Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

3b9. országos ülés 1912 február 2't-én, szombaton. 125 kiknek arra jogos igényük van, ugy, a mint az kívánatos. Általában a választójogi reform tekintetében, a mint a múltkor is voltam bátor ezt felemlíteni, az a felfogásom, hogy az szerintem nem lesz egy pártnak, egy momentán politikai többségnek a műve, hanem mindazoknak együttesen lesz a műve, a kik erre vonatkozólag rokongondolkozásuak. (Ugy van! a jobboldalon.) Azért ismétlem meg ezt, mert ugy hiszem, ez elég fontos körülmény. A magam részéről legalább nem tartom kívánatosnak, hogy ez a kérdés máskép nyerjen megoldást, mert különben ezen egész nemzedékekre szóló reform megalkotásánál olyan felelősséget venne magára mind a többség, mind a kormány, a melyben különben szívesen osztozik vele a háznak minden olyan pártja, a mely e tekintetben vele rokongondolkozásu. Ez vonatkozik e fontos törvénynek ugy általános irányára, mint részleteire, mert hiszen e tekintetben a részletek még nagj^obb fontossággal bírnak, mint az általános elvek. Azt hiszem, ha rákerül a sor, Isten segítségével meg fogjuk találni azt a megoldást, a melyről azután megnyugvással mondhatjuk, hogy viseljük érte a felelősséget, tettünk annyit, a mennyit ez adott körülmények között legjobb tudásunk szerint tehettünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Evvel a kérdéssel kapcsolatosan van még egy másik, a mely szintén megoldásra fog akkor várni és ez a választások feletti bíráskodás kérdése, a mely ez alkalommal szintén reformáltatni fog. Azt hiszem, a múlt tapasztalatai alapján e reform megalkotásánál leginkább azon kell lennünk, hogy a formalizmus háttérbe szorításával az anyagi igazság kiderítésére fordítsuk legnagyobb figyelmünket. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez alapigazság, a melyet mindenütt szem előtt kell tartanunk, a hol bíráskodásról van szó, de különösen ez esetben, miután a múlt tapasztalatai e tekintetben nem igen kedvezőek ; ezeket is fel kell használnunk, hogy ott javítsunk, a hol a bajokat látjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam azután még röviden megemlítette azt a körülményt is, hogy a katonai kérdésekkel összefüggő czimer- és jel vénykérdés még eddig nem nyert megoldást és miután olyan hosszú ideje annak, hogy ennek megoldására a kormány és a többség magát kötelezte, ő nem igen bizik azon Ígéretben, a mely erre nézve a kormány e programmjában foglaltatik. Erre vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy a kilenczes-bizottság programmja most épen nyolczéves. E nyolcz év alatt azonban az a párt, a mely ma többségben van, csak három évig volt uralmon, a többi nem a mi időnkre esik. (Zaj a baloldalon.) E három év alatt a kilenczes-bizottság programmjának, ezt az egy pontot kivéve, mindenben eleget tettünk és azt hiszem, ha az alatt az idő alatt is nekünk jutott volna a felelősség, hogy a kormányt vezessük, akkor talán már ez a kérdés is megoldást nyert volna. Én csak arra hivatkozhatom, hogy ha a többi kérdést mind sikerült nekünk aránylag rövid idő alatt megoldanunk, ezt a kérdést, remélem, szintén meg tudjuk oldani ugy. a hogy kívánjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiállások a szélsőbaloldalon : Reméli !) T. képviselőház ! Talán rátérhetek most azon pontok tárgyalására, a melyek most hosszabb ideje foglalkoztatják a t. házat, és a melyek keretén belül remélhető, hogy mégis oly megértés fog történni közöttünk, hogy a véderő normális tárgyalása felvehető lesz. Gróf Apponyi Albert és Désy Zoltánt, képviselőtársaim — gróf Apponyi Albert először vetette fel a kérdést és legutóbb Désy Zoltán t. képviselőtársam — szívesek voltak körvonalozni ezeket a pontokat és ők is annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy itt talán bizonyos megértés pontjait kereshetjük:. Elsősorban visszatérek a czimer- és jelvénykérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Erről a múltkor, azt hiszem, oly nyilatkozatot tettem a t. házban, hogy — a mint Désy Zoltán t. képviselőtársam is elismerte — annál nagyobb szavatosságot nem vállalhatunk e kérdésben, mint a milyennek én akkor kifejezést adtam ; és azért kérem t. képviselőtársaimat, szíveskedjenek ezen nyilatkozatommal beérni, mert ez a legkomolyabb nyilatkozat, a melyet a parlamenti életben egy kormány tehet. (Ugy van ! Ugy van ! a. jobboldalon.) A másik kérdés, a mely azután tisztán a véderő kérdésével kapcsolatos, a törvényjavaslat 3. §-ának átszövegezése. Erről volt szerencsém a múltkor is röviden nyilatkozni, hogy a javaslatok tárgyalása alkalmával módosítást kívánok benyújtani, a mely szerintem el fogja oszlatni azon aggályokat, melyeket e szakasz szövegezése keltett. Az aggály a körül forgott, hogy a szakasz mostani szövegezésében nincs benne az a kifejezés, hogy : a monarchia két állama, másrészt, hogy a szakasz toldása olyan félreértésekre adhatna alkalmat, a melyeket közülünk bizonyára senki sem óhajt. E tekintetben tehát módosítást fogok benyújtani, a melyben a »két állam« kifejezés megint benne lesz, a mint a múlt törvényben is megvan és ahhoz csatolva oly toldás jön, a mely egyenesen kifejezi azt, hogy a monarchiához tartozó államok azon védelmi területhez tartoznak, a melyet megvédeni a hadseregnek hivatása. Azt hiszem, ez a módosítás teljesen el fogja oszlatni az e tekintetben felmerült aggályokat, és azért bizom abban, hogy e módosítás elfogadása által egyik pontja azon komoly aggályoknak, a melyek a véderő javaslattal szemben különösen az ellenzéki pártok egy részéről felmerültek, meg fog szűnni. Ezzel kapcsolatosan azután mindazon szakaszokban, a hol az osztrák-magyar monarchia említtetik, a módosított harmadik szakaszra fog utalás történni, a mi által egészen el fog oszlattatni minden aggály, a mely a 3. §-szal kapcsolatban felmerült. A harmadik pont, a melyet Désy Zoltán t. . képviselőtársam felemiitett azok alapján, a miket gróf Apponyi Albert t, képviselőtársam is előadott