Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-350
138 350. országos ülés 1912 szemben, melyeket én adtam volt elő a háznak, csak annyit konstatálhattam, hogy a ministerelnök urnak utóbbi nyilatkozatában ahhoz az állásponthoz, melynek elfoglalását részéről óhajtottam, bizonyos közeledés történt, azonban a végleges nyilatkozatot az ő kijelentéseivel szemben félre kellett tennem arra az időre, midőn erről elvbarátaimmal tanácskoztam és közös megállapodásra jutottunk. Tehát'xnmtegy minapi felszólalásomnak kiegészítéséül kérek szót ma. (Halljuk ! Halljuk! jobb/elől.) T. képviselőház ! Preczizirozzuk először : miről van szó. Sohasem volt szó és nincs szó ma sem arról, hogy mi azt az elvi álláspontot, melyet' a véderőjavaslattal és azzal az egész katonai politikával szemben, mely a vederéi avaslat megett áll, megváltoztassuk, feladjuk, enyhítsük, — csak arról volt szó,' hogy' hozzájárulunk-e továbbra is, a mint a pártnak némely tagja eddig hozzájárult, a technikai akadályok eléjegörditésének taktikájához, vagy pedig térjünk vissza a rendes parlamenti vita taktikájához. :•:. Erről ?Vdlt." szó, midőn én az appropriácziós vita. alkalmából bizonyos követelményeket felállítottam, és. ennek logikai következménye az, hogy a mennyiben ezeknek a kívánalmaknak elég tétetik, taktikánkban ennek a változásnak, égnek a visszatérésnek a rendes paralmenti harc eszközeihez be kell állnia. ;/••"1.: "képviselőház ! Igazán nincs már időnk a kisebb részletekkel foglalkozni. Az ütközőpontot, á tulaj donképeni döntő mozzanatot két kérdés.képezi: az 1888 : XVIII. t.-cz.-nek alkalmazása, eddig előfordult helytelen alkalmazásának korrektúrája, és az a sérelem, melyet mi abban látunk, hogy a katonái perrendtartásról szóló törvényjavaslat 80, §-ában a nem magyar szolgálati nyelv — egy szolgálati nyelv, mely mintegy kontra disztmgv'áltatik az állani nyelvével szemben — törvényes beiktatást nyer, holott az eddig csak oly'állapot-volt, melyet a törvényhozásnak ezen faktora elnézett, dé" sohasem szentesitett, soha törvénybe nem foglalt. • • Es ezzel kapcsolatosan, tekintettel az általános' helyzetre, biztosítást kívántunk arra nézve is,,hogy az a választói reform, a mely parlamenti életünk szanálása szempontjából már elodázhatatlan .égető szükséget képez, (Ügy van! balfelől.) eszközölhető lesz-és illetőleg eszközöltetni fog, a mennyire az csak tőlünk függ, olyan időben, hogy annak szükségé ! semmi körülmények közt nem áll-i elő..'hogy még ennek a már diszkreditált választási ^törvénynek alapján kelljen újból választanig vagyis '-—- ha az ember a dolog technikai előfeltételéit szemügyre veszi — ez annyit jelent, hogy még ebben az évben szükséges ennek a törvényjavaslatnak benyújtása, (ügy van ! baltelöl.) .-;• 'Már, most a t, ministerelnök ur válaszában az. 1888." évi XVIII. -.t.-cz. alkalmazásában mutat-; kozott visszaélésekkel szemben azt a korrekturát ajánlja,.; hogy ä kormány hozzájárulásával, sőt -a Ifrjriánynak. már.jtt bejelentett kezdeményezésére február 26-án, hétfőn. országos határozattal állapittassék meg, hogy ez a törvény, ennek a törvénynek kivételes intézkedései az ujonczrnegszavazási jog kijátszására fel nem használhatók, a mennyiben nem alkalmazhatók akkor, a mikor az országgyűlés az ujonczokat megtagadja, vagy midőn a végrehajtó hatalom intézkedései akadályozzák meg az országgyűlést abban, hogy határozzon. .-. őszintén megvallom, hogy ez a javaslatba hozott megoldás azt a teljes jogi biztosítékot, a melyet én kívántam volna, nem tartalmazza; ez nem autentikus törvénymagyarázat, senki annak nem veszi. Hiszen valóban csak igen primitív jogi tudás kell ahhoz, hogy-az ember megállapítsa, hogy ebben még nem foglaltatik a törvényhozás összes tényezőinek az az egybehangzó, formailag is jogot alkotó nyilatkozata, a mely egyedül tekinthető autentikus törvénymagyarázatnak. Ezt megállapítva azonban vizsgálnunk kell, vájjon az a különbség, a mely a formailag is ilyennek elfogadható autentikus törvénymagyarázat és ,; ezen megoldás közt van, olyan-e, hogy önmagában . igazolja a rendkívüli eszközök továbbfelhasználá• sát ezen a_ czimen, ennek az alkotmánysérelemnek czimén. És akkor meg kell állapitanom, hogy \ ámbáT az autentikus törvénymagyarázatnak tel1 jes jogi biztositékát ez a megoldás nem nyújtja, l nyújt olyan érős erkölcsi 5 és politikai biztosítékot, s hogy annak alapján, ha ilyen országos határozat : létrejön, kizártnak kell tartanom, hogy az ebben a ] határozatban kizártnak mondott alkalmazása a törvénynek valaha foganatba vétessék, (ügy van! ügy van ! balfelől és a jobboldalon.) 1 •'_'-' Ugyanis az országgyűlésnek mind a két háza megállapítja a maga felfogását ennek a törvényünk1 nek értelméről. Ezen házaknak egyike, a képviselő| ház az, a mely egy kormány ténykedésével szemí ben, ha felelősségre vonásra kerül a sor, a vádj hatóságot képezi, a vád megindását megállapítja. • (Zaj a szélsőbaloldalon.) A törvényhozás második \ háza, a főrendiház pedig az a hatóság, a mely a ; bíráskodást van hivatva gyakorolni. Ennek foly! tán mind a vádat, mind a bíráskodást érvényesi| teni hivatott két törvényhozó testület kifejezi a ; maga felfogását annak a törvénynek értelméről, I a király pedig, habár kifejezetten a maga állás| pontját ki nem jelenti, az ő kormánya inicziálván I és kezdeményezvén ezen határozat hozatalát, ezzel semmi esetre ellentétbe nem helyezkedik, és alig képzelhető, hogy legyen neki olyan kormánya, a mely ezzel ellentétbe helyezkedni képes. (Úgy van ! ügy van ! jobbfelől.) Én tehát a margót, mely ezen megoldá s és a formailag sokkal, tökéletesebb megoldás közt van, nem tartom olyannak, a mely elegendő teret nyújtana rendkívüli eszközök alkalmazásának igazolására. (Helyeslés bal- és jobbfelől.) Mert az-ered: meny lényegét elértnek kell, hogy lássam, az eredmény lényegét biztosítottnak kell, hegy ismer; jem ; és akkor csupán azért, hogy az a tökélete| sebb forma érvényesüljön, a melyet én is óhajtottam volna, nem látom a harcz további foly-