát lépünk, azt az adott helyzetek, az adott körülmények, a nemzeti lét igényei állapítják meg. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon.) Es kell lépnünk a mai körülmények közt, a midőn sajnos, végzetes mulasztás történt, az a végzetes mulasztás, hogy 40 esztendőn keresztül az avult választási törvényhez nem nyúltak, nem tágították. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a mulasztás meg nem történt volna, ma már a fokozatos haladás folyamán veszély nélkül jutottunk volna oda, a hol már lennünk kellene. De, mondom, mivel ez a mulasztás történt, nekünk ma nagyobbat kell lépnünk előre, mintsem különben rendes körülmények között javasolhatnám, lépnünk kell akkorát előre, hogy ebben az országban semmiféle társadalmi érdek se lássa azt, hogy súlyát nem honorálják kellőképen, semmiféle társadalmi érdek ne lássa magát elnyomottnak, a politikai jogokból kizártnak, lépnünk kell akkorát, hogy ne követhesse a most megalkotandó választójogot mindjárt egy agitáczió annak megváltoztatására, hanem hosszabb időre maradandó alkotás legyen az. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Hogy ez a választójog az által az ismeretlen leendő kormány által ily irányban fog-e megoldatni, vagy hogy az a leendő kormány nem lesz-e talán exponense azoknak a Bécsben nagy szerénytelenséggel (Mozgás.) fellépő árnyalatoknak, a melyek Magyarország felett gondviselést akarnak játszani, (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) és, bizonyára nem a magyar nemzet erősitése szempontjából, csak a legradikálisabb álláspontot akarják, ezt nem tudom. Azt mondja Holló Lajos t. képviselőtársam minapi beszédében, a mely, megvallom, a választójogra nézve tett kijelentésében engem igen sok tekintetben megnyugtatott, (Felkiáltások a baloldalon : Mindnyájunkat !) azt mondja, ha valaki nemzetellenes választójogi reformot akar, azzal szemben felajánlja a szövetséget. (Mozgás.) Hock János : Ott leszünk ! (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: Nagyon szép és helyes. De azt kérdem a t. képviselőtársaimtól, hogv vájjon ezeknek a bizonyosan őszintén táplált szándékaiknak esetleges megvalósításánál teljesen szabad kezük lesz-e az előbb kötött szövetségekben ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hock János: Nem kötöttünk szövetséget (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Csak olyan dolgokról beszélek, melyek az ország szine előtt történtek, és ha ezzel alkalmat adok t. barátaimnak, hogy azokat a szövetségeket, melyek népgyűléseken megnyilvánulnak és a melyeknek megvan az a nagy hátránya, hogy olyan vezető elemeket, melyeknek befolyását én ettől a nemzettől távol akarom tartani, (Éljenzés és taps balfelM és a jobboldalon.) bevezetik a nemzet olyan rétegeibe is, hol azok nem érvényesültek, (Igaz! Ugy van! balfelől és a jobboldalon.) mondom, ha alkalmat adok t. barátaimnak arra, hogy ezeket a szövetkezéseket a nemzeti jogtól idegen, sőt azzal ellentétes elemekkel, köztük a választójogi ligában működő olyan j élességekkel, kik Magyarországnak külföldi ellenségeit és megrágalmazóit magasztalják és azokkal ölelkeznek, leczáfolhassák, akkor azt hiszem, hogy a hazának és önöknek is nagy szol-