Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. 141 és ezen megerősödött alkotmány alapjain, annak fegyvereivel, annak erejével fogjunk csak hozzá a véderőreformhoz, mert az ekkép rendelkezésünkre álló uj erővel van reményünk, kilátásunk arra, hogy a véderő megalkotásánál a nemzeti gondolatokat érvényesítjük. (Zaj a szélsőbaloldalon.. Halljuk ! Halljuk 1) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Gr. Apponyi Albert: Hogy ez a gondolat önmagában helyes és észszerű, azt legutóbbi beszédemben is elismertem. De azt már, hogy ennek a gondolatnak, ennek a sorrendnek kierőszakolása rendkívüli parlamenti eszközökkel jogosult volna, azt — legutóbbi beszédemben is kifejtettem, hogy miért — kétségbevonom, tagadom. De legyen az akármi, a t. szomszédpárt ezen álláspontját utolsó határozatával annyira átlyukasztotta, hogy én szerintem ennek a lényege többé nem maradt fenn, midőn felajánlotta az u. n. provizórius megoldást, a mely provizórikus megoldás . . . Egy hang (balfelől) : Kossuth eszméje! Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, a mikor az ember gondolkozik arról, hogy egy nehéz helyzetből hogyan lehessen kibontakozni, akkor leimerül mindenféle eszme, a melylye! ki-ki egy ideig foglalkozik, és azután némelyik — és abban a helyzetben vagyunk mi — arra az eredményre jut, hogy az az eszme, a melylyel foglalkozott egy ideig, nem helyes, és. ekkor lehetetlen az általuk elejtett eszmét, mint a mienket reánkolvasni. (Elénk helyeslés balfelől.) Ráth Endre: Nem azt mondta Kossuth, hanem, hogy nem lehet fent keresztülvinni! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: A következőket mondja a határozat (olvassa) : »Nem zárkóznék el azonban a párt esetleg az elől sem, hogy a hangoztatott súlyos külpolitikai helyzetre való tekintettel ez idő szerint egy provizórikus megoldás létesíttetnék, a mely lehetővé tenné azt, hogy a hiányzó keretek kitöltése czéljából a feltétlenül szükséges intézkedések egy rövid átmeneti időre megtétessenek. Ezen provizórikus megoldás nemcsak nem gátolná meg azt, hogy a kétéves szolgálati idő megfelelő életbeléptetése iránt az intézkedések azonnal megtétessenek, hanem a harmadik szolgálati évüket betöltők nagyobb arányú és törvényben biztosított szabadságolásával a rövidebb szolgálati idő előnyei már most is haladéktalanul életbe volnának léptethetek. A párt azonban feltétlenül kívánja, hogy az esetleges provizórikus intézkedéssel egyidejűleg az általános, egyenlő és titkos választói jog megalkotására nézve is a legteljesebb garancziák nyújtassanak.« Ebből az utolsó mondatból tehát azt látom, hogy a provizórikus megoldás nem kellene hogy megelőzze az általános, egyenlő és titkos választói jog megalkotását, hanem csak az kívántatik, hogy ennek megoldására nézve a provizórikus megoldással egyidejűleg a legteljesebb garanczia nyújtassák. A választójogi prius tehát a provizórikus megoldással szemben nem áll fenn. Kérdés már most, hogy mi ez a provizórikus megoldás ? Az, hogy a hiányzó keretek kitöltése czéljából a feltétlenül szükséges intézkedések egy rövid átmeneti időre megtétessenek, még pedig ugy, hogy a harmadik évben való szabadságolások kötelező kimondásával a kétéves katonai szolgálat előnyei legalább bizonyos mértékben mindjárt biztosithatók legyenek. Az ujonczlétszámemelés, t. képviselőház, a melylyel szemben állunk, két elemből alakult ki. Az egyik az, a mit szükségessé tesz az aritmetika szabályai szerint az átmenet a kétéves szolgálati időre, hogy tudniillik azt a létszámot, a mit eddig három évfolyamból lehetett kiállítani, ezentúl két évfolyamból állítsuk elő, ez az egyik alkotóelem, a másik alkotóelem pedig épen az, a mire szükség van az ujonczlétszám emelésén felül, de a mi a létszámot nem emelné, hanem csak átszámítása lenne a harmadnak a félre ; ezenfelül arra a kontingensemelésre, a mely szükséges a keretekben mutatkozó hiányok pótlására. Ha ebből a szempontból fogjuk fel a dolgot, ha az ujonczlétszám megszavazásának megakadályozása, illetőleg nemzeti feltételekhez kötése az a fegyver, a melylyel mi akár nemzeti követelményeinknek teljesítését, akár a választójogi priust kierőszakolni akarjuk, akkor állítom, hogy ez a fegyver ezzel a provizórikus megoldással tompává vált. Mert a mi a katonai köröknek kell, az épen a keretek kiegészítése, épen a hiányok pótlása, és nem az a szám, mely a kétéves szolgálatra való átmenet szempontjából szükséges, (Igaz ! ügy van ! a jobb- és baloldalon.) ugy, hogy az ütköző pont (Zaj. Elnök csenget..) ennek a programmnak teljesedése esetén tulaj donképen elimináltatott, mert a mit az országtól a hadsereg érdekében kivannak, az akkor már megvan. Hiába kötjük azután további feltételekhez azt, hogy meglegyen organicze és nemcsak ilyen kivételes eszközök által a kétéves katonai szolgálat ; ugy, hogy én legalább ugy látom, hogy ezzel a felajánlott megoldással ennek az évtizedes nemzeti küzdelemnek az objektuma tulaj donképen elvész lábaink alól (Igaz ! ügy van ! a jobb- és baloldalon. Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) minden más korrektivum nélkül, mint azzal a korrektivummal, hogy először a szabadságolásoknak nagy mérve törvényileg biztosittassék — de ha ezt akarjuk, akkor az ezen. szabadságolások lehetővé tételére vonatkozó nagyobb uj ónoz jutalékot is meg kell adnunk, különben a kereteket nem töltjük Id, hanem tovább dezorganizáljuk — és azzal a másik feltétellel, hogy a választói jog létesítésére nézve teljes garanczia nyujtassék. Kos hát, t. képviselőház, én ezt a garancziát megtalálom a ministerelnök ur nyilatkozatában, és ha még erősebb garancziát tudnak adni, én attól sem riadok vissza, legyen az akármilyen erős is. De, t. képviselőház, én ugy látom, hogy a küzdelem objektív czéljai, tárgyai tulaj donképen ezzel az állásfoglalással megszűntek. S akkor, t. ház, minő czimen kívánják, minő czimen igazoljuk,