Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

124 3t9. országos ülés 1912 február 24-én, szombaton. merítő, hogy nekem igen kevés hozzátenni valóm van. Csak annyit jegyzek meg, hogy abban igaza van t. képviselőtársamnak, hogy azokon a költségeken felül, a melyeket a véderő maga után von, lesz egy bizonyos költségtöbblet, a melyet számításba vettünk és mely az altiszti kérdés rendezésével jár együtt. Az altiszti kérdés rendezése már magában a törvényben nyert bizonyos megoldást, de nem olyan értelemben, mintha ezt a megoldást állandó intézménynek gondolta volna a kormány, hanem csak átmenetinek. Már a törvényjavaslat előkészítésénél számba vette azt, hogy az altiszti kérdésnek más irányban való rendezése okvetlenül szükséges, nehogy méltánytalanság történjék azokon, a kik hosszabb ideig teljesítenek szolgálatot. (Elénk helyeslés jóbbfelől.) É tekintetben az előmunkálatok most már olyan messze haladtak a hadügyministeriumban, hogy legközelebb a két kormány fog ezzel a kérdéssel foglalkozni, ugy hogy ha a véderőtörvény végrehajtásra kerül, arra az időre, a mikor különösen ezen altisztek ellátásáról kell gondoskodnunk, már törvény fog erről oly intézkedéseket tartalmazni, a melyek arra hivatvák, hogy méltányos megoldást hozzanak. A költség eleinte nem lesz nagy, de fokonkint, még pedig elég gyorsan, meglehetősen fog emelkedni. Azt hiszem azonban, ez oly költség, a melytől ha véderőnket tényleg olyan helyzetbe akarjuk hozni, hogy az teljesen megfeleljen hivatásának, nem szabad visszariadnunk ez okból sem, de másfelől azért sem, mert itt tényleg méltányos eljárást követünk az altisztekkel szemben, s ez eljárást okvetlenül el kell fogadnunk és ennek költségeit is viselnünk kell. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezzel kapcsolatosan még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy t. képviselőtársam felemlítette, hogy ha a véderő-reformnak általa előtérbe tolt provizórius megoldása következett volna be, akkor ezen a kérdésen könnyebben lehetett volna átesni és ez előkészítője lehetett volna az altiszti kérdés megoldásának. En e tekintetben megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy azon idő alatt — gondolom három év — melyet a provizóriumra szánt e czélból, meg lehet az altiszti kérdést oldani a kétéves szolgálatnak törvényerőre emelkedése esetében is. Itt tehát különbség nem fog előállani. (Helyeslés a jobboldalon.) Viszont azonban itt egy pozitív és hosszú időre szánt rendezéssel szemben állott volna, az u. n. provizóriummal, egy további halogatása a véderőkérdések tényleges megoldásának. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Szerintem a fődolog az, hogy hosszú időre véget vessünk ennek a kérdésnek (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és ne halaszszuk el egy ujabb provizóriummal annak megoldását. (Helyeslés jobbfdől.)T. képviselőtársam azonkívül elmondotta, hogy mi nem gondoskodunk arról, hogy a katonai kérdéssel kapcsolatban, közgazdasági érdekeinket is megoltalmazzuk, a mire pedig igen sok mód kínálkozik. Nem tudom, hogy t. képviselőtársam mily alapon áüitja ezt. Hozzáteszi ugyan, hogy egy kérdéssel, az ágyukérd éssel a kormány komolyan foglalkozik. De ez szerinte az egyetlen ily kérdés. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha mással nem foglalkoznánk, csak az ágyúgyár kérdésével, ez már magában is nagy dolog volna. Ha tényleg sikerül ennek felállítása, evvel már egy meglehetős nagy lépést tettünk közgazdasági érdekeink istápolásáért. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) De vannak ezenkívül e téren még más intézkedések is, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) a melyekre nézve a kormány komoly tárgyalásokat folytatott a katonai hatósággal s a mely intézkedések azt czélozzák, hogy más téren is igyekezzünk pótolni azokat a hiányokat, a melyek következtében még ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egyik-másik czikkben a hazai ipar segítségével tudnók kielégíteni a katonai szükségleteket. (Helyeslés jóbbfelől.) T. képviselőtársam azután áttért a választójog kérdésére és egy kissé fitymálólag bánt el a statisztikával, a melyre szerinte nem kellene olyan nagy súlyt fektetni. En pedig azt hiszem, a mit a múltkor is voltam bátor előadni, hogy ez mégis nagyon fontos kérdés. Nagy felelősséggel járó dolog, hogy olyan időben, a mikor tényleg egy uj statisztikával állunk szemben és azt is tudjuk, hogy épen az utolsó évtizedben igen nagyon átalakult egész társadalmunk, ennek tiszta képét lássuk akkor, a mikor a választói jog rendezéséhez fogunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy mennyire komolyan veszi a kormány ezt a kérdést, menynyire nem negligálta és mennjire igyekezett ezt az anyagot minél előbb beszerezni, ennek bizonyságául szolgáljon az, hogy azon adatgyűjtés, a melyről még az őszszel volt szerencsém a t. háznak jelentést tenni, már befejezést nyert. Az alapanyag össze van gyűjtve és a múlt héten voltam abban a helyzetben, hogy kiadjam azt a rendeletet, a mely az adatgyűjteménynek a demográfiai és foglalkozási statisztika szempontjából szükséges összegezését kívánja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez is bizonyos időt, talán három hónapot, vagy valamivel még többet fog igényelni, de ennek elkészültével alapos munkával fogunk szemben állani s egész megnyugvással fogjuk tudni, hogy ha a választói reformot ilyen vagy más irányban kívánjuk rendezni, micsoda társadalmi elemek és milyen számban lesznek képviselve e szabályozásnál és megnyugvást szerezhetünk arról is, hogy tényleg mindazon társadalmi faktorok és körök, a melyek jogosultak a választójog utján az ország ügyeibe bizonyos tekintetben befolyni, e jogot tényleg gyakorolhassák is. (Helyeslés a jobbóldalon.) Mert ezen adatok hiányában csakugyan nehéz volna a felelősséget váüalni azért, hogy mindazok választói jogosultságot nyerjenek, a